A ferencvárosi legenda az életét kapta születésnapi ajándéknak

Szombaton ünnepelte a 74. születésnapját. Első ránézésre ebben nincsen semmi különös, ám Mucha József esetében mégis van, augusztus elején komoly esélye volt annak, hogy ezt a születésnapot ő már nem ünnepelheti meg. Életveszélyes állapotban vitték kórházba, ahol egy hónapot töltött, és bár megmenekült, a gyulladás miatt elveszítette a látást a jobb szemére. Minderről nyugodtan beszélt, ám amikor a Ferencváros került szóba, sokkal szenvedélyesebbé vált.

Mucha József két hónapja még azt sem tudta, hogy megéli-e a 74. születésnapját, és most nagyon boldog, mert kiderült, sokaknak fontos, hogy még közöttünk lehet. Fotó: Nemzeti Sport/Koncz György

A 74 nem kerek évforduló, egy ilyen születésnap lényegében egy a sok közül. Nemigen rendeznek rá hatalmas partit, nem olyan állomás, amelyet nagy felhajtás kísérne – Mucha Józsefnek azonban mégis rendkívüli lett. A Ferencváros korábbi válogatott legendája a nyár derekán még nem hitte volna, hogy egy szempontból a 74. születésnapja a legkülönlegesebb lesz az életében, pusztán azért, mert megélte. A Fradival két bajnoki címet és négy Magyar Kupát nyert korábbi középpályás, aki egy időben edzője is volt a klubnak, augusztus 6-án került kórházba.

Mucha József terveit keresztülhúzta a hirtelen jött életveszélyes betegség  Fotó: Fradi.hu

– Amikor a mentő kiérkezett, 61/49 volt a vérnyomásom, magas láz vert le a lábamról – emlékezett vissza a történtekre. – Később kiderült, egy olyan gyulladás keletkezett a szervezetemben, amely majdnem átvitt a túlvilágra. Egy tályog alakult ki bennem, amely vérmérgezést okozott, ezek miatt összeomlott a vérkeringésem. Két nappal a kórház előtt egyik pillanatról a másikra negyven fokra ugrott fel a lázam, rettenetesen fájtak az ízületeim, de nem gondoltam volna, hogy nagy a baj. Négy napot töltöttem el az intenzív osztályon, ott stabilizálták az állapotomat, rendbe hozták a keringésemet, de két hét is eltelt, mire kiderült, mi okozza az állandó magas lázat. Akkor megműtötték a lábamat, kivették a tályogot.

Mucha József élete hajszálon függött

Mindezek ellenére nemigen fogta fel, hogy életveszélyben van. Már azon meglepődött, hogy feltolták az intenzív osztályra, nem értette, mit keres ott, de ma már tudja, nem volt birtokában a józan ítélőképességnek. Csak később döbbent rá, amit a környezete tudott: hajszálon múlott az élete. Naponta többször kapott antibiotikumot infúzióban, különböző injekciókat, komoly volt a helyzet. Ahogy fogalmaz, ideje sem volt megijedni. Később persze rádöbbent a történtek súlyosságára, és csak akkor hitte el, hogy megúszta, amikor egy hónap után, szeptember 7-én kijöhetett a kórházból. Ám a megúszás csak az életveszélyre igaz, sajnos a gyulladás miatt maradandó sérüléssel kell tovább élnie.

– Sajnos ráment a jobb szememre, és eleinte csak gyengébben láttam, majd sehogyan sem. Az orvosok próbálkoztak műtéttel, de kiderült, hogy már nincs mit tenni, a szemem végleg megvakult. A múlt héten voltam kontrollon, ott sem biztattak semmi jóval, beletörődtem, de nincs is más választásom. 

