Az amerikai–dán megállapodás elháríthatja a transzatlanti válságot Grönland ügyében

Egy NATO-főtitkári közvetítéssel létrejött, egyelőre nem nyilvános megállapodás körvonalazódhat Grönland kapcsán, amely enyhítheti a feszültséget Washington és Európa között – mondta a Magyar Nemzetnek Siklósi Péter, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. A szakértő szerint a folyamat még korai szakaszban van, de a stratégiai realitások felülírhatják az érzelmi reakciókat.

Grönland, Nuuk Fotó: AFP

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy Grönland kulcsszerepet játszik az úgynevezett GIUK-résben (Greenland–Iceland–United Kingdom), amely az észak-atlanti térség egyik legfontosabb stratégiai átjárója. 

Ez az a tengeri és légi folyosó, amelyen keresztül az orosz északi flotta kijuthat az Atlanti-óceánra, ezért a hidegháború idején is kiemelt jelentősége volt

– emlékeztetett. Hozzátette: a térség jelentősége ma ismét nő, mivel „Oroszország katonailag újra aktív az Északi-sarkvidéken, Kína pedig egyre nyíltabban törekszik gazdasági és stratégiai jelenlétre az arktiszi térségben”.

A szakértő szerint Trump vámfenyegetéseinek visszavonása és a NATO főtitkárával folytatott egyeztetések arra utalnak, hogy „egy potenciálisan súlyos krízis veszélye elhárulni látszik a transzatlanti kapcsolatok fölül”. Ugyanakkor hangsúlyozta: „nyugtával dicsérjük a napot, majd akkor lehet ezt véglegesen kijelenteni, ha valóban aláírták a megállapodást”.

Arra a kérdésre, hogy mindez inkább a transzatlanti egység erősödését vagy az amerikai nyomásgyakorlás sikerét jelzi-e, Siklósi Péter úgy fogalmazott: „nem tudjuk pontosan, mi volt Trump eredeti célja”. Felidézte, hogy az amerikai elnök „gyakran alkalmazza azt a taktikát, hogy először hatalmasat kér vagy követel, majd később kevesebbel is beéri, ami azonban még így is több az eredeti állapotnál”.

A NATO katonai tervezőinek kimaradása a folyamatból a szakértő szerint nem rendkívüli. Mint mondta, „a NATO tervezői erről csak jóval később fognak értesülni, mivel a szövetségnek megvan a maga védelmi tervezési rendje”. Előbb az amerikai–dán megállapodást kell véglegesíteni, aláírni és bevezetni, és csak ezt követően kerülhet sor arra, hogy „a kialakuló képességeket beillesszék a NATO védelmi tervezési rendszerébe”.

A Dániában és Grönlandon zajló tiltakozásokat Siklósi Péter természetes reakciónak nevezte. Szerinte „az amerikai elnök stílusa érzelmi reakciókat váltott ki, de idővel a stratégiai érdekek és lehetőségek kerülnek előtérbe”. Ha valóban lakatlan területeken létrejövő bázisokról lesz szó, az „jelentősen csökkentheti a helyi felháborodást”, és akár „új pénzek megjelenését is hozhatja a helyi kereskedelemben”.

Arra a felvetésre, hogy mindez akár előnyös is lehet Grönland lakossága számára, a szakértő úgy reagált: „nem ismerjük a részleteket, de a mostani találgatások alapján, ha ez jól van megcsinálva, akár előnyös is lehet”.

A szuverenitás és a nemzetközi jog kérdéséről szólva hangsúlyozta: „ha két állam egy ilyen megoldásról megállapodik, mindkét fél beleegyezik és aláírja a szerződést, az nem sérti a nemzetközi jogot”. Az Európai Unió szerepét ugyanakkor korlátozottnak tartja, mivel „Grönland nem tagja az Európai Uniónak, hiszen a hetvenes évek elején – halászati viták miatt – kilépett onnan”. Bár a kérdés napirendre került az Európai Tanács ülésén, „az EU maga nem szereplő ebben az ügyben, ezért a beleszólási lehetősége is korlátozott”.

Borítókép: Grönland, Nuuk (Fotó: AFP)