Hazatérés

A huszonkilenc éves F. Imre 2006 decemberében szabadult Márianosztráról. Hétezer-ötszáz forint volt a zsebében. Annak idején tizenkét évet kapott, mert tizennégy éves korában megölt egy kilencéves kisfiút. Mit tud kezdeni magával a szabad világban? És mit tud kezdeni a szabad világ vele?

Mészáros Ferenc valaha a fóti gyermekvárosban élt, holttestét tizennégy esztendeje, 1994. november 6-án találták meg a rendőrök a város határában lévő tőzeges tónál. A gyilkosságot az évtized bűnügyének titulálták, az elkövető két tizennégy esztendős „kinti”, tehát nem gyermekvárosi fiú volt. A fogyatékos, jó szándékú, veszélyt nem érzékelő gyermeket megkínozták, de végül a szájába tömött iszaptól fulladt meg. A közvéleményt megdöbbentette a bűneset, akkoriban még szokatlan volt, hogy gyermek gyermeket gyilkoljon. Azóta már hozzászokhattunk. Most zajlik éppen a társukat meggyilkoló tizenhét éves kaposvári gimnazisták pere. A fóti esetre nem tudtak magyarázattal szolgálni sem a felnőttek, sem a fiúk. Terjed az erőszak, elfajul a játék – mondogatták akkoriban a történet elemzői.
Az egyik elkövető, István még nem töltötte be tizennegyedik életévét – néhány nap hiányzott hozzá –, a gyilkosságért gyermekkorúsága miatt négy év nevelőotthoni elzárást kapott. Imre azonban, aki éppen hogy, de már elmúlt tizennégy, tizenkét évet. Most mindketten huszonkilenc évesek. István, miután letöltötte a büntetését, három év után más bűncselekmények miatt került börtönbe. Néhány hete szabadult.
1.
Imre két éve van szabadlábon. Kamaszéveit a börtönben töltötte, ott szocializálódott. Tökölön fejezte be a nyolcadik osztályt, elvégezte a tizediket, a tizenegyedikből csak a számítógépes alapképzést. Tanult gumicentírozást, keramikusszakmát, de ilyen-olyan okból egyiket sem fejezte be. Mivel a börtön nem indított tizenkettedik osztályt, nem tudott leérettségizni.
– Rossz gyerek volt?
– Inkább befolyásolható. Mentem a hülyeség után.
– Ismerte Mészáros Ferencet?
– Akkor láttam először. Istvánnal már az óvodában összehaverkodtunk, neki volt az ismerőse.
– Eszébe jut néha a gyilkosság?
– Nem gondolok már rá. Megkaptam érte a büntetést, nincs miért emésztődni miatta.
– Nincs lelkiismeret-furdalása?
– 1996-ban fel akartam akasztani magamat. Az őrök vágtak le. Nem bírtam el a súlyát annak, amit tettem. De az idő meggyógyít.
– Miért öltek?
– Gyerekcsínynek indult, jó bulinak, de elfajult. Csak közben jutott eszünkbe, hogy elárulhat bennünket a felnőtteknek.
– Kapott a börtönben pszichológusi segítséget?
– Jöttek pszichológusok, egyetemisták is. De nem hiszem, hogy sokat segítettek. Egyikük beleszeretett egy rabba.
– Sokat bántották?
– A rendőrségen agyba-főbe vertek, kiállítottak a hidegre, majdnem megfagytunk. Amikor először léptem be a zárkába, azonnal leütöttek. A fiatalkorúak börtöne borzalmas, nagyon véres. Hatan egy zárkában, örökös balhék, verekedések, kínzások, mindent ellopnak az embertől, jaj annak, aki csomagot kap. A felnőttek között sokkal jobb. Ott nagyobb a rend.
– Milyen módszerrel lehet túlélni?
– Vagy átveszi az ember a stílust, vagy elveszik.
– Van valami hierarchia aszerint, hogy ki miért van benn? Kíméletlenebbek a rabtársak a gyilkossal, mint a rablóval?
– Nem bűntett szerinti rangsor van, hanem csapatok. A különböző vidékekről érkezettek alkotják őket, vagyis van borsodi, szabolcsi, baranyai. A legrosszabb helyzetben a pedofilok vannak. A smasszerek kivételeznek is velük, bújtatják őket. Nem azért, mert szeretik – ezeket mindenki utálja –, hanem hogy ne haljanak bele.
– Maga hová tartozott? Bántották vagy kímélték?
– Nagyidős voltam, mindenki ismert. Sajnáltak, mert tudták, hogy nem vagyok odavaló. A kirendelt védő azzal nyugtatott a tárgyalás előtt, hogy legfeljebb öt évet kapok. Aztán ennyi lett belőle.
– Miért kellett letöltenie az egészet?
– Felgyújtottam a cellát Tökölön. Mit tehettem volna, nagyon hideg volt és fáztam.
2.
Az Aradi utcában eltöltött vizsgálati fogság után Imre a Nagy Ignác utcába, majd a tököli fiatalkorúak börtönébe került. Mikor betöltötte 21. életévét, átvitték a felnőttekhez Márianosztrára. Ott ismerkedett meg Józseffel, aki a szemközti cellában lakott. Összebarátkoztak, József elintézte, hogy Imre átköltözhessen hozzájuk. Az övék rendes társaság volt, náluk nem voltak balhék. Mivel egy beszélőre egyszerre csak két felnőtt és két gyermek mehet, Imréhez pedig hárman érkeztek, József felajánlotta, hogy felíratja kapcsolattartójának Imre nővérét, akkor ő is bejöhet. Így ismerkedett meg a lánnyal 2005. április 24-én. József pontosan emlékszik a dátumra, a börtönben más az idő értéke, számontartása. Egymásba szerettek. József az idén januárban szabadult, Fótra költözött Imréhez és a nővéréhez.
