Mostanában sokat hallani arról, hogy nyugdíjas rendőrök tömegével mennek vissza dolgozni a szervezetbe. A korábban még kedvező nyugdíjrendszer miatt nagyon sok kiváló szakember választotta a biztos pénzt, most pedig elindult egy visszavándorlás. Mi ennek az oka?
– A 2007. év több változást hozott a rendőrség életében. Egyrészt az integráció és a schengeni csatlakozás, másrészt változtak a nyugdíjszámítási szabályok. A rendőrségi nyugdíjtörvények oly módon kedvezőek, hogy 25 éves szolgálat után elmehetnek nyugdíjba. Ha az utolsó évben ráadásul kapnak jubileumi jutalmat, ez a nyugdíjalapját jelentősen meg is emeli. Azok, akik akkor elmentek, úgy döntöttek, hogy az egy jó pillanat. Most, hogy megnyitottuk a nyugdíjasoknak a visszatérés lehetőségét, egészségügyi és fizikai alkalmasság feltételével, több százan is érdeklődtek. Akit nyugdíjasként foglalkoztatunk, annak viszont elvárható kötelessége, hogy a nyugdíját szüneteltesse, amikor visszalép a hivatásos állományba. Nyilván ez is megfontolásra készteti majd azokat, akik esetleg vissza akarnak jönni, de lehet, hogy még így is jobban járnak.
– A hivatásos pályákra főként vonzó életpályamodellel lehet a fiatalokat elcsábítani. Van-e ilyen a rendőrségen?
– Budapesten egy lakásprojektet kívánunk elindítani. A budapesti rendőri állomány 75-80 százaléka vidéki. Jó lenne, ha őket itt tudnánk tartani hosszú távon is. Például úgy, hogy egy elérhető, két gyerek vállalására még alkalmas lakást tudjon vásárolni, aminek a törlesztéséhez a munkáltatója tíz évig hozzájáruljon, cserébe vállalják Budapesten a munkát. Úgy gondolom, 40-50 ezer forintos törlesztőrészletet a rendőrség ki tud fizetni. Ez a projekt éves szinten 300-400 rendőrkolléga esetében is működhet. Kétségtelen tény, hogy az életpályamodellt úgy kellene megalkotni, hogy 20-25 éves szolgálattal a háta mögött ne legyen vonzó a nyugdíj, hanem az, hogy töltse ki a nyugdíjkorhatár végső határáig a szolgálati idejét.
– Megérzi-e a rendőrség az országban lévő gazdasági válságot?
– Az előző esztendőről azt tudom mondani, hogy talán a rendszerváltozás után ez volt az első év, amikor adósság nélkül fejeztük be az évet. Megszorítások nem voltak, de nyilván ehhez hozzájárul, hogy az átszervezésnek, az integrálásnak a költségeit megkaptuk. A nagy biztosításokra, mint a márciusi és az októberi események, megkaptuk a pénzt, nem a saját bérkeretünkből kellett fizetni. A magyar rendőrségnek 8500 gépkocsija van, és az átlagéletkoruk három évnél kevesebb. Huszonötezer számítógépes munkaállomásunk van.
– Ezek szerint elégedett?
– Nincs okunk arra, hogy sírjunk, a reális igényeinkre megkaptuk a támogatást. Mintegy negyvenmilliárdos vagyont, ingatlant vettünk át az integrációval, aminek nagy része nem kell a rendőrség működéséhez. Ezeket fel kell ajánlani a kincstárnak, de kérdés, hogy mit kapunk helyette. A határrendészeti megszűntével sok épületre nincs szükségünk. Rengeteg pénzt kaptunk a schengeni alapból, 9,5 milliárdot a rendőrség, 26,5 milliárdot a határőrség, ezek nagy részét a technikai fejlesztésekre költöttük.
– És mi lesz a bérek fejlesztésével?
– Sikerült öt százalék bérfejlesztést elérni, de ebben a szakszervezeteknek is jelentős szerepe van. A 2200 körzeti megbízott előbbre sorolására június 1-jétől sor kerül, ez fejenként negyvenezer forint körüli összeget jelent. Ez a munka nem egyszerű, folyamatosan a település rendelkezésére kell állni. Olyan rendészeti stratégiát szeretnénk, ha el lenne fogadva, ami a politikai változásokon, kurzusokon átível. Meg kell értenie a kormányoldalnak és az ellenzéknek is, hogy a rendészeti stratégiai koncepció állandó változása szétzilálhatja a rendőrséget. Ki kell jelölni az utat, mit akarunk a rendészeti munkamegosztásban, a rendészeti szervek finanszírozásában, a humánfejlesztésben. Ha ez megszületik, a rendőrségnek két fontos dolga marad: tartsa be a törvényeket és dolgozzon szakszerűen, s akkor nem lesz baj.
– Azért az tudvalévő, hogy ötszázalékos béremelés ide vagy oda, a kisrendőröket így sem fizetik túl. Összefügghet-e ez vajon a rendőri korrupcióval?
