Bábu

Nem érzem magam hibásnak. Kikaptunk 8-0-ra, és a jegyzőkönyv szerint én irányítottam ezt a korosztályos válogatottat, de nem viszem el e balhét! Eszemben sincs! A játékosok előttem megbuktak. Én egyszerűen nem tudtam hibázni. Ezzel a garnitúrával korábban nem én dolgoztam.
Kiragadott, mégis kerek egésszé összeálló mondatok a Várhidi Péterrel készült interjúból, ami a sportnapilapban jelent meg. Az apropó továbbra is a magyar U21-es válogatott vasárnapi, 8-0-s veresége Szerbiában. A védekezésnek szánt érvek jelentős részét Nyilasi Tibor tegnapi számunkban már lelőtte. A San Marino elleni 5-0 után Várhidi még nem panaszkodott arra, hogy ez nem az ő csapata. Továbbmenve: Vass Ádámból, Filkor Attilából, Feczesin Róbertből, Zsidai Lászlóból ugyan ki faragott – méghozzá nem U21-es szinten – válogatott labdarúgót? „Felnőttként” még Várhidi játékosai voltak, és be is váltak, U21-esként már nem?
De ha még „szakmailag” minden egyes pontban igaza is lenne Várhidinak, egyvalamit akkor sem lenne szabad elfelejtenie. Ha nem a saját érdeke, hanem az erkölcs szerint mérlegelt volna, akkor nem vette volna át Róth Antaltól ezt a csapatot. Illetve még korábban, amikor felmerült kollégája menesztése, minden követ meg kellett volna mozgatnia, hogy lebeszélje erről a főnökeit. Róth kezdte el (nem is rosszul) a munkát – fejezze is be ő. Utána nyugodtan jöhetett volna Várhidi. Így viszont ő is mehet. Mert nincs az az erős tíz köröm, amivel eme kudarc után meg lehetne kapaszkodni.
Várhidi nem akarja észrevenni, hogy csupán bábu Kisteleki István kezében. Az volt a felnőttválogatott szövetségi kapitányaként, mert akkor az eszement fiatalítással kellett elhallgattatni-elaltatni a közvéleményt, s most, az U21-esek edzőjeként is az, mert vele lehetett eladni, miért is kellett meneszteni Róth Antalt. Ám jó, ha tudja, egy bábut nemcsak helyezgetni lehet ide-oda, hanem le is ütni.
Amihez még ész sem kell. Elég hozzá egy tekegolyó.