Gyurcsány mellett a The Economist

2008. 09. 30. 13:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Augusztus 21-i lapszámunkban azt a kérdést tettük fel: vajon az amerikai külügyminisztérium egységesen kezeli-e a kelet-közép-európai térség posztkommunista országait, és igaz-e az a közkeletű felfogás, hogy Magyarországgal a térség többi, posztkommunista országától eltérően bánnak?
E feltevés tesztelésére megvizsgáltuk a pozsonyi, a prágai, a bukaresti, a zágrábi, a varsói és a budapesti amerikai nagykövetség honlapját. Míg az első öt nagykövetség esetében egymással megegyező, pártpolitikai propagandát még nyomaiban sem mutató megközelítésre bukkantunk, a budapesti amerikai nagykövetség honlapján az MSZP és az SZDSZ által propagandisztikus és haszonelvűségi célból kisajátított témák szinte meghökkentő intenzitású alátámasztására bukkantunk.
Most ugyanezt a kérdést tesszük fel, de nem egy szuperhatalom kormányának, hanem egy európai nagyhatalom, Nagy-Britannia magát a tárgyilagosság etalonjának tartó hetilapjának, a The Economistnak hetente megjelenő, száraz statisztikai adatsora tükrében. Vajon a globális, neoliberális establishment által szintén a világon vezető lapnak tekintett The Economist ugyanazzal a higgadt tényszerűséggel mutatja be azt a magyar gazdaságot – amely egyrészt messze alulteljesít lehetőségeihez képest, másrészt amelyet köztudomásúan a minden nemzeti vagyont nyugodt lélekkel és e hetilap olvasóköréhez tartozó befektetőknek is olcsón privatizáló Gyurcsány-kormány vezet – mint az adattáblázatban felsorolt más országok gazdaságát?
A Magyar Nemzet ezzel, vagyis az adatok összehasonlító elemzésével nehezen támadható megközelítést választott, ugyanis a The Economistnak Magyarországgal foglalkozó cikkeinek értékelése, illetve azoknak a szomszédos gazdaságokat vizsgáló írásaival való összevetése netán tartalmazhat szubjektív elemeket. Mielőtt azonban munkához látnánk, néhány szó a 165 évvel ezelőtt alapított, valódi intézménynek számító londoni lapról.
A globális hetilap világnézete
Az Economist globális szemléletű lap, amely a világban zajló politikai, üzleti és pénzügyi eseményekkel foglalkozik, de megtalálhatók benne a tudomány, a műszaki élet, valamint a művészet hírei, csakúgy mint könyvkritikák. Magyarországon egy szám ára 1310 forint. Nagy-Britanniában, Európa és az Egyesült Államok jelentősebb városaiban a friss szám pénteken reggel kerül az újságos- standokra és az előfizetőkhöz.
A hetilap 1,3 millió példányban jelenik meg. E példányszám mintegy fele az Egyesült Államokban talál vásárlóra. A kiadvány tulajdonosa a The Economist Group, amelynek ötven százaléka a vele hasonló szemléletű Financial Times napilap tulajdonában van, a többi ötven százalék független részvényeseké és nagy részük az angol Rothschild bankár családé.
A globális hetilap egyik sajátossága, hogy szerzőinek nevét nem tünteti fel: a cikkek névtelenül jelennek meg. Jellemzően a világot irányító elit lapja, azaz a szabadpiac, a globalizáció, az akadálytalan bevándorlás bajnoka. A kábítószerek és a prostitúció szabadsága mellett tör lándzsát, azaz jellemzően liberális ideológiájú lap. Silvio Berlusconi jobboldali, konzervatív olasz miniszterelnök az őt nem szerető hetilapot The Ecommunistnak nevezte.
A lap szerkesztősége az iraki invázió alkalmával teljes mellszélességgel állt ki mellette, de azóta emiatt önkritikát gyakorolt. Sőt: annak idején Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter lemondását követelte, amikor kiderült, hogy az iraki Abu Graib börtönben a foglyokat kínozzák.
A hetilap egyik számában nekrológban temette el a Jóistent. A The Economist – nem csak e sorok írója véleménye szerint – az utóbbi időben, korábbi visszafogottságához mérve, már-már bántóan propagandisztikusan ír nem egy világpolitikai kérdésről, és cikkei meglehetősen kiszámíthatók lettek.
A hitelességi teszt lépései
A The Economist hetente minden száma utolsó két oldalán gazdasági és pénzügyi mutatókat közöl. Az utolsó előtti oldalon a GDP növekedésére, az ipari termelésre, a fogyasztói árakra, illetve a munkanélküliség alakulására közöl adatokat. Ha az előfizetőknek, interneten hozzáférhető országok számát is figyelembe vesszük, az adatszolgáltatás mintegy félszáz országot ölel fel. A GDP, azaz a bruttó nemzeti termékre négy adatsor található. A legfrissebb növekedési arány, a legutóbbi negyedévre vonatkozó gazdasági növekedés, valamint – 2008 januárjától – a 2008-as és a 2009-es GDP növekedésére vonatkozó előrejelzés.
A lap szerkesztősége az előrejelzésekben az Economist Intelligence Unit (EIU), az Economist testvérszervezetének adataira is támaszkodik. Az EIU a laphoz hasonlóan a döntéshozók körében megkérdőjelezhetetlen tekintélynek örvend. Így – gondoljuk – joggal feltételeztük, hogy a hetilap Magyarország esetében pontosan ugyanolyan kérlelhetetlen szakmaisággal, tárgyilagossággal és érzelemmentesen” jár el, mint az adatsoraiban szereplő többi ország esetében, és hogy a magyar gazdaságra előre jelzett adatok alakulása nem mutat semmilyen jelentős eltérést a többihez képest.
Feltételezésünk tesztelésében abból indultunk ki, hogy ha igazunk van, akkor e lap a nemzeti vagyont neoliberális elődjeihez hasonló nagyvonalúsággal privatizáló Gyurcsány-kormányt előrejelzéseiben a valóságosnál kedvezőbb színben tünteti fel. Azaz olyan adatokat közöl, amelyek a Gyurcsány-kormány számára propagandaértékűek. (A Gyurcsány-kormány 2006-os választási kampányában fizetett hirdetésben reklámozta saját teljesítményét a Financial Timesban a magyar gazdaságról megjelent sorok idézésével).
Ugyanakkor feltételeztük, hogy ez az adatkezelés nem vonatkozik egyrészt olyan országokra, amelyek iránt a hetilap elemző cikkeiből érezhetően semleges vagy közömbös, másrészt pedig markánsan ellenkező módon jár el azon országok esetében, amelyeket e neoliberális londoni szerkesztőség – ismét cikkeiből kitűnően – nem szeret, mint például Oroszország, Venezuela vagy Szlovákia. Azaz olyan országok esetében, amelyek kormányai nem kedvencei a lap gerincét alkotó olvasótáborának.
Kezdjük az Economist 2007. július 7-i számával, amelynek adatsorában a 2007-es és a 2008-as évekre vonatkozó GDP-előrejelzések láthatók. A lap szerint a magyarországi GDP az idén, azaz 2008-ban, 3,1 százalékkal bővül majd.
Most nézzük meg néhány olyan ország/kormány esetében a lap előrejelzését, amelyekhez a szerkesztőség a megjelent cikkekből láthatóan semlegesen viszonyul. Itt ugyanazon térségbeli, posztkommunista országokat kerestük ki, mint amelyeket az amerikai nagykövetségek magatartását vizsgáló cikkünkben. Romániát és Horvátországot kivéve, amely országok nem szerepelnek az Economist táblázatos összeállításaiban.
A 2007. július 7-i számban megadott, 2008-ra vonatkozó előrejelzés szerint a cseh gazdaság 4,9, a lengyel 5,3 százalékkal bővül. (A szlovák adatokról később.) Mit láthatunk ugyanakkor a múlt pénteki Economist összeállításában az idei gazdasági bővülési adatokról, vagyis most, amikor már vészesen közeledik az év vége, tehát „az igazság pillanata”? A szeptember 13-i szám adatai szerint a cseh gazdaság az idén 4,7 százalékkal, a lengyel pedig 5,4 százalékkal bővül. Ami azt mutatja, hogy a lap a cseh gazdaság esetében kéttized százalékkal, a lengyel esetében egytized százalékkal jósolt mást tavaly júliusban, mint az idén szeptemberben. Azaz az Economist több mint egy évvel ezelőtt már igen pontosan jelezte előre térségünk e két posztkommunista gazdaságának idei növekedési esélyeit.