– Egyetlen korrupt rendőrt nem mentenék fel ilyen címen a cselekmény súlya alól. Mindenki tudja, milyen fizetésért jön hozzánk dolgozni. Nyilván nagy a csábítás, nagyon összetett a dolog, de elfogadhatatlan, hogy valaki azért legyen korrupt, mert szegény. Amikor a korrupciós eseteket elemezzük, azt tapasztaljuk, hogy nem a megélhetésére, hanem az extramegélhetésére ment a pénzt. Én sokat foglalkoztam korrupciókutatással. Sokat gondolkoztam ezen, és azt mondom, önmagában az a tény, hogy holnaptól duplájára nőne a rendőrök fizetése, kérdéses, hogy felére csökkenne-e a korrupciós esetek száma. Szerintem nem. Mert aki korrupt, legfeljebb kétszer annyit kérne. A korrupción úgy tudnánk igazából javítani, ha például magasabb bér reményében sokkal többen jelentkeznének, és jobban tudnánk válogatni, magasabb mérce szerint zajlana a felvételi. Tudok olyan országot, ahol simán vállalja a diplomás a közterületi munkát is, mert jól megfizetik érte.
– Hogyan látja, az általános elszegényedéssel egyenes arányban nő a bűnözés?
– A megélhetési bűnözés egy máz, ami elkeni a bűnözés valódi okát. Ide lehet sorolni azt a bűnözést például, amikor valaki saját célra ellop valamit. Vannak települések, ahol nagy a szegénység. Az ország bizonyos részein, például Borsodban, az Ormánságban, de érdekes módon itt nem egyformán jelenik meg a bűnözés. Ha patikamérlegre tennénk az egyforma szegénységet, azt látnánk, hogy ehhez képest más arányban bűnöznek.
– Ennek mi az oka?
– Nagyon sok oka van, akár a lakosság összetétele, mindenféle összetevője és oka lehet. Ezt a kérdést nem rendőri eszközökkel kell kezelni.
– Az új rend kormánybiztosa, Kondorosi Ferenc már másodszorra bukik le tilosban parkolásért. Ön szerint milyen üzenete van ennek?
– Maximális egyetértek azzal a vélekedéssel, hogy aki az igét hirdeti, tartsa is azt be. Mást ezzel összefüggésben nem kívánok elmondani.
– A gyülekezési törvény alkotmánybírósági módosítása után hogyan látja a rendőrség szerepét, nehezebb vagy könynyebb lett a feladata?
– Az Alkotmánybíróság precedenst teremtett, de nehezebbé is tette a rendőri munkát. Nyilván azt nem lehet elvárni, hogy a jogalkotás teszi majd helyre ezt a dolgot, mivel kétharmados törvényről van szó. Valószínűleg a jogalkalmazás alakít ki egységes jogértelmezést. Ami világos, hogy önmagában az a tény, ha valaki békésen demonstrál, és nem jelenti be, az nem feloszlatási ok. A jogszabály a joggal élők érdekét igyekszik védeni, nyilván a joggal visszaélők esetében más szabályt kell alkalmazni. Azonban változatlanul az az alaphelyzet: állampolgári kötelezettség az, hogy 72 órával előbb be kell jelenteni egy demonstrációt. Az más kérdés, hogy önmagában ezért a tényért, ha nem teszi meg, nem kell oszlatni. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a Hollán Ernő utcában a bejelentés nélküli tüntetést és az ellentüntetést is feloszlatta a rendőrség, mert az akkori jogi szabályozás nem is adott más lehetőséget. Ha látjuk, hogy a szervezővel meg lehet egyezni, együttműködik, megfelelő biztonságot tud garantálni, és mi is fel tudunk készülni, akkor ezt a tudomásulvételt úgy a politikai jobb, mint baloldalra és mindenkire, aki a gyülekezési joggal békésen kíván élni, érvényesítjük.
– A döntés után nem indult meg egy demonstrációdömping, erre számított?
– Akik ebben a kérdésben már érdekeltek voltak, ezt az erőpróbát már korábban elvégezték, a tűréshatár mezsgyéjén igyekeztek mozogni. De mi akkor sem oszlattunk, csak akkor oszlattunk, amikor a közlekedés rendjét olyan súlyosan megzavarták, hogy nem működött.
– A BRFK-n dolgozó egyik kollégája súlyos kritikával illette a rendőrséget, egy napilap vélemény rovatában. A cikkben olyanok láttak napvilágot, hogy még jelenleg is morális válságban van a szervezet, „becsületkódex, imaszoba van, tisztesség nincs.”
