Végrehajthatatlan jogszabállyal a tolvajok ellen?

Termény- és falopások, bicikli- és mobiltelefon-lenyúlások, fizetés nélküli tankolás, vasútrongálás, fenyegetés, verekedés, uzsoraügyek – címszavak a kistelepülések hétköznapjaiból. Esetek, amelyek együttesen milliárdokat húznak ki Magyarország polgárainak zsebéből. Esetek, melyeket igen gyakran azért lehet büntetlenül megúszni, mert a jogi szabályozás olyan helyzetet teremtett, amelyben jobb híján csak egymásra mutogatnak a kistelepülések jegyzői és a súlyos létszámhiánnyal küszködő rendőrkapitányságok vezetői.

Hiányos kelet-magyarországi statisztika. 2007. június 1-jétől napjainkig Hajdú-Bihar megyében összesen 1814 ügyet küldtünk meg szabálysértési hatóságoknak. Ebből 47 ügy érkezett vissza: a jegyzők 11-et, az ügyészség 36-ot küldött vissza a rendőrségnek. – Úgy gondolom, hogy a közel kétezer szabálysértési ügyet nézve, ez a 47 nem kiemelkedő szám – nyilatkozta lapunknak Vezendi Jánosné hajdú-bihari rendőrségi szóvivő. Fülöp Gergely, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője úgy tájékoztatott, ebben a témában folyik az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálata, így egyelőre nem tud nyilatkozni.

