A kormány polgáritörvénykönyv-javaslatáról

Újabb pusztító bombát helyezett a Gyurcsány-kormány az Országgyűlés asztalára; megkezdődött a polgáritörvénykönyv- (Ptk.) javaslatának vitája. A veszedelemre sokáig csak nagyon kevesen figyeltek fel, bár a tervezet 2008 elejétől az interneten is megismerhető volt; ez idáig sem a pártok, sem a szakemberek nem foglalkoztak vele alaposabban. A tartózkodás érthető volt; a négyszáz oldalas, ezerkétszáz paragrafusból álló jogi monstrum megismerése több hónapos alapos áttanulmányozást igényel. Ezt kívánta kihasználni a kormány, amikor 2008 szeptemberében megkezdte a javaslat tárgyalását, azzal a kimondott céllal, hogy 2008 decemberében elfogadtatja a törvényt. Érezhető volt a cél; a népszerűtlen kormány gyors sikert akart felmutatni, s arra számított, senkinek nem lesz energiája és kedve a törvényjavaslat alaposabb megismeréséhez.
A polgári törvénykönyv minden ország és társadalom életében alapvető törvény. Hazánkban 1895-ben Erdély Sándor igazságügyi miniszter rendelt ki bizottságot a törvény előkészítésére. 1928-ra az ötödik javaslat készült el, de ezt sem fogadta el az Országgyűlés. 1959-ben lehetetlen időben, lehetetlen körülmények között született meg a számtalan módosítással ma is hatályos Ptk., amely a kor viszonyaihoz képest jó színvonalú törvény volt, de egy demokratikus jogállam és piacgazdaság viszonyai között már nem megfelelő.
Új polgári törvénykönyvre feltétlenül szükség van. Ezért hívta életre a kormány 1998-ban Vékás Lajos professzor vezetésével az új Ptk.-t előkészítő bizottságot, amely számos szakember közreműködésével 2006-ban megalkotta az úgynevezett nulladik változatot. Ez – mint neve is mutatja – egy vitára bocsáttatott előtervezet volt, amely az előkészítők szándéka szerint is bőséges változtatásra szorult. Ezután szakmai konferenciák zajlottak, a szaksajtóban számtalan jobbító szándékú javaslat hangzott el, ezeket az előkészítő fel kívánta használni.
Erre azonban nem volt lehetősége. A Gyurcsány-kormány két igazságügyi minisztere, Takács Albert, majd Draskovics Tibor kiragadta a Vékás-bizottság kezéből az alakulóban lévő tervezetet, mondván, a kormány előterjeszti a törvényjavaslatot. Ezt meg is tette Draskovics Tibor. Az eredmény katasztrofális, a javaslat alkalmatlan az elfogadásra, a polgári jog számos alapkérdésében teljes tájékozatlanságot bizonyít. Nem szeretném a Vékás-féle tervezetet abszolutizálni; számos vitatható, átalakítandó rész van benne, de összességében színvonalas, komoly szakmai munkán alapuló kiindulópont. Megjegyzendő, hogy miután a kormány kiragadta a tervezetet a bizottság kezéből, a többi javaslatot figyelembe véve Szakértői vélemény címmel könyv alakban megjelent. Így jelenleg három Ptk.-változat ismert; a 2006. évi nulladik változat, a Vékás-bizottság Szakértői véleménye, valamint a Draskovics-féle, az Országgyűlés előtt lévő kormányváltozat.
Miben foglalhatók össze a kormányjavaslat legfontosabb hibái, mondhatnánk bűnei? A Vékás-
féle javaslatból minden indok nélkül elvesz kidolgozott szakaszokat, amelyek részben szerepelnek a hatályos Ptk.-ban is. Így a kormányjavaslat nemcsak a Vékás-tervezethez képes visszalépés, hanem a hatályos Ptk.-hoz képest is. Ugyanakkor beépít olyan megdöbbentő új részeket, különösen a személyek jogában és a családi jogban, amelyekről eddig szó sem volt, nem vitatták meg azokat, s a világon sehol sem alkalmazzák.
A teljesen szakszerűtlen, hozzá nem értő rögtönzések következtében a szöveg önellentmondó, szakmailag zavaros, számos része alkalmazhatatlan, vagy bevezetése súlyos társadalmi zavarokhoz vezet. Az egyik parlamenti párt rendkívül rövid határidővel megbízott a módosító javaslatok előkészítésével. Két hét alatt rohammunkával negyvenkettőt sikerült gyártanom – négyszáz oldalas törvényről van szó! –, de meggyőződésem, sok százat lehetne készíteni, s valamennyi elfogadása esetén sem lenne jó a törvény. Következik ez abból, hogy egy ilyen súlyú törvényt nagyságrendekkel alaposabban kell előkészíteni a tudomány képviselői és a gyakorlati szakemberek egyetértésével.