– Tudományos munkában többet is megengednek az emberek maguknak. Nem kívánok ehhez többet hozzáfűzni, hiszen semmivel sincs alátámasztva ez a dolgozat. Ő próbálja védeni és ítéletet is próbál mondani a rendőrség fölött. Igen, elbizonytalanodott a rendőrség 2006 után, de ez nem jelentett morális válságot. Sajnos, a rendőrségnek voltak olyan intézkedései, amik a közbizalomra rendkívüli módon hatottak…
– Említhetünk a közelmúltból is ilyeneket, nem kell visszamenni 2006-ig…
– Igen, ebbe a körbe tartozik a Széna téri lopás is, és volt egy csomó hasonló, ami nem azt jelenti, ha kivesszük ezeket az eseteket, az egész 45 ezer fős állományra jellemző. Egy múlt nyári felmérés szerint az állomány 93 százaléka határozottan elítéli ezeket a dolgokat, és büszke arra, hogy rendőr és továbbra is rendőrként kíván dolgozni. Ez az igazán fontos üzenet. Ha valaki elkövet valamit, azt sajnos nem az egyénre vonatkoztatják, hanem az egész testületre. Ha megnézem az öt évvel ezelőtti fegyelmi helyzetet, a rendőrségnél egyértelműen javulást látni. Én úgy élem meg ezt az elmúlt egy évet, hogy igenis segített a sajtónyilvánosság sok tekintetben azoknak a céloknak az elérésében, amit a testületnél meghirdettünk. Igenis kerüljenek ezek az ügyek nyilvánosságra, mert nem baj, ha kevesebben leszünk, ezzel csak erősebbek leszünk, ha olyan emberek mennek el a testülettől, akik nem valók ide.
– Az egyik rendőrszakszervezet internetes lapján lehet olyan esetekről olvasni, miszerint ha egy kisrendőr követ el szabályszegést sokkal rosszabbul járhat, mint egy vezető. Így van ez?
– Egyáltalán nincs így. Én azt gondolom, hogy a rendőri vezetőknek sokkal nagyobb a felelőssége, több az elvárás. A vezetővel szemben súlyosabbak a morális feltételek. Legalább 300 vezetői hellyel kevesebb van ma a rendőrségnél, mint korábban. Az ORFK létszámát több mint a felével csökkentettük. Ez azt is jelenti, hogy a vezetői székekben ülőket érintette leginkább az integráció a testületnél.
– A nemrégiben kinevezett bűnügyi főigazgatóval, Házi Istvánnal szemben ön milyen feltételeket támasztott, mely területek megerősítését kérte tőle?
– Nagyon fontos, hogy a rendőrség operatív munkájában jelentős előrelépést hajtson végre. Akár a bűnügyi hírszerzés, akár a humán oldalnak a feljavítása területén. A rendszerváltáskor volt egy nagy fordulat, ekkor az operatív munkának a humán oldala, ha úgy tetszik, kiürült. A politikai viták, a konszenzushiány miatt az elmúlt időszak a III/III-sok sorsát osztotta, a bűnügyi hírszerzés pedig egészen másról szól, mint egy belső politikai hírszerzés, belső elhárítás…
– Lecserélik a régi III/III-sokat?
– A III/III-sok már régen nincsenek a rendőrségnél. Ma a bűnözés egyre bonyolultabbá válik, a fedőnyomozótól a fedett vállalkozásig az összes technikai és humán területen maximálisan előre kívánunk lépni a jövőben. Sokkal jobb, támadóbb munkát kívánunk ezen a területen megvalósítani.
– Egyre több politikai motivációjú bűncselekmény történt az utóbbi időben. Ezek megelőzése szerepel-e a rendőrségi hírszerzés terveiben?
– Nyilván, és nem is csak egyszereplős ez a munka, hiszen a szolgálatoknak is jelentős ebben a feladata és a szerepe. A Nemzeti Nyomozó Iroda átszervezésével nagyobb hangsúlyt szeretnénk adni a bűnügyi hírszerzésre. Nagyon fontos, hogy a fogyasztók károsítására, a természet károsítására irányuló cselekmények felderítésére, megelőzésére is nagyobb hangsúlyt biztosítsunk. A cyber bűncselekmények elleni fellépés sem véletlenül került a Nemzeti Nyomozó Iroda profiljában, mert ezek a fő kihívások.
– Házi István milyen állapotban vette át a bűnügyi területet, egyáltalán milyen az ország bűnügyi helyzete?
– A határőrséggel együtt megkaptuk az embercsempészettel összefüggő feladatokat. De a kábítószer, a prostitúció elleni küzdelem is fontos feladat. Az év eddigi szakaszában nőtt a gazdasági bűncselekmények száma, de a vagyon elleni cselekmények száma csökkent. Jelentősen csökkent, több mint húsz százalékkal a közlekedéssel kapcsolatos bűncselekmények száma, csaknem 1600 ittas vezetési eljárással kevesebb indult eddig ez évben. Húsz százalék körülivel csökkent az emberölések száma, ehhez hozzátartoznak a kísérletek is. Ez évben eddig csaknem tíz százalékkal csökkent a lopások száma és tizennégy százalékkal a gépkocsilopások száma. Ezek nagyon jó eredmények. Azt gondolom, hogy elindult a bűnügyi munka a jó irányban. A gazdasági bűncselekmények 45-46 százalékát a VPOP nyomozza, a másik része pedig itt van, és erre még nagyobb hangsúlyt kívánunk fordítani.
origo.hu
Orbán Viktor: Nagyüzem
