A legújabb mű egyelőre csak hangoskönyvváltozatban létezik. Ez így is marad, vagy további tervei vannak a „kórházreformáló” nagy horgásszal?
– A tíz év alatti gyermek egyik legjellemzőbb életkori sajátossága, hogy szeret többször és többféle megjelenítési formában találkozni ugyanazzal a történettel. Szívesen hallja, olvassa, nézi kedvenc meséit, és ezt az igényét én mindig szívesen szolgáltam ki. Nagyon fontosnak tartom, hogy a történetek olvasható formában is eljussanak hozzájuk, mert olvasás közben minden fejben elindul egy teljesen személyre szabott mozi, ami a képzelet segítségével őrá magára szabottan építi fel a mások által kitalált, közvetített tartalmakat.
– A nagy ho-ho-ho-horgász és a kukac kórházbeli kalandjai nagyon is nyíltan kacérkodnak nagyon is felnőtt aktualitásokkal. Az 1982 óta hódító főhősök újabb kalandjaiból formált görbe tükör véletlenül fordulna éppen az egészségügy felé?
– Persze, hogy nem. Természetesen, nem véletlen, hogy a nagy ho-ho az abszurditás határán működő magyar egészségügy siralmas viszonyai között csetlik-botlik, és kalandjaival, zavarba hozó meglátásaival, kérdéseivel megfricskázva annak legfeltűnőbb visszásságait. De nem gondolnám, hogy ez túlzott kinyúlást jelentene a felnőtt világ felé. Inkább azt gondolom, hogy a gyermek éppen azok között a viszonyok között él, mint a felnőtt. Ezért az a szerencsés, ha a nyilvánvalóan pótolhatatlan értékeket képviselő népmese mellett olyan történetekkel is találkozik, amelyek a mai magyar viszonyok között játszódnak. Nem jó az, ha a kicsi a múltban él, és az sem fog segíteni neki a világban való eligazodásban, ha mondjuk a Walt Disney által gyártott Dagobert bácsi és az ő dollármilliói szemszögéből próbálja meg értelmezni a világot s benne önmagát. Meggyőződésem, hogy a magyar gyereknek joga van a magyar meséhez, a szlováknak a szlovákhoz, a svédnek a svédhez, és így tovább. Hiszen, ha felnő, remélhetőleg a szülőhazájában fog élni, annak viszonyait kell hát megtanulnia. Azt is vallom, hogy hatéves koráig minden gyermek zseni. A kicsinyek tisztán érkeznek a világba, agyuk ismétléseken alapuló utánzással szinte korlátlan információt, gyakorlati tudást képes befogadni. Ebben az életkorban pótolhatatlan szerepe van a mesének, hiszen annak mitikus világa, hasonlóan a gyermeki világértelmezéshez, töretlen egész, amiben a jónak és rossznak, az erősnek és a gyengének megvan a világos helye. Nagyon nagy baj, ha e mesekorszak – amint arra ma túlságosan is sok példát látunk – kimarad a gyermek életéből, mert a lelke nem tud egészségesen fejlődni. De ugyanilyen nagy baj, ha a hasonlóan erős tudáséhséget a későbbiekben nem elégítjük ki, ha a mesekorszak nem folytatódik. A történetek közvetítésére jó a film, a hangoskönyv, de az írott szöveg pótolhatatlan, és mindig is az lesz.
– Hogyan látja, kap elég segítséget a felnőttektől egy mai magyar gyermek ahhoz, hogy egészséges lelkületű felnőtté fejlődjön, s eligazodjon a világban?
– Nyilvánvalóan nem, és ez nem tekinthető bocsánatos véteknek. Ez olyan bűn, amit nem lehet megbocsátani. Sok egyéb, családból, iskolából jövő hiányosság mellett a gyermekirodalom célközönséghez való eljutását is nagyon problémásnak látom. De a többi műfaj helyzetét is, hiszen ma már nincsenek nagy műhelyek. Megszűnt a gyermekszínház, a rádió és a televízió gyermekosztálya is. A televízióban annak idején a Keménykalap és krumpliorrhoz hasonló nagyobb ifjúsági filmek mellett tucatszám készültek évente a báb- és rajzfilmek. De vezetésem alatt a Móra Könyvkiadó is tette a dolgát, százezres példányszámban adtunk ki ifjúsági műveket, és volt egy sorozatunk – a Már tudok olvasni –, amely olyan terjedelmű és szintű művekkel kínálta meg a nyolc-tíz éves gyermeket, ami fejlettségének megfelelt.
– Mi hiányzik inkább most, az írók nem írnak gyermekműveket, vagy a kiadók nem adják ki őket?
– Az írók nem írnak vagy csak az íróasztalfióknak írnak, mert nincs megrendelés. Ha mégis van, akkor csak alacsony példányszámot vállalnak, mert nincs vagy alig van támogatás, az igényes gyermekkiadványok előállítása pedig sokba kerül. Így a jó gyermekkönyv drága, kevesen hajlandók megfizetni. Ma az is nagy dolog, ha egy könyvet ötezer példányban elvállalnak. Így nehéz tömegekhez eljutni. Valami elmozdulást jelenthet talán a hangoskönyv, ez könnyebben eljuthat a közönséghez, hiszen autóban ülve is lehet hallgatni. Ha a gyermek hangjátékként megszereti, kérni fogja könyv formájában is. Nagyra értékelem, hogy a közönséghez való eljutást segítendő az RNR Média most A nagy ho-ho-ho-horgász kórházban című CD első száz példányát – a Mikulás apropóján – ingyen adja a gyermekeknek.
– És ön dolgozik új írásokon?
– Mindig dolgozom. Vannak színdarabterveim, már gondolkodom a jövő évi karácsonyi könyvön, mert tavasszal nyomdába akarom adni. És van kész forgatókönyvem – Budapest egy kutya szemével címmel –, ehhez keresem most a támogatókat. Remélem, lesz megoldás, hiszen egy közepes művészfilm költségeinek feléből jól meg lehet csinálni. Szerintem néha megér ennyit a gyermekközönség.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