Nézzünk csak néhány megdöbbentő újítást dióhéjban a tervezetről! Például az elmebetegek helyzetét szabályozó részben megszünteti a gondnokság intézményét, s helyette bevezeti a támogatott döntéshozatalt, amelyről senki nem tudja, mit takar, s alkalmazhatatlan – egyebek között azért, mert sok ezer olyan elmebeteg van, aki nemhogy döntést nem tud hozni, hanem még beszélni sem. Mi lesz velük? Mi lesz a százezres nagyságrendű elmebetegek sorsa, amikor a jelenlegi helyzet is súlyos emberi jogi problémákkal terhes? Az egyes jogi személyek közül csak az alapítványt szabályozza, holott minden Ptk.-ban benne van a másik alaptípus, az egyesület is. Ugyanakkor nem szól a magyar állam jogi személyiségéről a polgári jogviszonyokban, így kérdéses, hogy perelhető-e? (Más törvények szerint az állam felelős bizonyos egészségügyi körben okozott károkért vagy atomkárokért stb.). A személyhez fűződő jogok körébe viszont beteszi a javaslat a Védelem a gyűlöletbeszéd ellen című paragrafust, amelynek törvényi szabályozását eddig az Alkotmánybíróság több alkalommal megsemmisítette. Miért szükséges egy időtállónak szánt tervezetbe olyan jogi intézményt tenni, amely folyamatosan alkotmányellenesnek minősül?
A személyhez fűződő jogok védelme köréből kiveszi a lelkiismereti szabadság védelmét, és a személyes szabadság jogellenes korlátozásának tilalmát. Ez bővebb magyarázatot nem igényel. Úgyszintén nem védi a tervezet a magánlakáshoz és a jogi személy céljára szolgáló helységekhez való jogot. A tervezet rombolja, gyengíti a családot, viszont az élettársi kapcsolatot hasonló részletességgel szabályozza, ezért kis házasság szintjére emeli. Ezt az is alátámasztja, hogy alkalmazza a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, amelynek valószínűleg az egyneműek kapcsolatában lesz jelentősége. A bejegyzett élettársi kapcsolatról jelenleg elfogadott, de nem hatályos törvény szól, amelynek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság vizsgálja. Ismét feltehető a kérdés, miért kell egy kétes sorsú intézményt felvenni a tervezetbe, vagy miért szükséges ismét ilyen gyorsan tárgyalni?
Megszünteti a tervezet a házasságkötés előtti harmincnapos várakozási időt – amelyet a hatályos családjogi törvény is tartalmaz –, így az anyakönyvvezető akár a szándék bejelentésének napján is megkötheti a házasságot. Jelenleg csak bíróság bonthatja fel a házasságot, a jövőben közjegyző is megtehetné ezt. Így Las Vegas után a világon másodjára nálunk is megjelenhet az egynapos házasság intézménye. Kérdés, hogyan egyeztethető össze mindez a házasság és család az alkotmányban és az emberi jogokat védő nemzetközi alapegyezményekben meghatározott védelmének elvével? A házastársak személyi viszonyai körében nem tartalmazza a hatályos családjogi törvényben is meghatározott hűség kötelezettségét. Ehhez szintén nem szükséges bővebb magyarázat. Az öröklési jogi részben egyenjogúvá teszi a házastársat a bejegyzett élettárssal. Gondoljunk bele, milyen lehet a társadalmi-családi hatása annak, hogy az örökhagyó vagyonát egy azonos nemű bejegyzett élettárs szerzi meg – adott esetben szemben a felmenőkkel s az oldalági rokonokkal? A bejegyzett élettársnak még az ági vagyonra is haszonélvezeti jogot ad – értsd röviden; az örökölt családi vagyonra!
Megmagyarázhatatlan módon kihagyja a tervezet – szemben a hatályos Ptk.-val is – a szellemi alkotások védelmének alapszabályait. Nem folytatom. Csak néhány példát hoztam a sok százból. Befejezésül idézném Vékás Lajos professzor rövid véleményét a Magyar Jog ez évi 8. számából, amellyel egyetértek: „Mindent mérlegelve a javaslat jelenlegi formájában nem fogadható el (…), kevesebb elvtelen kompromisszumra, a jelenleginél lényegesen alaposabb technikai kidolgozottságra van szükség. Ez utóbbi követelmény jegyében kell kifogásolni a javaslat több helyen koordinálatlan fogalomhasználatát, helyenkénti ellentmondásait és gyakran igénytelen nyelvezetét egyaránt. (…) E normaszöveg nyelve egyes esetekben a minimális követelményeket sem elégíti ki (…), csak megfelelő átdolgozással tehető elfogadásra alkalmassá, e nélkül gondolni sem lehet törvénnyé válására.”

A szerző tanszékvezető, egyetemi tanár