Ideges vasutasok, nyugodt utasok

A munkabeszüntetés miatt egyes vonatok nem közlekednek, a munkabeszüntetés ideje alatt kérjük, forduljanak az információhoz – zengi a hangosbemondó a Keleti pályaudvaron hétfőn reggel. Valójában azonban egyetlen vonat sem indul. Az aluljárószinten jószerivel több a médiamunkás, mint az utazni vágyó. Megfogadjuk a tanácsot, és felkeressük az információt. Az állandóan látható tömött soroknak ezúttal híre sincs a jegypénztárak előtt, az információs ablaknál is csak néhányan állnak. – Sajnos mi sem tudunk semmit a járatokról, mert bennünket sem tájékoztatnak semmiről – közli az érdeklődő utasokkal egy fiatalember. Pár méterre fiatal nő vizslatja a menetrendet, Sátoraljaújhelyre utazna. Elmondja, busszal nem vág neki az útnak, tízig vár, azután visszamegy a rokonaihoz.
Az információs ablaknál időközben váltás lehetett, mert immár egy középkorú nő osztja ki az érdeklődőket. Egy külföldinek éppen azt rikácsolja: ő több országban is járt már, és mindenhol tudomásul vette, hogy nem beszélnek magyarul, fogadja el ezt az utas is. A német férfit persze ez nem nyugtatta meg, feldúlva távozik.
Felérve a peronszintre, ritka kép fogadja az érkezőt: a máskor méhkasra hasonlító csarnokban alig lézengenek, az információs táblák teljesen üresek. Egy csomagján ülő, péksüteményt majszoló lányhoz lépünk. Kiderül: Nicole Londonból érkezett, s lapunktól tudja meg, valójában sztrájkhelyzet van. – Pécsre szerettem volna menni, úgy tudtam, a nagyobb városok elérhetők – hadarja.
A vágányok közötti padon idős hölgy ücsörög látszólag nyugodtan, pogácsát rágcsálva. – Tatabányán voltam a gyerekeimnél, és Békés megyébe, Gyomára mennék, azt hittem, legalább néha elindítanak egy-egy vonatot, ám semmi mozgás, és az információban sem tudtak semmit mondani – meséli. Nem tudja, mi lesz vele, teszi hozzá, mert már visszairányba sem indulnak vonatok.
A csarnok egyik vágányán vesztegel a Bukarest–Velence-járat is. Az utasok az éjszakát a vonaton töltötték, az ablakokon át látható, amint nyújtózva lazítják elgémberedett tagjaikat. A nemrégiben felújított fogadócsarnokban taxisok próbálnak kuncsaftot fogni – kevés sikerrel. – A szegényekkel tolnak ki a MÁV-osok, mert ők nem tudnak utazni. A gazdagok beülnek a terepjáróba, mit bánják ők, van-e sztrájk – mondja egy sofőr.
A nemzetközi jegypénztár előtt egy középkorú nő csomagol elégedetten. – Szerdára kaptam jegyet Kijevbe, és azt mondták, visszaadják a jegy árát, ha a sztrájk még két nap múlva is tartana – mondja. Megtudjuk tőle, a Déliben szerette volna megváltani jegyét, de ott a pénztár nem nyitott ki, mivel a MÁV-dolgozók is vasúttal járnak.
„Menetjegyellenőr”, virít egy dolgozó sárga mellényén. Felvetésünkre, miszerint ma nem kellett sok tikettet érvényesítenie, nevetve rázza a fejét, ám kifejti: mivel külsős cég alkalmazottja, mindenképpen dolgoznia kellene. A sztrájkról, ahogy kollégái is, csak annyit tud, amennyit a VDSZSZ honlapján olvasott munkába jövet előtt.
Tőlünk pár lépésre egy férfi és egy idős nő cseréli ki ismereteit. A férfi azt hallotta, hogy Rákoson megállnak a vonatok, ám a nyugdíjas hölgyet ez nem vigasztalja, csak annyit mond: szíve szerint „fölrobbantaná a vasutasokat, egytől egyig”. Ekkor ismét megszólal a hangosbemondó: „a második vágányra személyvonat érkezik Sülysápról”. Van még élet.