Kéttagú csapatunk teljes létszámának elnyeri tetszését a Bükköt és Gömört az Aggteleki- karszton át útba ejtő terv, tehát indulás. Néhány tíz kilométernyi szemerkélő esőbe szürkülő autózás, és láss csodát, nyílik az ég, hasadéknyi kékség tűnik fel némi rózsaszínnel. Még egy kis idő, és megjelennek a Bükk lejtői, majd a nap is. Miskolcon most csak átsuhanunk – már amennyire a közlekedés tempója engedi. A város északi határánál Arnótot érintve fordulunk az Edelény felé vezető 27-es útra. Az ottani L’Huillier-Coburg-kastély, a korai barokk gyöngyszeme most kimarad az útitervből. Inkább az Edelénytől tíz kilométerre lévő boldvai református templomot és az egykori bencés kolostor romjait nézzük meg. Tisztelettel adózunk az első összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti beszédet író szerzetesek emlékének, elbámulunk a gótikus templom páratlan arányain, megilletődve szemléljük a tatárok által felégetett apátság romjait.
Néhány tíz kilométert északra haladva Szalonnára érkezünk, majd a Rakaca vizéből duzzasztott mesterséges tó partján szállást keresünk. Kézenfekvő megoldásként kínálkozik a Karola panzió, ami eredendően vadászháznak épült, majd a helyi termelőszövetkezet irodáit fogadta be békésén, most meg a turisták – vagy még inkább a vaddisznókra és őzekre leső vadászok – pihenőhelyéül szolgál. Az udvaron üst, fateknő és kerti főzőhely, szép, mértékkel barátságos németjuhász, pár fekete macska. Távolabb kacsák, tyúkok. A szoba hétezer lenne, állaga, ára nem is rossz, mégis úgy döntünk, hogy inkább Aggteleken éjszakázunk.
Megmentett pálos kolostor
A szolgálatkész panzióstól megtudjuk, a közeli Martonyi mellett, Háromhegyen egy pálos kolostor jó állapotban megmaradt romjait találjuk. Ezt nem hagyjuk ki, a műút végénél „letámasztjuk” az autót, s nekivágunk gyalogosan a pompás rőt avarral szegélyezett hegyi ösvénynek. Pici kaptató után az út alig emelkedik, másfél kilométernyi kényelmes gyaloglással elérjük az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend – bátran állíthatjuk mesés környezetbe épített – templomának és kolostorának romjait. A templom távolról nézve szinte épnek látszik. Aki korábbról ismeri e romokat, talán kissé szomorú, hogy a főhajó belsejében lévő két évszázados tölgyet kivágták, ám annak csak örülni lehet, hogy így a falakat sikerült stabilizálni, és a restaurálás eredményeként a tetőre míves zsindelyfedés került. A kolostor lábánál táblát találunk, ami a pálos rend 1308-as alapítása hétszázéves évfordulójának állít emléket. A szerzetesek csak 1550-ig tartózkodtak itt, akkor – talán a nemesek fogyatkozó támogatása vagy a töröktől való félelem miatt – elköltöztek erről a paradicsomi tájról.
Aggtelekre korán kell érkezni
Folytatjuk utunkat Aggtelek felé, Jósvafőn a barlang bejáratánál lévő szállodában megiszunk egy kávét, szomorúan konstatáljuk, hogy télen délután kettő után nem indul túra a cseppkőbarlangban – majd Aggtelekre megyünk, ahol a barlang bejáratánál lévő étteremben felségesen megvacsorázunk. Mindketten vadételt választunk, gombás vadpecsenyét és szarvassültet eszünk knédlivel. A kitűnő étekért igen szimpatikus árat – 1600 forintot fizetünk adagonként, hiszen a vacsora aperitiffel, ásványvízzel és sörrel együtt kijön ötezer forintból. Ez tovább virágosítja amúgy sem rossz kedvünket, de nem tetézhetjük az asztal örömeit, mert ideje szállás után nézni. Felfedezzük a picike tó mellett frissen épült Kövirózsa vendégházat, s emellett maradunk. A kulcsok a barlang bejárata melletti turistaház portáján vannak. Fejenként 4200 forintért pazar, paraszt barokk stílusjegyeket viselő szobát kapunk, amihez konyha és tv-szoba is dukál. Reggel némi gyaloglás árán beszerzett kiflik, joghurtok elfogyasztását követően indulás Gömörbe.
Akik százhetven évig éltek
A határt elhagyva feltűnik egy vadonatúj sárga épület – némi böngészéssel kiderítjük, hogy ez a frissen kialakított domicai barlangbejárat, amin keresztül észak felől közelíthető meg az aggteleki cseppkővilág. Nem állunk meg, mert a fő célunk ma Krasznahorka, a Rozsnyótól mintegy 15 kilométerre fekvő egykori Máriássy-, Bebek- és Andrássy-vár, ami Jókait A lőcsei fehérasszony történetének megírására ihlette, s amiben Rákóczi Ferenc gyakori vendég lévén saját – ma is megtekinthető – ággyal rendelkezett. A vár Rozsnyó felől az 50-es úton haladva már kilométerekről látható, fenségesen trónol a szocialista iparosítás és kockaház-építés sebeiből még teljesen ki nem gyógyított táj felett. Feljutni hozzá jó kis túra, de igazán megéri, mert – talán a diósgyőri és gyulai várakat leszámítva – a mai Magyarország területén nemigen látni hasonlóan épen maradt erődítményt.
Várkút, kínzókamra, egykori urak szarkofágjai, szakállas puskák, irgalmatlan bárdok, elegáns zeneszoba, az egyik úrnő mumifikálódott holtteste a templomban, egy másik pompás halottaskocsija a kapu feletti nagyteremben. Az egyik szoba falán egy különös, XVIII. századi festmény díszeleg. Alatta magyar nyelvű felirat, ami szerint a kép azt a rác nemzetségbeli Rivol Jánost és feleségét ábrázolja, aki maga 172 esztendőt, neje meg 164-et élt, mert mértékletesen étkeztek, tejen és kenyéren, annak fogyatkoztával pedig vízen éltek.
Nem vitatjuk a mértékletességre vonatkozó évszázados bölcsesség igazát, de Rozsnyóra érve a víz és kenyér helyett mégis a helyi palócleves és sztrapacska, valamint disznósült mellett döntünk, miután körbesétáljuk a gyönyörű polgárházakkal szegélyezett és öreg toronnyal koronázott főteret. A Három Rózsa étterem neve a szlovák felirat alatt magyarul is ott szerénykedik, betérve a pincérnő is magyarul szól. Az ételért, sörért és ásványvízért alig több, mint 4000 forintnak megfelelő koronát fizetünk. Elgondolkodunk rajta, hogy fognak az árak alakulni januártól, amikor északi szomszédunknál már euró lesz. A pincérnő megnyugtat, egy évig nem ér bennünket kellemetlen meglepetés, mert az árakat jövő év végéig befagyasztják Szlovákiában.
origo.hu
Így álltak az autók a szakadó hóesésben az M1-M7 közös szakaszán - videó
