A mindenható piacok káros mítosza

Hallatlan kárt okozott az amerikai nemzetgazdaságban és a világpiacon is a piacok mindenhatóságába vetett mítosz. Az eredmény: a tengerentúlon eddig hárommillió ember feje fölül vitték el a tetőt, néhány hónapon belül további kétmillió kerül ugyanebbe a helyzetbe, tíz-egynéhány millióan pedig veszélyben vannak – jelentette ki Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a Figyelőnek adott interjújában, amely a gazdasági hetilap legutóbbi számában jelent meg. A korábban (1996-tól 2000-ig) a Világbank fejlesztési politikájáért felelős első alelnöki posztját betöltő, a nemzetközi szervezet vezető közgazdászaként is dolgozó szakember szerint az Egyesült Államokban a Wall Street az úr. A pénzügyi szféra ellenáll minden olyan újításnak, amelyben saját profitkilátásai korlátozását sejti. Stiglitz szerint kevés szó esik arról, hogy a bankvezetők is felelősek a hitelválságért. Márpedig emiatt nem mentegetni, hanem büntetni kellene a pénzintézetek vezetőit, például fizetésük csökkentésével vagy megvonásával. „Ha egy gyógyszergyártó csak akkor dobhat a piacra egy terméket, ha azt már milliószor tesztelte, és annak hatékonyságára a gyógyszergyári menedzserek személye is garancia, akkor miért nem lehet ugyanezt alkalmazni a pénzpiaci intézmények vezetőinél?” – érvel a neves szakértő.
A Nobel-díjas közgazdász szerint arra van esély, hogy Barack Obama elnökké választása esetén növeli az állam szerepét a piacok ellenében az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában. Stiglitz elsősorban olyan problémamegelőző intézkedéseket tart szükségesnek, amelyeket egy hatékony, kis költségvetésből fenntartott kormányzat is sikeresen alkalmazhat. Ebből a szempontból a közgazdász jó példának tartja Venezuelát, Bolíviát és Malajziát, ahol a kormányok az országaikban megtermelt vagyon igazságos elosztása érdekében politizálnak, a tömegek élet- és tudati színvonalát növelik, s ezzel a jövőt építik.
A hitelválsággal kapcsolatban Stiglitz emlékeztetett: a hitelkártyaüzlet a világ legigazságtalanabb profittermelő üzletága. A bankok lehúznak minden bőrt a kártyák tulajdonosairól és elfogadóiról, visszafojtják a versenyt, s ezzel drágítják az életet. Ráadásul a pénzintézetek páholyban érzik magukat, mert ha baj van, az egyébként az állam szerepének korlátozását hirdető George W. Bush elnök rögtön kimenti őket a pácból. Ráadásul ezeket a mentőöveket is az adózó polgárokkal fizettetik meg, ami további eladósodást és inflációs nyomást jelent. A közgazdász szerint a jövő amerikai kormányzatának ezzel szemben meg kell reguláznia a bankokat. „Illúzióim azonban nincsenek – fűzi mindehhez hozzá Stiglitz. – A válság következményei egyelőre beláthatatlanok.”

Kisebb csúcsjutalom. Az amerikai csúcsvezetők az idén kisebb jutalmat kaptak, tavalyhoz képest átlagban csak 3,5 százalékkal több pénzt vihettek haza. Az Egyesült Államokban dúló hitel- és gazdasági válság szele már a topmenedzsereket is megérintette, akiknek már a múlt évben sem fizettek ki dollármilliókat, három számjegyű javadalmazást, ahogyan az korábban előfordult. (MTI)