Liberális csapdák tegnap és ma

Kevesebb befolyást az egyházaknak az iskolákra! Kisebb hadsereget! – Nagy-Magyarország utolsó évtizedeiben a korábbi liberális nemzedékeket jellemezték e ma sem ismeretlen törekvések. Az ország széthullásának okairól, kutatásaik eredményeiről faggattuk Raffay Ernőt és Szidiropulosz Archimédeszt, a Trianon Kutatóintézet alapítóit.

2008. 07. 19. 19:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A területileg egységes magyar állam széthullása és a liberalizmus kapcsolata első hallásra csak történelmi párhuzamot sejtet; Raffay Ernő az ok okozati összefüggésekre is rávilágít, levezetve, hogyan korcsosul el a liberalizmus eszméje. Szekfű kifejezésével élve a magyarországi liberalizmus nagyon nemes és szép eszmeiség volt – mutat rá a történész –, Kossuthék még a különböző szabadságjogokat akarják megvalósítani. Csakhogy az első szabadságharcos nemzedéket 1849-ben „lefejezik”. A második nemzedék, Deák és Eötvös 1867 és 1890 között megteremti a független Magyarországot, amely kizárólag a kül- és katonapolitika területein nem szuverén. S jön a harmadik liberális nemzedék 1890 és 1914 között. Ekkor torzulásokat szenved a hazai liberalizmus; a hatalom és a pénzorientáltság korszaka ez. Összefonódik a liberális eszmevilág és a pénz.
A magyar nagytőkés osztály 70 százaléka izraelita eredetű; ezalatt viszont Franciaországban, Poroszországban német és francia tőkésosztályról beszélhetünk. A hazai tőkésosztály a magyarsághoz asszimilálódó vagy éppen nem asszimilálódó személyekből áll, itt már eltér a hazai fejlődés a többi európai államétól. Az igazi torzulást a Jászi Oszkár nevével fémjelzett, szélsőségesen liberális, úgynevezett polgári radikálisok csoportja jelenti. Jászi először a Martinovits, majd a Demokrácia nevű szabadkőműves-páholy nagymestere. S akkor még nem is beszéltünk a szociáldemokrata csoportról: ennek radikálisai lesznek 1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagjai. Károlyi Mihály ugyanaznap alakít kormányt 1918. október 31-én, amikor meggyilkolják Tisza Istvánt. Kormánya három pártból áll: az egyik az általa vezetett Függetlenségi és 48-as párt, a másik a Jászi Oszkár vezette polgári radikális, a harmadik a Magyarországi Szociáldemokrata Párt.
Tisza István már az obstrukciós harcok során, 1904-ben fellép a parlamenti erőszak ellen, hogy véget vessen a szégyenletes állapotoknak, és a parlament normális körülmények között működhessen. Igaz, ezt csak erőszakkal tudta keresztülvinni, és ezt maga is elismerte, amikor kifejtette, hogy november 18-án erőszakosan viszi át a parlamenten a házszabályreformot. Megsérti a házszabályt, de célja, hogy Magyarország megálljon a lejtőn, amelynek vége 1920. A képviselőházban nagy hatású beszédet mond arról, hogy tragédiába torkollik az ország sorsa, ha ezt a hazárdjátékot folytatja az ellenzék. Egészen 1912-ig. Ekkor, június 4-én számolta fel véglegesen Tisza István az obstrukciót, amelyről Herczeg Ferenc, aki maga is parlamenti képviselő volt ebben az időszakban, A gótikus ház című memoárjában azt írja, hogy az első világháború előtti magyar törvényhozás 16 éve (1896–1912) ásta meg Magyarország sírját – fejti ki Szidiropulosz Archimédesz.
Két fronton érte támadás a nemzet életképességét: egyrészt 1896-ban indul meg a magyar hagyományok, a történelmi egyházak elleni támadás. Az országgyűlés ekkor hozza meg az egyház-politikai törvényeket. A cél, hogy csökkentsék a történelmi egyházak hatását a társadalomra. Támadás indul történelmi hagyományaink ellen is: Jásziék nem akarják, hogy vallásoktatás legyen az elemi népiskolákban, ők már ekkor a manapság világnézetileg semlegesnek nevezett, olyan képzeletbeli iskola rögeszméjét erőltetik, amelyben nincs vallásoktatás. Másrészt késhegyre menő vita zajlik a véderőtörvény és a vezényleti nyelv körül. A legfőbb tét a hadsereg ütőképessége. Csaknem egy évig tárgyalja ezt a létfontosságú jogszabályt a törvényhozás 1911–12-ben; közben a német, az olasz, a francia, a szerb és a román haderőt a leggyorsabban és a legütőképesebben tökéletesítik. Magyarországon nincs ebben az időszakban ágyúgyár; így robogunk a háború felé.
Szidiropulosz Archimédesz megemlíti, hogy a Trianon Kutatóintézetet hivatalosan 2007 augusztusában jegyezték be. – Két irányban indultunk el az első évben: egyrészt konferenciákat szervezünk, másrészt könyvkiadással foglalkozunk. Első kötetünk után (Trianon átírta Európát, Kairosz, 2007) A Trianon tegnap és ma című konferenciakiadványunkat még karácsony előtt szeretnénk megjelentetni. Idén a tudományos kutatásokat is elkezdjük a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban. Az a szándékunk, hogy megismertessük a magyar társadalmat (középiskolásokat, egyetemistákat és a szélesebb közönséget) a XX. századi történelmünk egyik legfontosabb, legnagyobb hatású eseményének forrásaival, dokumentumaival – mondja. Hozzá szeretnék segíteni a magyar társadalmat a reális történelmi önismerethez, ahhoz, hogy a sokat emlegetett trianoni békeszerződés történetét és máig tartó következményeit a primer források révén ismerjék meg. Az Európa fővárosainak levéltáraiban található forrásokat 1848-tól 1947-ig tanulmányozzák. Az adott nyelvet jól ismerő szakemberek kutatják majd a külföldi levéltárakat.
(A két történésszel készített interjút a www.mno.hu weboldalon olvashatják.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.