A fiatalember csoportos rablásért ült nyolc évet. Elmondja, miként került bele: mulattak, részegek voltak, a haverjai összeszólalkoztak valakivel. Kimentek a szórakozóhely elé. Dulakodás közben nekilökték az idegen fiút, ő meg, mert sokat ivott, ezen feldühödött, behúzott neki. Aztán visszament a kocsmába. A másik kettő azonban ki is rabolta, elvették a telefonját, az óráját. Mivel a sértett vére az ő ruháján volt, a foga meg az öklébe törve, elsőrendű vádlott lett belőle. Ebből meg nyolc év. Nem tagadja, vagány volt világéletében, a rendőrök haragudtak rá, mert soha nem tudták megfogni. De nehézfiú sohasem volt.
Szabadulása óta József folyamatosan dolgozik, nemcsak állása, fizetése, de már autója is van. Azt mondja, betartja a játékszabályokat, sokat komolyodott. Vele jót tett a börtön, ha nem kerül be, ugyanazokkal keringene most is a világban. Imre nővérével, aki két és fél évet várt rá, látható összhangban élnek, boldogok. A lány azt mondja, aki ebben a házban nem tartja be a szabályokat, annak le is út, fel is út. Ő a család összetartója, ereje. Neki köszönheti Imre is, hogy tizenkét év után volt hová mennie, volt kiben megkapaszkodnia. És neki köszönheti a szeretetet, a gondoskodást, amit a szülői házban nem kapott meg.
3.
A lány is megszenvedte annak idején a szétesett családot, jutott neki bőséggel az öccse tette miatt kitört indulatokból. Kollégiumban lakott, sokszor menekülve jutott ki az állomásra, mert fenyegették, hogy megverik. Mutogattak neki, kiabáltak utána, ha felismerték.
A testvérpárnak valóban nehéz gyermekkora volt. Alkoholista apjuk néhány éves korukban hagyta el őket, Imre azt mondja, talán meg se ismerné. Szegények voltak, sokat kellett dolgozni, folyton építkeztek. Anyjuk, ha szerette is őket, nem tudta kimutatni. A testvérek viszonya az anyjukkal ma sem rendezett, egy házban, de külön háztartásban élnek, nemigen törődnek egymással.
Amikor Imre 2006 végén kijött a börtönből, a nővéréhez költözött. 7500 forint volt a zsebében, ebből fizette Márianosztráról a hazautat. Megmaradt a fele.
– Ruhája volt?
– Amikor a börtönbe csomagok jöttek a szeretetszolgálattól, mindig kivettem magamnak valamit.
– Egy fillér nélkül nehéz talpra állni.
– Főként, hogy már megérkezett a számla a büntetőeljárás díjáról és arról, amit a börtönben tönkretettem. Ez összesen 144 ezer forint. Ha nem fizetem ki, kapom rá a büntetőkamatot, a végén meg mehetek vissza leülni az adósságot. És valamiből a számlákat is fizetni kell. Csoda, ha valaki visszakerül a börtönbe?
4.
A két volt rabtárs, Imre és József szembesült a büntetett előélet és a munkavállalási gondok szoros összefüggésével. Azt mondják, ahol erkölcsi bizonyítványt kérnek, onnan már mennek is. Imre szabadulása óta dolgozik, egy ideig állami cégnél volt, de amikor kérték az erkölcsit, odébbállt, elment feketemunkásnak. Ott nem kell papír. „Szeretek dolgozni – mondja. – Dolgoztam a börtönben is, amikor lehetett, mert gyorsabban telt a nap, és volt valami pénz is belőle. Itt kint megesett, hogy a nappali munka után éjjeliőrködtem is. Alig bírtam fennmaradni, de ha elloptak valamit, akkor enyém a balhé.” Most betanított munkás, a bruttó fizetése 95 ezer forint. Ebből kell részletekben visszafizetnie az állami tartozást meg fenntartania a háztartását. Szokott-e mulatni, vannak-e barátai, kérdezem. Nem nagyon, feleli, mulatni amúgy sem szeret, a mai lányok meg sok pénzbe kerülnek, arra nem telik. Hiába bizonygatja a nővére, hogy nem minden lány ilyen, Imre csak legyint, és nevet: jól van most így, lefoglalja magát, stabil.
– Tizenkét év bitang sok idő. Szinte mindent ott tanultam, amit a felnőttségről tudni kell.
– Segítette szakember, utógondozó a kinti életben?
– Senki.
– Könnyű volt kilépnie a relatív biztonságból az ismeretlen, bizonytalan szabad világba?
– Legalább egy évig vissza akartam menni. Volt olyan szabaduló, aki rugdosta a börtönajtót, hogy engedjék vissza. Ezt nevezik a szakemberek intézményfüggőségnek.
– Az évek során elképzelte, milyen lesz majd idekinn, mihez fog kezdeni?
– Aki odabenn számolja a napokat, az megbolondul. Ott nem szokás lelki vizsgálatot sem tartani. A rabok álomvilágban élnek, nőkről meg luxusautókról beszélnek, hogy mindez majd odakinn meglesz nekik. Aztán jön a nagy koppanás.
5.
Kopjafa áll azon a helyen, a tőzeges tó partján, ahol a rendőrök 1994. november 6-án este megtalálták a kilencéves Mészáros Ferenc holttestét. A gyermekvárosiak minden halottak napján rendbe teszik, felvirágozzák, a tövében gyertyát gyújtanak.