Alexander Brody Hét évtized ízei című új könyvét az Ulpius-ház Kiadó rendezte sajtó alá. A címe sokatmondó, műfaját mégis nehéz meghatározni, a szó szoros és áttételes értelmében is irodalmi szakácskönyv, életízparádé, filmszerűen élvezetes emlékfüzér, mozgóképek, emlékek nagyszerű sorozata. Olvastatja magát. Ebben a könyvben Brody vall kulináris gyönyörökről, budapesti és tengeren túli ízekről, a régi és az új Magyarországról, a gyermekkor zamatáról, a hölgyekről, a finom falatokról. Versek, receptek, régi és új, hazai és külföldi vendéglők, múltbéli és jelenbéli írótársak, művészek, egyszerű és bonyolult emberek, Molnár Ferenc és Greta Garbo, édesapja és Bródy Illés vonul el előttünk. Azokat a találkozásokat örökíti meg, amelyek neki személyesen is nagyon sokat jelentenek és amelyekről olyasmit mondhat el, amit mások nem tudnak.
Már a kézfogás és a szóbeli köszönés is igazolja könyvbeli vallomását, amely szerint szerencsével és jókedvvel áldotta meg a mindenható. Szájában az elmaradhatatlan szivarral, derűs mosollyal nyugtázza, hogy én sem hagyom ki a megszokott kérdést, s a két kiváló elődről érdeklődöm. A nagypapáról is csak áttételes élményei lehettek, hiszen születése előtt kilenc évvel meghalt, mégis, szinte most is velünk van, ahogy Hunyady Sándor, a nagybácsi is.
– Ma már nyilván nem azért szivarozom, hogy hasonlítsak Sándorkára, de valószínűleg miatta kaptam rá – tűnődik, s bevallja: Hunyady Sándor életpéldája, stílusa, az egész ember meghatározó élmény volt számára, ha nem a legmeghatározóbb. Például abban, hogy ő is nyitott Európára, a világra, de az ellen tiltakozik, hogy világpolgárnak nevezzék. Magyar, akinek egykor el kellett hagynia a hazáját, de amint lehetségessé vált, visszatért. Szinte matematikai pontossággal felezi meg az éveit: hat hónapig Budán él, az év másik felét az Egyesült Államokban tölti. Azért van otthon a világ másik felén is, mert valamiben azért nagyon különbözik a nagyapjától és a nagybátyjától. Ők Kosztolányi Dezső elvét és gyakorlatát követték, amely szerint előkelő ember csak egy nyelven beszél.
E kettős prizmán, a világ dolgaiban járatossá vált magyar ember kamerájával megmutatja életének meghatározó képeit, s érzékelteti a múlt és a jelen zamatait. Könyvében tanulmányozhatjuk Csortos Gyula alakját, általa személyes ismerősünkké válik Csikós Rózsi és Fényes Szabolcs, a mai írók közül Tandori Dezső, de valamiféle bűvös szinkronban. Együtt ízleljük vele a Tafelspitzet, közben megtudjuk, mit jelent számára Molnár Ferenc és Maugham, a szüleitől hallottak, olvasmányélmények nyomán a ferencjóskás korszak, hogyan találkozott a világ egyik legjelentősebb írójával, Borghesszel mint íróval és könyvtárossal. Ez a nagyszerű írói és életstílusú ember beavat bennünket a világ nagy és látszólag kis dolgaiba, s arra is tanítja olvasóit, nincs értelme e kétféle dolgot megkülönböztetni. Neki elhihetjük, az embereket ugyanazok a dolgok érdeklik, bárhol élnek is: a szerelem, az, hogy legyen elegendő betevő falatjuk, legyen otthonuk és legyenek gyerekeik. Ezért jelennek meg Brody esszénovelláiban ételreceptek, korábbi feleségei, akikkel jó viszonyban van, a jelenlegi felesége, kiváló háziaszszonya.
Amikor búcsúzóul megkérdeztem, mit üzenne a mának, így felelt: sajnos egy dolgot nagyon is elfelejtettünk mostanában. Ez pedig a szeretet, enélkül a világ legsikeresebb embereinek élete is értelmetlenné válhatna.
origo.hu
Meggyilkolt turisták: leszúrtak egy francia férfit
