Zsanóc hétköznapi meséi

A regénnyé összeállt novellafüzér irodalmi ősmintái, Chaucher Canterbury mesék című elbeszéléscsokra, Boccaccio Dekameronja megadják a két archetípust, előbbi egy helység vagy régió arculatát sugározza, utóbbiban a közös téma, nevezetesen az erotika teremt egységet. Kiss Judit Ágnes A keresztanya – Szomor Veron történetének középpontjában egy Zsanóc néven emlegetett falu áll, amelynek hétköznapi meséi végigkísérik a sikeresnek látszó, Kádár-korban elkezdődött, s mind a mai napig tartó magyarországi falurombolás különféle stációit. Ha csak erről szólna az epizódregény vagy novellafüzér, nem volna több szociografikus esszénél, amelyhez hasonló művek szép számmal keletkeztek a huszadik századi magyar irodalomban. Kiss Judit Ágnesnek, akit korábban költőnek ismertünk, sikerült élettel, ízekkel és színekkel megtöltenie kötetét, amelynek elemi hatását ab ovo felfokozza, hogy az elbeszélések önállóan is megállják a helyüket. A kiváló novellák ereje megsokszorozódik attól, hogy együtt regényélményt nyújtanak, a történetek teljes képet adnak egy hazai tájegység, s a peremlét jellemzőiről hazánk újabb kori történelmében.
Akár létezik, akár nem az „adatközlő”, az ízesen, hatásosan mesélő szép, méltóságteljes idős parasztasszony, Szomor Veron hiteles. Úgy szólal meg, ahogy Vojtina ars poeticájában Arany János megfogalmazta a költői igazság lényegét: „Költő hazudj, csak rajt’ ne fogjanak.”
Mintha a szomszédunkban játszódna a Tiltott szerelmesek története, hitelesítvén Shakespeare Rómeó és Júlia meséjének halhatatlanságát, az alaptörténet újra és újra felbukkan a világirodalomban. Többek között Gottfried Keller, a XIX. századi Svájc nagy mesélője is megírta a Rómeó és Júlia történet falun játszódó variánsát. A huszadik századvégi falusi Rómeó szülei a kommunizmus rokonszenves üldözöttjei, a zsanóci Júlia felmenői ellenszenves kommunisták, ám a két fiatal szemszögéből ez már-már lényegtelen: az öregek ellenségeskedése elmérgeli egy tiszta szerelem teljes kibontakozásának esélyeit is. Szomor Veron, akinek szegről végről szinte mindenki rokona, vagy legalábbis komája a kis, világvégi magyar faluban, minden lehetséges tragikus vagy szomorkásan víg történetet elmond, ami emberrel valaha is előfordulhat. Megfogant átkokról, kommunistából lett lelketlen újkapitalistáról, szerelmi bánatában, lelkifurdalásától világgá bujdokolt szerzetesről, hívőkről és szektásokról, csodatévőkről, elbukókról, megtérőkről és a bűnben megátalkodottakról.
Minél több mesét hallunk Veron nénitől, annál kíváncsibbá válunk az ő magándrámájára is. Az írónő a novellafolyam betetőzéseként megismerteti velünk a narrátor doni frontot megjárt, tisztességben meghalt urát, s végül, a történetek érzelmi tetőpontjaként Szomor Veron vétlen vétkét, amelyet Isten már régen megbocsátott neki (hiszen valójában nincs is miért megbocsátania), de őt még mindig furdalja a lelkiismeret.
A 1973-ban született írónő erőteljes novellafüzérével valamit nagyon telibe talált. E regénnyel megnyerte tavaly a Magyar Napló- regénypályázat első díját. Műve kis késéssel, de annál kellemesebb meglepetést okozva kerül az olvasó kezébe. Ízlelgetjük szépen kimunkált mondatait, sírunk és nevetünk, ahogy kell. Író született a szemünk előtt.
(Kiss Judit Ágnes: A keresztanya – Szomor Veron történetei, epizódregény, Magyar Napló, 2008., 1575 forint.)