Szakértői becslések szerint kis értékű lopások, rongálások miatt országosan több tízmilliárd forint értékű kárt szenvedünk el évente. Az elkövetők jellemzően hosszú ideje munka nélkül tengődő emberek, és az általunk megkérdezett jegyzők tájékoztatása szerint túlnyomó többségben romák. Akik – ha nem sikerül rájuk olyan büntetést kiszabni, ami visszatartja őket a törvényszegéstől – életformaszerűen veszik el azt, ami nem az övék. Bár senki nem gondolja, hogy ebben a helyzetben pusztán a szankciók jelentenék a megoldást, lenne mód az eredményes fellépésre, ha hatásköri viták, aktatologatások nem nehezítenék az elkövetők megregulázását. Ez azonban nagyon sok esetben csak jámbor óhaj, mert az életszerűtől időnként távol álló jogszabályok, meg a közigazgatás szociálliberális elvek mentén való átszervezése (amikor a feladathoz nem rendel eszközt a jogszabályalkotó) ugyancsak megnehezíti a hatóságok dolgát.
Egy jogszabály-módosítás értelmében 2007 június elsejétől a szabálysértések értékhatára tízezer forintról húszezerre forintra emelkedett. Ebből kis túlzással fogalmazva az következik, hogy a húszezer forint alatti ügyekben a települési jegyzőnek van hatásköre eljárni az elkövetővel szemben, míg nagyobb érték esetén a rendőrségre tartozik az ügy. Önmagában az értékhatár figyelembevétele nem elegendő ahhoz, hogy el lehessen dönteni, bűncselekményről vagy szabálysértésről van-e szó, hiszen mint a Magyar Nemzet felhívta arra a figyelmet, a betörés és a lopás sok más minősített eleme egyértelműen bűncselekménynek minősül, tehát rendőri ügy. Mégis, az általunk megkérdezett jegyzők állítása szerint többnyire az értékhatár felemelése, illetve téves megállapítása a felelős azért, hogy olyan ügyek is az ő hatáskörükbe kerülnek, amelyekben csak rendőrségi nyomozással lehetne eredményt produkálni.
– Persze csak akkor, ha néhány éve nem számolták volna fel a kistelepülési rendőrőrsök jó részét – vélik a jegyzők.
Pénzbüntetés vasútrongálásért
– Több olyan esetünk is volt, amikor az ügyészségi felülvizsgálat megállapította, hogy téves a rendőrség értékhatár-megállapítása, mert az ügy teljes kárértéke jóval meghaladja a húszezer forintot – mondja Nagy Imréné, Komádi jegyzője. – Nem csak olyan ügyekről van szó, amikor magánembereket károsítottak meg a tolvajok. A vitáink olyan esetek miatt voltak, amikor a sínek kilazítását, vasúti berendezések kábeleinek kitépését húszezer forint alatti értékű szabálysértésnek minősítette a rendőrség. Az ügyészség viszont úgy ítélte meg, hogy a kárértékhez a helyreállítás költségei is hozzátartoznak, nem beszélve arról, hogy a közlekedés rendjét megzavarók bűncselekményt követnek el, így nem nekünk, hanem a rendőrségnek kell velük szemben eljárni – hangsúlyozta a jegyző.
– Sajnos napi szinten találkozunk olyan esetekkel, amikor a rendőrség nyilvánvalóan alulértékeli a kárt. Legjellemzőbb a mobiltelefon vagy kerékpár alulértékelése – erősíti meg a komádi kollégájától hallottakat Benő János, Nyíradony jegyzője. – Így az ügy hozzánk kerül, és hiába állítja a tulajdonos, hogy a tárgy értékesebb volt, nekünk nincs sem apparátusunk, sem pénzünk, hogy saját szakértői véleménnyel megtámadjuk a rendőrségi álláspontot. Mivel nyomozni és bizonyítani nem tudunk, vagy megszüntetjük az eljárást, vagy csak olyan kis összegű bírságot tudunk kivetni, aminek nincs visszatartó ereje – mondja Benő.
Hasonló tapasztalatokról számol be Rábák Éva, Baktalórántháza jegyzője is, kiegészítve azzal a megjegyzéssel, hogy 2007, vagyis az értékhatár felemelése előtt évi 100-150 szabálysértési ügyben folytatott eljárást a hivatal, idén viszont már október végén 250 eset fölött jártak. – Jellemző a termény- és falopás bel- és külterületen egyaránt, újabban pedig nagyon sok a fizetés nélküli tankolás. Mivel a sértett nagyon sokszor ismeri az elkövetőt, és tanút is tud megnevezni, lenne értelme a nyomozásnak. Átteszem tehát rendőri hatáskörbe, ám többnyire hiába: nem hallgatják meg a tanúkat, és nem foglalkoznak az üggyel – mutatott rá a jegyző.
Bakosiné Márton Mária, a nagyszámú roma lakosságú szabolcsi kisváros, Ibrány jegyzője nem csak a 2007-es értékhatár növelést előíró jogszabály módosítást, illetve a dolog elleni erőszakkal járó, netán csoportosan elkövetett esetek szabálysértéssé minősítését látja problémásnak. Szerinte gondot okozott az is, hogy a külterületen történt mezei lopások egy 2000-es törvénymódosítás következtében a jegyzők hatásköréből bírói hatáskörbe kerültek.
Érthetetlenül enyhe ítéletek
– Azt tapasztalom, hogy a bíróságokon ezek a kisebb ügyek nagyon elhúzódnak, ráadásul a rossz szociális körülmények között élőkre kiszabott büntetések többnyire nagyon enyhék, nincs visszatartó erejük. Különösen nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor olyan elkövetőre szabnak ki pénzbüntetést, akinek sem jövedelme, sem vagyona nincsen, így sem letiltani, sem végrehajtani nem tudjuk a büntetést – hangzik a magyarázat. – A mi településünkön ráadásul a súlyosabb büntetés alól ki is tudnak bújni, ha a bíróság előtt azt nyilatkozzák, hogy – ha lenne – végeznének közérdekű munkát. De mivel nincs, a jelenlegi jogszabályok szerint nem alkalmazható velük szemben a súlyosabb büntetés, vagyis az elzárás, melynek igenis volna visszatartó ereje – foglalja össze tapasztalatait a Bakosiné Márton Mária, aki huszonöt éve tölti be a jegyzői posztot a kisvárosban.
Áruházi uzsorások
A helyi lakosok becslése szerint a negyven százalékban romák lakta hajdú-bihari Bagamérban néhány éve van közérdekű munka, így a pénzbüntetések átváltása megoldható, és ennek a megoldásnak Nyíri Béla jegyző szerint van is némi visszatartó ereje. – Sok településen úgy vélik, nem érdemes közérdekű munkát szervezni, mert a segélyből élő iskolázatlanok munkája nem egy fillért sem. Ez valóban így van, ha nincs szoros ellenőrzés, és nem kell attól tartaniuk, hogy ha nem jelennek meg időben, a bírósághoz fordul a jegyző, és elzárásra változtatja a közérdekű munkát. A faluban a sláger bűncselekmény mostanában a néhány ezer forintos áruházi lopás, de van termény- és falopás, kerti szerszámok, tyúkok elemelése és egyéb ügyek is. Az áruházakból leginkább élelmiszert, italt lopnak, és ebben a műfajban működik az uzsora is. Ez úgy néz ki, hogy ezer forint értékű áruért kétezret kell visszafizetnie az adósnak. Ha nem fizet, jön a verés, amiről mindenki tud, ám senki nem hajlandó tanúként bizonyítani – adott helyzetképet a bagaméri jegyző.