Latin-Amerikát csendben kifosztják a multik

Az adófizetés megkerülésével évente legalább 50 milliárd dolláros kárt okoznak a latin-amerikai és karibi térség államainak a multinacionális nagyvállalatok. Ebből az öszszegből naponta 300 ötévesnél kisebb gyermek életét lehetne megmenteni, áll a Keresztény Segítség nevű brit civil szervezet jelentésében.

A Christian Aid becsült számok alapján vázolta fel, hogy a multik milyen módszerekkel lassítják a régió országainak tartós növekedését, és sértik függetlenségét. Egyik cég sem volt hajlandó adatokat megadni, pedig a szervezet megkereste az amerikai Wal-Martot, a világ legnagyobb olajforgalmazó óriáscégét, a szintén amerikai ExxonMobilt, a brit olajcéget, a British Petroleumot és a brit–holland Royal Dutch Shellt is. A brit szervezet szerint alapvetően két modell szerint zajlik az adók behajtása. Az egyikre Bolívia, a másikra Peru szolgál példának.
Bolíviában Evo Morales 2005. decemberi megválasztása után az olajtársaságokkal kötött korábbi szerződések felülvizsgálatakor kiderült, hogy egyáltalán nem fizettek adót és egyéb jövedékeket, ettől kezdve azonban az állam a terheket huszonöt százalékról ötven százalékra emelte. Az addig kétmilliárd dolláros adóbevétel azonnal a felével nőtt, s a külföldi vállalkozók közül többen elmenekültek még Evo Morales győzelme előtt. Így tett a legnagyobb spanyol bankkonszern, a BSCH is, amely 2005 novemberére sietve minden bolíviai érdekeltségén túladott. Mások csak a sikertelen olajtárgyalások miatt távoztak, de az egyre bizonytalanabb politikai helyzet ellenére is akadnak olyan vállalatok, amelyek még így is hajlandók maradni, hiszen az adókon kívül közben emelkedett a földgáz ára is.
Peru más utat jár. Két éve a távozó Alejandro Toledo elnök éppen a két választási forduló között írta alá a szabadkereskedelmi egyezményt az Egyesült Államokkal, így kész helyzet elé állította a győztest. Világviszonylatban Peru ezüstbányászatban második, réz- és aranytermelésből a hatodik, ám a réz ára tíz év alatt hatszorosára nőtt, míg az aranyé és az ezüsté „csak” megháromszorozódott. Ehhez képest az ország bevételei nem ilyen arányban nőttek, a külföldi cégek bevételei viszont jóval meghaladják Peru hasznát. A multik kitermelési önköltsége 35 százalékos, az állam pedig csak 17 százalékos adóra tart igényt. A haszon tehát 48 százalékos. A Bolíviához képest elég alacsony fenti adókulcsok ellenére néhány meg nem nevezett multi elérte, hogy szerződés szerint csak 1–3 százalékot kelljen fizetni, ám a valóságban még ennyit sem juttat az államkasszába. A végül győztes szociáldemokrata Alan García elnök kampányában még ugyanúgy megígérte a régi szerződések felülvizsgálatát, mint bolíviai kollégája, a hatalom birtokában azonban már jogi nehézségekre hivatkozva visszakozott.
Dél-Amerika legszegényebb országa, Bolívia a földgáz és a kőolaj, Peru pedig a színes- és nemesfémek egyelőre nagyon jó világpiaci árának köszönheti bevételeinek legnagyobb részét. Sokan felteszik a kérdést, hogy mi lesz velük, ha visszaesnek a most még jó árak, vagy elfogynak a készletek?