Dugódíj kellene
Mellettünk a tömegben ázsiai riksákra hasonlító „járművek” és görkorcsolyázók cikáznak, egyik biciklin magyar, másikon uniós zászló leng. Az Európai Unió több városában, így Londonban, Milánóban már korábban bevezették a dugódíjat, ami rábírja az autósok egy részét arra, hogy a gépkocsijukat csak akkor használják, ha feltétlenül szükséges, egyébként pedig váltsanak a közösségi közlekedésre. Kürti Gábor is erre hívja fel a figyelmet, emellett sokkal több kerékpársávot alakítana ki (nem kerékpárutat, mert a biciklisek nem a járdán közlekedő gyalogosok kárára szeretnének közlekedni). – De mindent a BKV-val kell kezdeni, mert a buszpark jelentős része elavult, sok utasterébe bemegy a füst; újabb villamoskocsikra és villamosvonalakra volna szükség – magyarázza a Critical Mass hazai atyja.
A folyamatosan duzzadó tömeget gördeszkások szórakoztatják. No meg Horvátországból érkezett zenészek, akik kerékpárjaikkal járják be Európát. Andrija és csapata Törökország felé tart, Budapestet is útba ejtve, s ha már itt járnak,
dixielandzenével szórakoztatják a tömeget. Olyannyira, hogy a fél hetes kezdés csúszik, mert a banda nem veszi észre, hogy rájuk vár a „starter”. 18 óra 35 perc: megindul a visszaszámlálás, majd hagyományosan emelkedik több ezer bicikli – és a horvát zenészek nagybőgője – a magasba, hangos csilingelés közepette, majd elindul a kerékpároskonvoj. Mi gyalogosan kísérjük a biciklis felvonulókat, s bár két keréken gyorsabban lehet haladni, így sem fogynak el mögülünk a bringások. A boldogan csilingelő, az Andrássy utat birtokba vevő tömegben menet közben szólítom meg Gábort, aki Békásmegyerről jár mindennap biciklivel dolgozni. Szerinte célt érhet a kerékpáros kis utcákon is Budapesten, de ha rajta múlna, több utcát lezáratna az autósok elől, vagy egyes pontjain csak biciklivel tenne átjárhatóvá.
Teherszállítás villanyautóval
Egy idős hölgy a rengeteg biciklist látva telefonjába azt mondja mosolyogva: „tiszta őrület van!” De nem mindenki elégedett. Egy fiatal lány az Andrássy úton azt kifogásolja, hogy nem tud megszokott buszjáratával közlekedni. – Botrányos – mondja –, mert még egy tájékoztatót sem látni, hol tudnék felszállni a buszomra, vagy pótolja-e egyáltalán valamilyen járat – panaszkodik. Minden bizonnyal ez nem a biciklisek hibája, akik először az Oktogonnál torlódnak össze, a körúton ugyanis rendőrök irányítják a forgalmat. A sugárút végétől mindenki egyéni úton juthat el a Moszkva térre, a többség a Lánchidat választja, majd az Attila úton föltekerve ér Buda központjába.
Itt fújja ki magát Éva és Petra is, akik bár barátnők, más útvonalon közelítették meg a teret. Éva úgy véli, még több ilyen eseményre volna szükség, hogy a döntéshelyzetben lévők végre orvosolják Budapest közlekedésének anomáliáit. – Én az egész Nagykörúton belül megtiltanám az autós közlekedést, csak a rakparton hagynám az autókat közlekedni, hogy a hidakat elérhessék – ad tippet a városvezetőknek a fiatal lány. Ehhez villannyal hajtott kisteherautókra, kerékpárkölcsönzőkre és -tárolókra, sűrű BKV-járatokra volna szükség. – Rögtön lehetne levegőt venni – teszi hozzá.
Barátnője a telekocsi (az azonos cél felé tartók egy gépjárműben közlekednek) intézményét fejlesztené, illetve terjesztené el Budapesten is. – Több bicikliútra volna szükség, mert még Bécsben is tízszer ennyi van, nem beszélve Hollandiáról, ahol, amikor kint jártam, egy héten át bicikliztem mámorosan – mondja kipirulva. A fővárosban azonban közel sem ilyen jó a helyzet, Petrára már kétszer „nyitották rá az ajtót” a figyelmetlen autósok. Ezért az ifjú hölgy ma már csak este kerékpározik, mert akkor kisebb a forgalom és a szmog.
Mellettünk kis baráti csoport beszéli meg élményeit.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!