Törvényes, de embertelen

Havonta két órára találkozhat unokáival a nagymama, unokahúgaival a nagybácsi, mi- után a zuglói gyámhivatal úgy döntött, szüleik halála után nincsenek jó helyen a saját családjukban, hiába nevelkedtek ott pici koruk óta. A családsegítőben azt mondják, a gyerekeknek ez a legjobb megoldás.

2008. 07. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A most hat-, illetve nyolcesztendős Gabriella és Boglárka négy és fél évvel ezelőtt veszítette el az édesanyját. Édesapjuk úgy döntött, vidékről Zuglóba, a közös lakásban élő édesanyjához, özv. Faragó Józsefnéhez és fivéréhez, Faragó Istvánhoz költözik velük. Jól érezték ott magukat, a nagymama főzött, olykor az apjuk, máskor a nagybácsi etette, vitte az óvodába, iskolába, játszótérre őket. A szomszédok szerint még ha nem is vetette fel a pénz őket, a gyerekekről rendesen gondoskodtak.
Ám az idén váratlanul, nagypénteken meghalt a gyerekek édesapja is. Az árvák 83 éves nagyanyjukkal és ötven körüli, munkanélküli, italozó nagybátyjukkal maradtak. Két nappal azután, hogy a nagybácsi jelezte az újabb tragédiát a gyámügynél, az iskolában és az óvodában, megjelent otthonukban a családsegítő egyik munkatársa.
A történet itt kettéválik, az apát és a lányokat gondozó szociális munkás, Lőrinczné Lónyai Andrea szerint abban a helyzetben a nagybácsi és idős, beteg édesanyja – aki négy éve nem lépett ki a lakásból – nem volt alkalmas arra, hogy Gabriellát és Boglárkát nevelje. Összehívták a gyermekekkel foglalkozókat – óvodapedagógust, területi gyermekvédelmi szakembert, iskolapszichológust, gyámügyi ügyintézőt –, valamint a nagymamát és a nagybácsit, hogy közösen találjanak megoldást. Tíz perc elteltével azonban a férfi kirohant a teremből, mondván, mindenki ellene van. A családsegítő munkatársai a többi szakemberrel egyetértésben ezek után tettek javaslatot a gyámügynek, hogy a gyermekeket helyezzék nevelőszülőkhöz. Indokolásuk szerint amíg a nagybácsi nem hajlandó szembenézni saját szenvedélyével, ráadásul az idős nagymama is segítségre szorul, addig, bármennyire erős is a közöttük lévő kötelék, alkalmatlanok arra, hogy a kislányokat neveljék. Miután a közvetlen rokonságban nem találtak mást, aki vállalhatta volna a lányokat, a szakemberek úgy döntöttek: hasonló traumákon átesett gyermekekre szakosodott nevelőszülőre bízzák őket.
A szociális munkás elmondta, sokat tépelődtek azon, vajon mi a jobb, otthagyni vagy kiemelni őket. Végül nem tehettek mást, a gyermekek érdeke ezt kívánta. István egészen másként emlékszik a történtekre, azt mondja, hogy azon a megbeszélésen hazugságokat hordtak össze és szörnyűségeket vágtak a fejéhez, ezért hagyta ott a társaságot.
Ezután felgyorsultak az események, István beszámolt arról, hogy a gyámügyes az óvodában, az iskolában kereste a gyerekeket, akik attól kezdve folyamatosan attól rettegtek, hogy elviszik őket. Az édesapa temetése utáni reggelen a gyámügyi előadó hat rendőrrel csöngetett be a lakásba, és elvitte a zokogó kislányokat. István és a nagymama akkor omlott össze. A nagybácsi fellebbezett, könyörgött, hogy láthassák őket, vagy legalább telefonon beszélhessenek velük – hiába. A gyerekelhelyezési tárgyalásra a kislányok ruháit is magával vitte, mert megígérték, hogy ott találkozhat velük, de végül mégsem láthatta őket. Bő három héttel később aztán a lányok telefonáltak; csak a nagymama volt otthon, azt mondták, jól vannak.
A név nélkül nyilatkozó gyámügyi előadó másképp emlékszik a történtekre. Elmondása szerint több ízben is megpróbált érvényt szerezni a hatósági döntésnek, de a gyermekeket elbujtatták előle, sőt egyszer Faragó István kis híján rátámadt. Ezért kellett a segítség a lányok kiemeléséhez, ráadásul nem hat, hanem csak két rendőrrel és négy polgárőrrel vonult fel.
Lőrinczné Lónyai Andrea szerint a kislányok már több felnőtt életre való traumát éltek át, most az a legfontosabb, hogy nyugodt körülmények között, mihamarabb biztonságra leljenek és megerősödjenek. Nagyon ragaszkodnak a nagymamájukhoz és a nagybácsihoz, de idővel új családjukban is megtalálják ezt az érzelmi köteléket. Másrészt a nevelőszülők meg tudják adni nekik azokat az élményeket – sétákat, kirándulást, állatkertet, városnézést, játékot, közös tanulást –, amelyeket régi családjukban nem kaphattak meg. Emellett pszichológus foglalkozik velük rendszeresen.
Hogy miért csak havonta két órára találkozhatnak nagymamájukkal és nagybátyjukkal? A szakemberek szerint azért, mert közvetlenül a trauma után ez csak összezavarná őket, és megnehezítené, hogy a nevelőszülőkhöz erősen kötődjenek. Később, ha majd megerősödnek, még arról is szó lehet, hogy gyakrabban láthassák rokonaikat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.