Téli arcát mutatja Gizella királyné városa a hirtelen beköszöntött zimankóban. Hó még nincs, a hőmérsékletet metsző pontossággal mutatják a fehér szélűvé vált levelek s a mélyvörösben játszó jellegzetes dunántúli arcok mutatják. A kirándulók lassan elfogynak a Betekints-völgyből, de még nem korcsolyázik senki az úrilányok közül a Plosser tövében.
Veszprémben egyébként alig tapasztalja az érkező, hogy a városban a teátrum épületének százéves fennállását ünnepelendő színházi vándorfesztivált tartanának. A helyi Petőfi Színház előtt néhány plakát árválkodik, a hírverés egyébként igen gyönge. Az ötlet jó, a kivitelezés azonban kevésbé, pedig a vidéki teátrumok sikeres vagy éppen ígéretesnek tartott darabjaikat hozták el Veszprémbe. A nézőtér tele, pótszékeket is be kellett állítania a színháznak. A közönség jórészt helyiekből áll, a szakma viszont alig képviselteti magát a mustrán.
A fesztivál első előadását, David Gieselmann Kolpert úr című művét Csiszár Imre rendezésében a székesfehérváriak mutatták be 16-án, hétfőn a kecskeméti Katona József Színház újdonsága, Paul Portner népszerű vígjátéka, a Hajmeresztő, kedden a soproniak nemrég bemutatott Hamletjét, szerdán a szolnokiak Feketeszárú cseresznyéjét, csütörtökön pedig Korognai Károly miskolci rendezését, a vidéket némileg vitriolosan bemutató, többször is „szomoreszknek” aposztrofált, Egressy Zoltán által írt Portugált láthatta a közönség. Ami még hátravan, az is érdeklődésre tarthat számot, így ma este a Czakó Gábor-darab, a Disznójáték, amelyet a békéscsabai Jókai Színház hozott el Veszprémbe Fekete Péter igazgató rendezésében. A mottó – „Csak a vágás napján derül ki, mivel is etetnek itt minket” – is felkeltheti az érdeklődést. A fesztivált záró darab megváltozott: Trill Zsolt balesete miatt az Úri muri helyett a Liliomfit mutatják be Vidnyánszky Attila rendezésében.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség