Bár egyes szlovén tudósok cáfolják, hogy népmeséik Kralj Matjaza azonos volna a mi Mátyás királyunkkal, úgy tetszik, a szlovén nép erről mit sem akar tudni. Az igazságosságnak, az egyszerű ember tiszteletének, a törökverő hősiességnek éppen olyan jegyeivel ruházta fel Matjazt, amilyenekkel a mi meséink is megörökítették a reneszánsz uralkodót. Mi több, a szlovénok ma sem búslakodnak, hogy meghalt Mátyás, vége a világnak, hanem messiásként várnak rá: „Ha visszatér Mátyás kora, könnyű lesz a paraszt sora”, tartja egy mondásuk; vagy egy gyerekmondóka: „Kriz-kraz, Kralj Matjaz, mal obecas, dosti das”, azaz „Mátyás király, keveset ígérsz, sokat adsz” – idézi Bedécs Gyula rendhagyó Szlovénia-útikönyvében. Mindebben nincs semmi különös: az önálló állammal és uralkodóval évszázadokig nem rendelkező krajnai lakosság az erőskezű Corvin Mátyást tekintette az államférfi mintaképének.
Míg a magyar szájhagyományból szinte nyom nélkül kikoptak a hősköltemények, amelyek Hunyadi Mátyás dicső tetteit örökítették meg, a szlovénség ezernyi formában, ezernyi rejtelmesen szürreális történetben dédelgette Kralj Matjazt. Hol pokoljáró Orpheuszként száll alá halott feleségéért/anyjáért hegedűszóval; hol a Török Birodalom belsejébe vágtat lován, hogy elrabolt asszonyát, a hajnalpír leányát, Alencicát kiszabadítsa; hol török fogságba esik, de elbűvölve a császár leányát kiszabadul; hol pedig barlangjában szunyókál, míg szakálla körbe nem éri az asztalt.
Peca hegy, Triglav csúcs, Ptuj, Gorna Radgona, Tolmin, Gosposvetsko Polja, Krn, Predjama – csak néhány szlovén földrajzi név, amely elválaszthatatlan Mátyás királytól. A Peca vagy a Triglav barlangjában várja a feltámadást, Ptujt (Pettaut) és Gorna Radgonát (Radkersburgot) hadvezérei foglalták el, amikor Mátyás Habsburg Frigyes német-római császárt leckéztette a nyugati végeken, Tolminban, az Isonzó mentén már a király halála után néhány évtizeddel feljegyezték, hogy a nép költői legendákat énekel róla; a Krn csúcsán a trónusát sejtették, Predjama pedig a lehető leglazább, mégis jelképerejű szálon kapcsolódik uralkodónkhoz.
Szlovénia turisztikailag legnépszerűbb vidékén, a naponta ezrek látogatta Posztojnai-cseppkőbarlangtól kilenc kilométerre található Predjama falucska, fölötte pedig Európa egyik legfurcsább erődítménye. Barlangvárunk nekünk is volt számos, főként Erdély hegyvidékein, de az eleganciának, a hadi építészetnek és az agyafúrtságnak e remekműve nem említhető egy napon velük. A Lokva-patak fölötti függőleges sziklafal fészkében, szinte a mészkőszirtek művészi folytatásaként emelkedik a szurdok fölé a predjamai vár, avagy a Luegerek kastélya, amely a világ legősibb védelmi gondolatának zseniális megtestesülése. Írásos források a XIII. században említik először, volt Aquileia pátriárkájának tulajdonában, majd a karrierjét építő Habsburg-család vásárolta meg, hogy hűbéresének, a karintiai eredetű, lienzi Luegereknek adományozza könnyelműen.
A predjamai vár legendás ura ezt az ajándékozó kezet harapta meg, s lett kényszerűségből afféle szlovéniai Fatia Negra, harcban legyőzhetetlen rablófejedelem, aki mindhalálig borsot tört a Habsburgok orra alá. Nem másért, mint a magyar király iránti hűségéért. Lueger Erasmus ugyanis Habsburg Frigyes és Hunyadi Mátyás viszályában utóbbi oldalára állt, majd amikor a bécsi udvarban emiatt szóváltásba keveredett a császár rokonával, és párbajban megölte, a bosszú elől Predjamáig futott. Befészkelte magát, és titkos várából addig fosztogatta a tengerpartról Bécsbe vonuló kereskedőkaravánokat, hogy Frigyes végül egyik hadvezérét, a trieszti Raubart küldte ellene 1484-ben. Hosszú és reménytelen ostrom kezdődött, majd a korabeli hadászati tankönyvek szellemében kiéheztetés. De hiába vontak áthatolhatatlan gyűrűt Predjama köré, a pimasz Erasmus hónapok múltán is sült ökröket és friss cseresznyét hajított a lerongyolódott támadók közé. Raubart végül egy áruló szolga mentette meg a gyalázattól, aki zsáknyi aranyért gyertyával jelezte ura tartózkodási helyét a várban, hogy egyetlen jól irányzott ágyúlövéssel egyenesen az árnyékszékről küldjék át Mátyás hívét a másvilágra.
Hogy miért jelképes és mesébe illő a fenséges Kralj Matjaz és a haramiabáró Erasmus köteléke? A friss cseresznye és a várkastély misztériuma összekapcsolja őket. Amikor Frigyes büntető különítménye megszállta a várat, megdöbbenve tapasztalta, hogy az valójában kiismerhetetlenül kusza barlangrendszer kapuja, s a termekből titkos járatok indulnak a föld alá, majd bukkannak ki a völgyek cseresznyéskertjeiben. S hogy milyen mélységben futhattak ezek az utak, arról a szlovén népi emlékezetben másik történet is él:
Egy szlovén fuvaros bort szállított haza Magyarországról. Útja során hatalmas rengetegen haladt át, aztán magas hegy felé vette az irányt, ahol megpillantott egy félig a sziklába épített házikót, amelynek teteje alig látszott ki a földből. Az ajtó előtt vitéz állt, maga Kralj Matjaz, aki felszólította, hogy a jobb vállán keresztül pillantson be az ablakon. A fuvaros tágas mezőt látott, a mező tele fegyveres lovasokkal. Egyikük sem moccant, mintha a lovak és a katonák aludtak volna. Mint Scheinigg János idézi Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című munkában, „ekkor Kralj Matjaz kivonta kardját félig a hüvelyéből, s íme, az egész hadsereg megelevenült: a harczosok fegyverükhöz kaptak, a lovak fölvetették fejöket s toporzékoltak a lábaikkal. »Ez az én fekete seregem (crna vojska)«, mondá a hős; »nem tart már sokáig s én újra föltámadok. Langyos szellők fognak fújni s betöltik az embereket azzal az egy gondolattal, hogy oltalmazzák meg a régi szent hitet.«”
A történet Mátyása kísértetiesen hasonlít a Peca hegy barlangjában alvó király alakjához – de a félig sziklába épített házikó akár Erasmus mentsvárát is jelképezheti. Kralj Matjaz e változat szerint hűséges tolvaj bárójánál, Predjama barlangerődítményében húzta meg magát seregével, hogy ott várja ki a „langyos szellőket”.
Nekünk jóságos reneszánsz uralkodó – a szlovénoknak tündérkirály. Nekünk birodalomépítő, akinek halálát összeomlás követte – a szlovénoknak birodalomépítő, aki majd az összeomlás után építi országát. Ha Predjama barlangvárában járunk, ne feledkezzünk meg erről! Hátha nekünk is megnyílik egy föld alatti ablak.
Orbán Viktor: Megjelent az erőszak a magyar politikában