Vaskos farönk hever az ócsai gyakorlótér földútja mentén. Amint a közelébe érünk, fölröppennek egy közeli bokorról a gyurgyalagok. Természeti értékekben gazdag hely a tisztképző egyetem ócsai kiképzőtáborának környéke, mint minden olyan katonai objektum, amelyet teljesen elzárnak a külvilágtól. A területen az elmúlt hetekben terepszínű gyakorlóruhába öltöztetett gyerekek meneteltek egy rendkívül nehéz túlélőtábor utolsó napján, egy különös akadályverseny részeként. Aki itt teljesít, oklevelet kap, de leginkább önmagára büszke és a közösségre, amellyel együtt csinálta végig a tisztképző egyetem hallgatóinak és kiképzőinek irányításával a katonai jellegű feladatokat. Az egyik állomáson elhelyezett nagy farönköt például a versenyző csapatoknak az ölükbe kell venni, és felüléseket kell végezniük vele, de az erőgyakorlatokon kívül a gyakorlótér más pontjain a táborban megtanult egyéb tudásukról is tanúbizonyságot kell adniuk a gyerekeknek. Van távolságbecslés, homokládahordás, sebesültszállítás sátorlappal, hang- és fényjelenségek megfigyelése, álcázó arcfestés, rejtett laposkúszás, alaki feladatok, menedéképítés, tűzgyújtás szikravetővel, de a „kis katonáknak” a pontos időt is meg kell tudniuk állapítani óra nélkül. Ezenkívül sokat kirándulnak, kötélen ereszkednek a Pilisben. A programok egyik vezetője, Nemes Antal őrnagy tájékoztatása szerint a roma fiataloknak is elindított tábor célja, hogy a résztvevők megismerkedjenek a katonai élet alapvető szabályaival, a technikai eszközökkel, a katonai pálya választásának lehetőségeivel. A roma gyerekek azonban itt együtt küzdenek a nem roma fiatalokkal, akik betekintést kaphatnak a cigány kultúra sajátosságaiba is.
– Kitartani, a másikra odafigyelni, viselkedni, a pontos időt betartani tanított meg ez a tábor – mondja Nóra, aki középiskolás létére katonaruhában válaszol a kérdéseimre a nehéz feladatok leküzdése után. – Tavaly is részt vettem a programban, és igazán nem is tudom, miért jöttem el újra. Egész évben hiányérzetem lett volna, ha kihagyom – teszi hozzá az egyébként pedagógusnak készülő nyíregyházi lány.
Laci szerint a legkeményebb nap akkor volt a táborban, amikor a szolnoki különleges műveleti zászlóalj katonái tartottak számukra rövid ízelítőt a kommandóskiképzésből. Ettől egy kicsit megrettent mindenki, de most felnéznek egymásra, mert mégis állták a sarat. Laci egyébként Szigetvárról érkezett az ócsai túlélőtáborba, és hivatásos katona szeretne lenni. Azért is szereti az ilyen programokat, mert ezek már fiatalon megismertetik az angyalbőrbe bújt férfiak életével.
Az ócsai bázis faházas szálláshelyein elvileg este tizenegyig-éjfélig zajlik az élet, de a gyerekek többsége egy-egy nehéz nap után úgy elfárad, hogy inkább korábban aludni tér. Hajnali háromnegyed hatkor ugyanis már reggeli tornára gyülekeznek a kiképzőbázis udvarán a táborlakók.
– Az ide érkező fiatalok kezdetben nem szeretik ezt az életmódot, de napról napra egyre jobban hozzászoknak, és jó lesz a hangulat – mondja Nemes őrnagy. – Itt tartani senkit sem lehet, bárki, bármikor hazamehet, a gyerekek mégis maradnak, és végigküzdik együtt a feladatokat. Pedig volt olyan fiú, aki érdekes öltözékben érkezett – emlékezik a tábor egyik vezetője. – A hóna alatt napozógyékényt hozott, a lábán pedig strandpapucsot viselt. Aztán mire rájött, hova érkezett, be is illeszkedett a közösségbe, és végezte ő is a gyakorlatokat.
Nemes Antal szerint, ha nem is lesz minden gyerekből katona, az elfogadásból mindenki jelesre vizsgázik. A táborlakók negyven százaléka cigány származású, ezzel azonban senki sem foglalkozik. Egymásért küzdő rajok, hat-hét fős csoportok versengenek egy közös cél érdekében, és soha nem okozott még feszültséget a „nagy kötélhúzás”. Az őrnagy úgy véli, ez azért is van így, mert a tábor lakói mindannyian olyan utazáson vesznek részt, amellyel egy képzeletbeli tükröt tartanak maguk elé, hogy lássák, mire képesek.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
