Minden budapestihez eljut a Helyi Téma

Az ingyenes tartalomszolgáltató lapok piacán egyelőre csak a Helyi Téma tudott megmaradni, több versenytársa is elvérzett az elmúlt években. Vitézy Tamás laptulajdonos szerint nincs nagy titok, egyszerűen csak oda kell figyelni az emberekre, róluk és nekik kell írni.

Három és fél éve működik a Helyi Téma. Ebben talán az a legnagyobb eredmény, hogy valóban működik. Számos nagy példányszámú lap tűnt fel és ment tönkre ez idő alatt.
– Valóban, emlékezzünk például a Reggelre, de az ingyenes lapok közül is volt komolynak tűnő konkurenciánk. Ilyen volt a Buda Lapja, amelyik 250 ezres példányszámmal jelent meg, de létezett a Metro analógiájára megjelenő Busz is, valamint a Budapesti 7 Nap. Egyik sincs már a piacon.
– Eközben az ön lapja nyolcszázezer lakásba jut el Budapest-szerte.
– Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt produkálni tudtuk, de abban jelenleg nincs ellenfelünk, hogy mi ezt tartjuk is. A Budapesti 7 Nap is elérte ezt a példányszámot, de az ő üzleti stratégiájuk különbözött a miénktől. A lap mögött egy nemzetközi kiadóvállalat állt, amelynek külföldi tapasztalatai egy az egyben nem voltak alkalmazhatók itthon. A Budapesti 7 Nap rögtön nyolcszázezer példánnyal indult, míg mi ezt több mint három év alatt értük el. Először Budára koncentráltunk, és noha viszonylag szépen indultak be a hirdetések, mégis évekbe telt, mire önfenntartóvá vált a működés. Ezek után már, persze, ismert márkanévként jelenhettünk meg a pesti oldalon, illetve az agglomerációban is. Így értük el a jelenlegi példányszámot, magyarán azt, hogy minden fővárosi háztartásban ott van a Helyi Téma. Így már természetesen igen vonzók vagyunk a hirdetőknek is.
– Nem mellesleg, mivel elsősorban tartalmat nyújtanak, nem pedig reklámokat, a véleményformáló erejük is megnőtt. Legalábbis az újságot igen gyakran nevezik jobboldalinak, a másik politikai oldal fél is ettől.
– Ez ennél bonyolultabb és egyszerűbb is. Egyrészt a jobboldali–baloldali felosztás ma már semmit nem ér, e fogalmak teljesen elvesztették jelentésüket, hiszen aki ma baloldalinak nevezi magát – és itt nem az egyszerű emberekre gondolok, hanem a döntéshozókra –, az ma a legkeményebb kapitalista, sőt inkább imperialista. Másrészt pedig nem politizálunk, még ha egy világos értékrendet követünk is. Minden kerületben önálló számokkal, tartalmakkal jelenünk meg, és – mint ahogyan a kezdetektől – a mai napig az emberek mindennapos igényeinek akarunk megfelelni. Ennek kapcsán írunk az iskolai rendezvényről éppen úgy, mint az egyházak életéről, vagy éppen arról, hogy a piacon mi a helyzet. Az emberek ilyen helyekre járnak, a közösségeik ilyen helyeken szerveződnek, itt találkoznak egymással. Természetes, hogy ez érdekel mindenkit. De nemcsak a közösségi élet színtereit követjük figyelemmel, hanem azt is, hogy éppen mi újság az adott terület egészségügyi intézményeinek vagy közszolgáltatóinak a háza táján. Így természetesen érdekvédők is vagyunk, hiszen az a fontos elsősorban, hogy a lakosság érdekeinek mennyire felel meg egy intézmény működése. Ebbe beletartozik az önkormányzat is vagy a közlekedési társaság. Hogy mennyire vagyunk „jobbra” vagy „balra” húzók, azt szépen példázza, hogy kritizáltunk fideszes önkormányzatot is, ha úgy találtuk, az ott élők érdekei sérülnek.
– Hirdetésekből élnek, és sokszor találkozni azzal az állásponttal, hogy a reklámok egy része is politikai alapon jelenik meg egyik vagy másik lapban. Valós ez a megállapítás?
– Még ha így is van, most már ott tartunk, hogy ha valaki Budapest területén minden egyes lakásba el akar jutni a közlendőjével, szüksége lehet ránk. Például beszámolhatok arról a friss döntésről, hogy a főváros önkormányzata a mi lapunkban rendszeresen akar közölni négyoldalnyi információt saját működéséről. Igen, ezért fizet, meg kell vennie a négy oldalt. De mit tudna tenni, ha kapcsolatot akar tartani a lakossággal? Nincs fővárosi lap, nincs fővárosi rádió, de a Budapest TV-nek nevezett adón is jóslást meg távgyógyítást lehet látni. Valószínűleg Budapest vezetése is belátja, hogy politikai bélyegek alapján nemigen kerülhet meg bennünket, ha el akar jutni saját lakóihoz. De például kormányzati hirdetést nem kapunk, pedig sok milliárdot költenek ilyen célra közpénzből.
– Nyugaton az ingyenes kiadványokat sok helyütt már nem feltétlenül a reklámlappal azonosítják, legalábbis tartalmát tekintve. Itthon viszont még igen.
– Sok munka van benne, hogy a Helyi Téma is egyre inkább hasonlít a Nyugat-Európában virágzó ingyenes tartalomszolgáltató lapokra. A Metro, vagy ahogyan mostanában hívják, a Metropol elsősorban a reggeli csúcsforgalomban közlekedőkre koncentrál, önálló szerkesztőségi tartalom viszonylag kevés van benne, hírügynökségi anyagok nyújtják az olvasnivalót, a többi reklám. Ez is egy irány, egyáltalán nem baj, hogy létezik. De konkurenciát egyáltalán nem jelent, mert nekünk kerületenként önálló szerkesztői gárdánk van, a példányaink feljutnak a lakásokba, hiszen postaládákba kézbesítjük. Az újságíróink ott járnak az emberek között, a szűkebben vett környezetüket követik figyelemmel, arról írnak a helyben élőknek. Így remélem, itthon is sikerült olyan lapot teremteni, amely nemcsak egy hirdetési újság, hanem valódi olvasnivaló.