Süllyesztőbe került számveszőszéki jelentések

Nemhogy felelősségre vonás, általában érdemi vizsgálat sem követi az Állami Számvevőszék által feltárt jogsértéseket – mutatja az elmúlt évek gyakorlata. A számvevők megállapításai rendre következmények nélkül maradnak, sőt: az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy a kritikák tudomásulvétele helyett azok vitatása, és a korábban példa nélkül álló kormányzati ellentámadás válik egyre gyakoribbá.

Új gyakorlat kezd körvonalazódni az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által feltárt jogsértések kormányzati fogadtatásánál. A számvevői kritikákra már nem csak látványosan semmitmondó válaszok érkeznek, az érintett szaktárcák és állami vállalatok több esetben a megállapított mulasztások tényét sem fogadják el. Az ÁSZ megállapításainak eddig sem volt látványos következménye: a visszaéléseket és szabálytalanságokat érdemi vizsgálat általában nem követte, felelősöket pedig a számvevőszéki javaslat ellenére sem találtak az ellenőrzött állami cégeknél. Az elmúlt években bevett gyakorlat most nemcsak hogy tovább folytatódik, de a független szakemberek több hónap alatt elvégzett munkáját sokszor kétségbe is vonják az érintettek. A hallgatás, vagy a visszautasítás nem véletlen, hiszen a számvevők sokszor súlyos szabálytalanságokat rögzítenek: indokolatlan vagyonvesztés az állam kárára, áttekinthetetlen ingatlangazdálkodás, az ország számára előnytelen szerződések megkötése, megalapozatlanul kifizetett pénzek tanulmányokra, jutalmakra és külső tanácsadókra, valamint a vagyonértékelés hiánya a privatizációk során.
A hiábavaló számvevői munkát jól szemléltetik a MÁV-nál időről időre lefolytatott ellenőrzések. 1993 óta összesen négy alkalommal vizsgálódott az ÁSZ a vasúttársaságnál, és minden esetben szinte ugyanazokkal a hiányosságokkal szembesítette a – 17 év alatt csaknem 1700 milliárd forintnyi költségvetési támogatásban részesült – vállalat vezetését, illetve a felügyeletét ellátó minisztériumokat. A kritikák leggyakrabban a drága hitelfelvételekre vonatkoztak: a vasúttársaságot időnként 40 százalékos kamatokkal terhelt kölcsönnel finanszírozták, a felvett pénzt pedig sokszor rossz célokra, pazarlóan költötték el. A vasúttársasággal kapcsolatban legutóbb napvilágot látott jelentés ezenkívül rögzíti a MÁV Cargo Zrt. célszerűtlen kiárusítását, az országgyűlési kontroll kijátszását, valamint az állam számára indokolatlanul vállalt kötelezettségeket is. A számvevők azt is sérelmezték, hogy a MÁV felügyelőbizottsága hiába állapított meg szabálytalanságokat, a tulajdonos mégsem intézkedett megfelelően. A kritikákra Veres János pénzügyminiszter kétsoros levélben válaszolt az ÁSZ-nak, leszögezve: a jelentés kapcsán „további észrevétele nincsen”. Volt észrevétele azonban Heinczinger Istvánnak, a MÁV Zrt. vezérigazgatójának, aki a szabálytalanságok nyilvánosságra hozatala után azonnal sietett közölni: több ponton nem értenek egyet az ÁSZ kritikáival. A vezérigazgató az állami vagyonról szóló törvény kijátszását is tagadta, mondván: a MÁV Cargo értékesítését minden szempontból a privatizációs törvény szerint bonyolították le.
Hasonló ellentámadás fogadta a Bajnai Gordon felügyelte Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről június végén közzétett számvevői jelentését. Ebben az ÁSZ többek között a lassú elbírálást, a kifizetések késését, a területi egyenlőtlenségeket, és a kormány által választott kiemelt programok jogi hátterének rendezetlenségét állapította meg. Indokolatlanul magasnak találták a szakemberek a tanácsadói és kommunikációs kifizetéseket, és célszerűtlennek a sikerdíjak megállapításának módszerét is. Bajnai a jelentés tudomásulvétele és az abban megfogalmazott javaslatok teljesítése helyett azonban ellentámadásba lendült, arra hivatkozva, hogy az ÁSZ tárgyi tévedéseket szerepeltetett a dokumentumban, és félrevezetően alkalmazta az esélyegyenlőség fogalmát is.
A vizsgálat és felelősségre vonás nem csak most maradt el, ilyesmi a korábban feltárt visszaélések kapcsán sem történt. Mint ahogyan arról lapunk beszámolt, a számvevők az elmúlt esztendőkben is számos jogsértésre hívták fel a figyelmet, ezek azonban rendre következmények nélkül maradtak. Az eddigi legnagyobb értékű privatizáció, a ferihegyi repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. 2005-ös eladása kapcsán a számvevők arra hívták fel a figyelmet, hogy az értékesítés megindításakor nem állt rendelkezésre sem vagyonértékelés, sem átvilágítás. A kifogások között szerepelt az is, hogy a 464,5 milliárd forintos vételárból csupán 60 milliárd forintot fordítottak az államadósság csökkentésére, a bevétel többi része folyó kiadásokra ment el. A számvevők – több másik magánosításhoz hasonlóan – itt is kiugróan magasnak minősítették a tranzakció kapcsán kifizetett sikerdíjakat.
Elmaradt a vagyonértékelés az Antenna Hungária eladásakor, ennek hiányában pedig a vevő által ajánlott ár elfogadásához nem volt viszonyítási alap. Felelős itt sem akadt, csakúgy mint a repülőtér magánosításánál.
Jogkövetkezmények nélkül maradtak a hét nagy állami agrárcég kiárusításánál tapasztalt viszszaélések is. A számvevők itt elsősorban az értékesítési technikát és a privatizációs tanácsadók tevékenységét kritizálták. Nem akadt felelőse a Bábolna Zrt.-nél és leányvállalatainál végbement, több mint húszmilliárd forintos vagyonvesztésnek sem. Az ügyletért felelős Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. felügyelőbizottsága itt ugyan megvizsgálta a vagyonvesztések okait, ám nem talált olyan mulasztást, amely alapján személyi felelősségre vonást kezdeményezett volna. Történt ez annak ellenére, hogy a feltárt ügyeknél az ÁSZ szerint számos esetben nem tartották be a törvényeket.