A Magyar menyegző legmeghatározóbb eleme azonban mégiscsak a kalotaszegi táncok és dalok bemutatása. Ezek néha dramaturgiai jelentőséget is kapnak (van például táncpárbaj), de amikor nem, akkor is nézetik magukat: egyszerűen annyira szépek a ruhák és izgalmas a végtelenített lábfejfacsarás, hogy drámai töltet nélkül is képesek a székbe szögezni. Értelemszerűen itt találkozik leginkább a néprajzi szakemberek – Tötszegi Tekla néprajzkutató, Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor koreográfusok, Pál István Szalonna népzenész, illetve a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és a Magyar Állami Népi Együttes táncosai – munkája a filmesekével.
Lajos Tamás a rendezőhöz hasonlóan ugyancsak nagy kihagyás után tért vissza az operatőri szerepkörbe, de ki kell emelni Makk Lili vágó munkáját is: általuk a hagyományápolás igazán élővé tudott változni a mozivásznon is.
A film végén az alkotók aztán berobbantják az igazi all-star rakétát is, ott virít együtt a Muzsikás együttes, Sebestyén Márta vagy Sebő Ferenc is – alig tudja letörölni a vigyort az arcáról az, aki kicsit is jártas ebben a közegben.
A nagy szoboravatás közben ugyanakkor a Magyar menyegzőben benne van a tradíció finom kritikája is, hogy a jónak is van árnyoldala, és ettől lesz a film nemcsak szép, hanem hiteles is. A hagyomány hasznos, de a helyünket nekünk kell megtalálni benne. A filmbéli szerelmeseknek, ha rögös úton is, de úgy tűnik, sikerült.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!