Szegényország

Sokat ígér, sokat is ad az Osiris Kiadó nemrégiben megjelent gigászi vállalkozása, a Magyarország története képekben című gyűjtemény, amely három vaskos kötetben a magyar fotográfia kezdetétől napjainkig válogat képes történelmi dokumentumainkban. Annak ellenére igyekszik teljesíteni az elvárásokat, hogy amilyen monumentális az elképzelés, éppen annyira képtelen is: mintegy kétezer-ötszáz fotóval, plakáttal, karikatúrával, képpel átfogni és a lehető legteljesebb, leginkább ideológiamentes – mert történeti hűségre törekvő – keresztmetszetét adni mindannak, amit száznegyven esztendő magyar történelmének szokás nevezni. Hiszen ez a száznegyven esztendő a mai, „modern” magyar társadalom létrejöttének, szellemi és morális kínjainak, politikai nyomorúságának szinte minden ellentmondásos okát magába foglalja.
Történelmünk természetét és legfontosabb dokumentumainak sok évszázados végzetét ismerve nem csodálkozhatunk hát, ha a legbeszédesebb képek soha nem kerülhetnek be efféle válogatásokba. Mégpedig azért nem, mert el sem készültek, vagy ha elkészültek is, a soron következő rendszerváltáskor szép rendben megsemmisítették őket. Éppen hiányukkal és az őket pótló, elfedő fényképek, propagandaanyagok pöffeszkedő nyomatékával írható le a legpontosabban e vizuális dokumentumok története – mindebből sokat megmutat az Osiris gyűjteménye.
A dualizmus korától a XXI. század kezdetéig, a történelmi Magyarország legeldugottabb vármegyéitől a nagy szellemi központok forgatagáig, a nemzeti históriánk legfontosabb pillanatait megörökítő politikai protokollfotóktól a hajdinakásán tengődő, félpogány paraszti világot többnyire biztonságos távolságból bemutató néprajzi zsánerképekig, a fürdő-, a kávéházi, az utazási, a hadakozási, a forradalmi és ellenforradalmi, a bűnüldözési, a nő-egyenjogúsági, a rendszerváltó és rendszert nem váltó kultúra tematikus bokrainak rendezőelvével tallózhatunk ebben a hatalmas válogatásban. Gyurgyák János, a könyv szerkesztője több millió fotót átnézve egy éven át búvárkodott a nagy budapesti gyűjtemények mellett vidéki és környező országokbeli múzeumokban, hogy felszínre hozza mindazt, amit könyve előszava szerint a szövegdokumentumokat szentnek tekintő történészek csak másodlagos, kevésbé értékes forrásnak tekintenek. És hogy, mint másutt nyilatkozta, megmutassa Magyarország történelmét „alulnézetből”, a mélyszegénységben tengődő paraszti és munkás társadalmi rétegek nézőpontjából.
Ez utóbbi szándékot talán kevésbé sikerült megvalósítani, de erről nem Gyurgyák tehet. Inkább maga a modell, a képekben ábrázolni, „elbeszélni” kívánt magyar történelem és annak megbízott dokumentálói, akiknek alkotásai efféle láncban öszszefűzve a történészek által már megkonstruált és folyamatosan újraértelmezett hivatalos történeti Magyarország kissé merev képét vázolják fel. Éráktól és aktuális beidegződésektől alighanem függetlenül, korszakról korszakra örökítve át beállításokat, sémákat, pátoszokat és heroizáló technikákat, sokszor csak arcokat és emlékműveket cserélve ki, de mindig óvatosan kezelve éppen azt a nézőpontot, amelyből a történelemalkotó esetlegesség, a történelembe vetett ember megismerhető. Akár a propaganda függönyén át is. Mi most ezekből a ritka alkotásokból válogattunk.
(Magyarország története képekben, I–III. Szerk.: Gyurgyák János. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 19 800 forint)