Most pedig nézzük meg, milyen gazdasági bővülést jelzett előre a lap 2007. július 7-én olyan kormányok által irányított országok esetében, amelyekkel szemben a lap tudósításai és értékelései alapján nem igazán baráti érzületet vagy rokonszenvet táplál. A mintegy 14 hónappal korábban közölt előrejelzés szerint Venezuela GDP-je 3,9, Oroszországé 6,4, Szlovákiáé pedig 6,0 százalékkal bővül az idén. „Érdekes” módon a hetilap múlt pénteki számában közölt előrejelzésekben ezek az adatok rendre drasztikusan javultak: Venezuela esetében 5,2, Oroszország és Szlovákia esetében egyaránt 7,5 a mostani előrejelzés. Tehát itt nem pusztán néhány tizednyi a módosulás. Vagyis az Economist a felsorolt mintegy ötven országból a leginkább számára ellenszenvesek esetében következetesen alábecsülte a növekedés arányát ahhoz képest, mint amit a legújabb számában ad meg. Természetesen az sem kizárt, ezek a GDP-bővülési adatok a következő hónapokban tovább növekednek a felsorolt országok esetében.
Most pedig nézzük meg, milyen tendenciát tapasztalunk a lapnál a magyar gazdaság bővülési adatainak előrejelzésénél. Mint már jeleztük, a tavaly július elejei Economist szerint a magyar gazdaság az idén 3,1 százalékkal bővül, míg a múlt pénteki számban – miután a lap az év közben több alkalommal korrigálta lefelé az adatokat, amelyekről napi sajtószemlénkben hűen beszámoltunk – ez a növekedési arány leesett 2,0 százalékra.
Vagyis azt látjuk, hogy a lap a számára közömbös kormányok esetében a gazdasági növekedést már az idei év vége előtt másfél évvel igen pontosan meg tudja becsülni, az általa nem kedvelt adminisztrációk esetében a növekedést erősen alábecsüli, míg Magyarországnál – amelynek kormánya gazdasági teljesítményét a lap cikkeiben a ténylegesnél jóval kedvezőbb színekben mutatja be – jelentősen nagyobb gazdasági növekedést előlegez meg, mint amit akár a lapunkban publikáló, élen járó magyar közgazdászok pontosan előre jeleztek, vagy amit a nyilvánosság józanabb része ránézésre várt, azaz a bőrén érez.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy az Economist július 26-i számában Magyarország 2008-ra várt növekedési adatát váratlanul 0,9 százalékra ejtette, míg ugyanolyan hirtelen a 2009-es gazdasági növekedés előrejelzését 4,7 százalékra növelte, holott egy héttel korábban még 3,4 százalékra becsülte a GDP 2009-es bővülését. Ezt a két adatot azután a lap egy hónapon át tartotta, míg az augusztus 30-i számban ismét nagy ugrás következett: 2008-ra 2,0, jövőre pedig 3,3 százalékos GDP-bővülést jósolt.
Miután napilapunk nem balliberális, megkérdeztük a másik fél véleményét is. A hetilap szerkesztőségének munkatársa, John O’Sullivan készségesen elmondta, hogy a magyar adatoknál – mint általában az emelkedő országok esetében – szinte kizárólag az Economist Intelligence Unit előrejelzéseire támaszkodnak, és ezért azt ajánlotta, hogy ott érdeklődjünk.