Most már minden kezelés célja esztétikai, beleértve a műtétet, a szemcseppeket és a zseléket is. A párom pécsi, mostanában nála lábadozom, itt könnyebben tud gondoskodni rólam. Nem vagyok magatehetetlen, csupán az agyam még nem szokott hozzá, hogy csak egy szemem működik, 

gyenge a periférikus és térlátásom, nem tökéletes az egyensúlyérzékelésem, és olykor segítségre szorulok, állítólag ez idővel rendbe jön majd.

Minden fontos emléke a Ferencvároshoz köti Fotó: Hatlaczki Balázs

Mucha József nem szakadt el hetven fölött sem a labdarúgástól, az MLSZ ellenőreként járta hétvégenként a pályákat. Szeptemberre befizetett útja volt a párjával együtt Spanyolországba, ez utóbbi kútba esett, az előbbivel pedig egyelőre fel kellett hagynia. Nehéz volt szembesülnie az ilyen tényekkel, gyakran ült a kórházi ágya szélén azon gondolkodva, hogy mennyire változik meg mostantól az élete. Másként kell étkeznie, muszáj nagyon odafigyelnie magára, de például imád olvasni, amit most nem tud, a televíziót csak néhány lépesről látja élesen.

– Ezzel együtt nem adom fel, hogy élvezhessem az életet. Továbbra is le akarok járni rendszeresen Balatonszemesre, 

olykor meg fogok inni egy pohár vörös bort vagy fröccsöt, ha nagyon megkívánom, és persze megyek majd a Fradi meccseire is, ezek mind kimaradtak augusztus eleje óta. 

Az ellenőri munkát pedig majd meglátjuk, ősszel nyilván szó sem lehet róla, utána pedig be kell látnom, hogy hetven fölött már egészségesen sem biztos a helyem a keretben. Bizony kor után és bizonyos esetekben tudni kell a dolgokat elengedni.

A Fradiért haragszik, nem ellene

Nyugodtan, mondhatni szenvtelenül mesélt a kálváriájáról, ám egy ponton kizökken, és szenvedélyessé, sőt, indulatossá is válik a hangja. Az oka ennek az, hogy témát váltottunk, áttértünk az örök szerelemre, a Ferencvárosra, amely a múlt csütörtökön ugyan nyert az Európa-ligában a Salzburg elleni meccsen, ám vasárnap a bajnokságban hazai pályán kikapott 2-1-re a hozzá még sereghajtóként érkezett Zalaegerszegtől, és ez kihozta a sodrából.

– Salzburgban a hetvenedik percig boldogan néztem a csapatot, de utána már nem tetszett, amit láttam. Megint visszaállt, és azt akarta csinálni, amit nagyon nem tud: védekezni. Amíg előre futballoztunk, egy ötöst rúghattunk volna, utána viszont izgulni kellett. 

Állítom, az utóbbi éveket tekintve a mai a leggyengébb védekezésű Ferencváros, elég megnézni, milyen amúgy elkerülhető gólokat kapunk. A Zalaegerszeg is ilyenekkel nyert, döbbenetes volt látni, hogy mentek el a játékosai a védőink között.

 Nem értem a rotációt sem, ennyi játékosból lehetetlen ütőképes csapatot építeni, nem lehet mindenkit jó formában tartani. A fradisták tudják, hogy értük haragszom, nem ellenük, nagyon szeretném, ha a csapat újra bajnok tudna lenni.

Kivételesen nagy ügy a születésnapja

Az indulatok lecsillapítására ismét témát váltunk. Mucha József szombaton ünnepelte a születésnapját, és még őt is megdöbbentette, különböző formában mennyien köszöntötték fel. Azt mondja, alig várta, hogy vége legyen a szombatnak, mert nem tudta tartani a lépést a gratulálókkal, képtelen volt mindenkire egyenként reagálni.

– Korábban sem csináltam nagy ügyet a születésnapomból, de tudom, most azért számított fontosnak, mert megünnepelhettem, komoly esély volt az ellenkezőjére. Meghatott és nagyon jólesett, jó tesz az ember lelkének, ha ennyien örülnek annak, hogy még itt vagyok.