Megküzdenek a medálokért

A vívó, a vízilabda és az öttusa Európa-bajnokság végeztével most már tényleg a pekingi olimpia következik a sorban. Az augusztus 8-i megnyitóig csak két és fél hét van hátra, ezen időszak alatt sportágról sportágra haladva veszszük számba a magyar ötkarikás esélyeket. Sorozatunk negyedik részében a magyar érdekeltségű küzdősportokat, a birkózást, a cselgáncsot és az ökölvívást elemezzük; s mindegyikben teremhet érem a mieinknek.

Pekingben az egyéni sportágakban az úszás és az atlétika után birkózásban lesz a legtöbb magyar induló, tíz versenyzőnk mindegyike legalább pontszerzésre esélyes. S mivel az olimpiákon eddig 19 aranyat, 14 ezüstöt és 17 bronzot szállító, a harmadik legeredményesebb magyar sportágról van szó (a vívók 34, az úszók 23 aranyéremmel állnak), indulóinkat a múlt is kötelezi a helytállásra. A 19. olimpiai bajnoki címünket négy éve Majoros István szerezte, aki az év elején hozta meg a döntést, hogy nincs tovább, ám nélküle is komoly erőket tudunk felvonultatni. Kötöttfogásban a hét súlycsoport közül hatban lesz versenyzőnk, s hárman – Deák Bárdos Mihály, Lőrincz Tamás, Bácsi Péter – Eb-arannyal is rendelkeznek. Deák Bárdosnak öt vb-ezüstje is van, az egész mezőny egyik legrutinosabbja, Lőrincz az utóbbi időben kétszer is legyőzte az címvédő azeri Manszurovot, Bácsi pedig az idei tamperei Eb-n szerzett első helyével robbant be az elitbe. S komolyan kell számolni a 2005-ös budapesti vb-n 2. Virág Lajossal is. „Érmekért megyünk Pekingbe, legalább kettőt szeretnénk hazahozni. Egy olimpia semmilyen más versenyhez nem hasonlítható. Minden azon múlik, hogy az adott napon, amikor szőnyegre kell lépni, ki lesz majd a topon” – mondja Struhács György szakágvezető.
Szabadfogásban a kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpád nem tudta megszerezni a kvótát, így ebben a szakágban reálisan csak pontszerzésben bízhatunk, egyetlen női indulónk, a Budapesten vb-2. Sastin Marianna kellemesebb meglepetést is szerezhet. Sok múlik a sorsoláson is, az, hogy a férfiaknál súlycsoportonként átlagban csak húszan indulnak (a nőknél 16-an), a dobogót belátható közelségbe hozza.
Cselgáncsban nehezebb a helyzet, itt a férfiaknál kategóriánként alapból 32-en, a nőknél 24-en lépnek tatamira. Kisebb lesz a magyar csapat is, ám a tavalyi Rio de Janeiró-i vb után sokan már a barcelonai „nagy napokat” vizionálták Pekingre. Az 1992-es produkció – Kovács Antal aranya, Hajtós Bertalan és Csák József ezüstje, Csősz Imre bronza – valószínűleg megismételhetetlen, de megközelíthető. Rióban is négy dobogósunk volt: Ungvári Miklós, Hadfi Dániel, Baczkó Bernadett, Mészáros Anett egyaránt 3. lett. Csernoviczki Éva a 7. helyével lemaradt a kvótáról, utána azonban egymás után nyolc nemzetközi versenyen szerzett érmet, és biztosan jutott ki Pekingbe, ahol Bor Barna is mindenkire veszélyes lehet. Hadfi tavaly Európa-bajnok volt, és Ungvárinak is van Eb-aranya. „Mindegyik versenyzőnk nagyon jó, a célunk pedig az, hogy legalább két érmünk legyen. S úgy érzem, hogy lesz a fiúknál és a lányoknál is” – fogalmazott érdeklődésünkre Hangyási László csapatvezető, olimpiai sportágfelelős.
Ökölvívásban a nők még nem kaptak olimpiai rajtengedélyt – pedig Kovács Mária révén lenne egy fix aranyesélyünk –, így a férfiakra kell hagyatkoznunk. Bár a novemberi chicagói vb-ről csak a félnehézsúlyú Szellő Imre vívta ki a pekingi indulási jogot, a tavaszi olasz- és görögországi európai kvalifikációs viadalokról négyen még követték őt. A vb-2. és Eb-3. Bedák Páltól, valamint a vb- és kétszeres Eb-3. Káté Gyulától joggal várhattuk a kijutást; ehhez képest előbbi az utolsó pillanatig, Athénig „húzta az időt”. Rendre összefutott ugyanis az Európa-bajnok orosz David Ajrapetjannal, s mindannyiszor kikapott tőle. E nemezise mellett a 2005-ös vb-döntőben őt legyőző, Pekingben a legnagyobb favoritnak számító kínai Cou Si-ming, valamint a kubai Yampier Hernandez Gonzalez számít a papírforma alapján igazán komoly riválisnak a 29 fős kislégsúlyú mezőnyben. Ám egyrészt bokszban a sorsolás fokozottan fontos (az elején nem ártana elkerülni az extraklasszisokat), másrészt Bedák Athénban attól az azeri Dzsejhun Abijevtől kapott ki, akit előtte és utána mindig simán vert. Szóval az olimpia más, mint a többi verseny, ettől még 48 kilós honfitársunk éremesélyesnek számít. A tapasztalt és elnyűhetetlen Káté is odaérhet a dobogó közelébe, de azért nála sokkal sűrűbb a 28 fős indulói gárda, Kalucza Norbert és Varga Miklós esetében bravúr kellene több forduló vételéhez a hasonlóan népes lég- és könnyűsúlyban, Szellőnek jó sorsolással több sansza lehet. S a 81 kilós magyar magabiztos, ahogy a múlt szombati tatai olimpiai csapatgyűlésen fogalmazott: „A chicagói vb-n szerencsém volt, most nem kell ilyesmi, majdnem mindenkivel bokszoltam a mezőnyből, és senkitől sem félek. Azért jó lenne nem az orosszal kezdeni…” Érdekesség, hogy a két legfelső kategóriában csak 16-an versenyeznek, tehát két győzelemmel biztosan éremhez lehet jutni, de a mieinknek itt nincs érdekeltségük.