Így jutottunk el Leila Butthoz, az EIU magyar elemzőjéhez. Kérdésünkre adott, igen részletes válaszából tudtuk meg, hogy az EIU havonta közli előrejelzéseit, amelyet olyan elemekre alapoznak, mint a fogyasztói és az üzleti szféra bizalma, az ipari termelési, a kiskereskedelmi értékesítés és az építkezési szektor teljesítménye. Figyelembe veszik ugyanakkor az EIU saját feltételezéseit a globális gazdasági teljesítményre, mint például az euróövezeti, az amerikai és a japán gazdasági növekedésre vonatkozóan, mivel ezek Magyarország fő exportpiacai. Tőle tudtuk meg azt is, hogy – mint ezt lapunkban meg is írtuk – az Economist múlt pénteken megjelent számában már csak kétszázalékos gazdasági növekedést várnak idénre.
Arra a kérdésünkre, hogy mivel magyarázza az adatok néhány héttel ezelőtti, megmagyarázhatatlan ugrásait, amelyek nem tükrözik az EIU számunkra általa átküldött előrejelzéseit, Leila Butt azt mondta, végsősorban nem az EIU, hanem az Economist a felelős a közölt adatokért. Ezért ismét felvettük a kapcsolatot a lappal, ahol Roxana Willis szerkesztőségi kutatótól megtudtuk, hogy az EIU a magyar Központi Statisztikai Hivatal adatsorát használja a GDP-növekedés változására, de a 2008-ra vonatkozó 0,9 százalékos és a 4,7 százalékos adatok hibásak voltak, amelyeket azután kijavítottak. Mint korábban már említettük, a brit hetilap nem tünteti fel szerzői nevét.
Képbe kerül Adam LeBor
Azt azonban tudjuk, hogy az Economist budapesti tudósítója Adam LeBor, aki – ezt pedig tőle olvashattuk az évek során számos helyen – a rendszerváltás óta periodikusan retteg Magyarországon a szélsőségesektől és antiszemitizmustól. Őt egyébként így mutatja be a rendkívül elegáns megjelenésű Monocle nevű angol nyelvű havilap, amelynek szeptemberi számában néhány soros cikkel náluk is jelentkezett: „LeBor Budapesten élő brit író. A narancsok városa: arabok és zsidók Jaffában szerzője, amely a kikötőben élő arab és zsidó családok életét mutatja be, amelyet 2007-ben a Jewish Quarterly Wingate díjára jelöltek. E hónapban az izraeli tanulmányokat hallgató palesztin egyetemistákról ír.”
Mint látható, sem az Economist Intelligence Unit, sem az Economist lapunk által feltett kérdéseire adott válaszai nem adnak magyarázatot arra, hogy a tárgyilagosság megtestesítőjének számító lap miért közöl olyan adatsorokat a Gyurcsány-kormány esetében, amelyek a kívülállók szemében manipulatívnak tűnhetnek. Vajon nem elképzelhetetlen, hogy budapesti tudósítójuknak is része lehetett a GDP-növekedési számok kezdeti felfújásában? Vajon elképzelhető másrészt az, hogy LeBor – aki jó tudósítóként nyilván olvassa a Gyurcsány-kormánnyal kritikus sajtót is – a jobboldallal szemben ápolt belső ellenérzései miatt nem adott hitelt a lapunkban a nem kormánybarát magyar közgazdászok elemzésének, mint ahogyan talán arról is elfelejtett említést tenni Londonnak, hogy azok a magyar gazdasági intézetek, amelyek az Economisthoz hasonló optimizmussal tekintettek korábban a magyarországi GDP idén várható növekedésére, milyen szerződéses viszonyban állnak a kormányzattal?
És befejezésül még két adat. Az Economist az idén január 19-i számában közölt először GDP-bővülési előrejelzést 2009-re. Ezek szerint Magyarország gazdasága jövőre 3,7 százalékkal nő. A hetilap múlt pénteki számában ez a szám már 3,0 százalékra csökkent.
Jövő ilyenkorra – ha marad a Gyurcsány-kormány – az Economist ezt az adatot tovább fogja csökkenteni. Ez a mi előrejelzésünk, amelyet a Gyurcsány-kormány és a magyar gazdaság ismeretére alapozunk. És ehhez az Economist Intelligence Unit hatalmas apparátusát sem kell igénybe vennünk. Sőt. Azt a legkevésbé.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.