Az egyik tízen túl, a másik most kezdi

Sporttörténelmi tettre készül Erdei Zsolt és Balzsay Károly: ha szombaton a magdeburgi Bördelandhalléban mindketten győznek, egyszerre két profi világbajnoka lesz a magyar ökölvívásnak. Nagy különbség, hogy míg Erdei 11. vb-címvédésére készül, addig Balzsaynak ez lesz az első ilyen „magas rangú” összecsapása. Az érdekeltekkel a tegnapi sajtótájékoztatót követően készítettünk interjút.

Milyen volt az első találkozás Jurij Barasjannal? Eddigi ellenfeleit – Hugo Hernán Garay kivételével – mindig kedves, szimpatikus fickónak festette le, szerintem ez inkább az ön kisugárzása rájuk… – fordultunk a WBO szervezet félnehézsúlyú világbajnokához, Erdei Zsolthoz.
– Nevetni fog, de szerintem Barasjan is teljesen normális, jópofa srác, legalábbis amit a sajtótájékoztatón mutatott magából. Egyébként a szokásos laza esemény volt, semmi hőbörgés, az távol áll tőlem, s a jelek szerint tőle is.
– Ez már a tizenegyedik címvédése lesz. Ugyanúgy készült rá, mint az eddigiekre, vagy volt valami „csavar” benne?
– Nem volt csavar, a megszokott ütemezéssel a megszokott munkát végeztem. Talán a motivációm több, mint korábban, kissé belefásultam a sorozatmecscsekbe, most a nagyobb szünet miatt kiéheztem a bunyóra.
– A bő nyolc hónapos kihagyást tehát inkább örömként éli meg?
– Igen, a pozitívumát érzem inkább, a családom viszont már kevésbé. A kisfiamat, Viktort viselte meg leginkább a váltás, otthon többen vették körül, s itt mégiscsak idegennek számított a környezet, noha régebben már hónapokat töltött Hamburgban.
– Említette, hogy megvan a kellő motivációja, s ebből jó szokott kisülni, lásd a Gonzalez, Ulrich vagy Sahnoune elleni meccseket.
– Most is ebben bízom, de Barasjan nem lesz könnyű ellenfél. Nyugodt, altatós bokszot mutat be, aztán abból villan meg, keményeket üt, s jól, magas fedezékkel védekezik, no meg balkezes, de erre persze készültem az edzőpartnerekkel. Nem tudnám senkihez sem hasonlítani, akikkel eddig találkoztam.
– Akkor legyenek viszonyítási alapok az eddigi komoly közös riválisok: Barasjan júliusban pontozással kikapott az ön által kétszer nehezen vert Garaytól a WBA vb-címéért, de megingatta az argentint, előtte februárban pedig Thomas Ulrichot – akit ön még 2006 nyarán „gyalult le” nagy fölénnyel – csúnyán kiütötte, s lett Európa-bajnok.
– Mindkét említett meccsét láttam videón. Ulrichot nagyon „megkajáltatta” az említett altatással, aztán jó ütemben keresztbeverte, májon megpuhította, majd végzett vele. Garayt pedig a tizedik menetben fejen telibe találta, az argentin tántorogni kezdett, s ha nem menekül fogásba, vége a meccsnek. Szóval vigyáznom kell.
– A vigyázás mellett változtat valamit a szokásos taktikáján?
– Nem kell nagyon, csak kisebb módosításokat végzek, de vagyok olyan sokoldalú, hogy menet közben is tudjak váltani, ha kell.
– Előre nézve már augusztus 22-i hazai derbiről és Garayval történő címegyesítésről jönnek a hírek. Mit szól hozzájuk?
– Egyelőre semmit, tudatosan nem foglalkozom velük, nem hagyom, hogy kibillentsenek a koncentrációból. Most a Barasjan elleni meccs a legfontosabb.
Balzsay Károly szeptemberben bokszolt volna orosz klubtársával, Gyenyisz Inkinnel a WBO szervezet nagyközépsúlyú vb-övéért – amit huszonegy címvédés után Joe Calzaghe hagyott hátra –, de egy sérülés közbeszólt. Az Universum gyorsan kerített egy kolumbiait, akinek a legyőzésével Inkin fel is ült a trónra, honfitársunk tehát most kihívóként nézhet vele farkasszemet.
– Számít az, hogy szeptemberben megüresedett címért csapott volna össze Inkinnel, most viszont már ő a világbajnok? – kérdeztük a pályafutása első vb-övére hajtó Balzsayt.
– Nem tudom, esetleg a pontozóknál számíthat, de nem foglalkozom vele, nem az én dolgom. Remélem, ez dönt majd a legkevésbé.
– S az sem számít, hogy egy klubtársával kerül szembe?
– Néha-néha találkoztunk, kézfogás, helló, helló, de semmi több. Nem vagyunk barátok, ebből a szempontból ugyanúgy készültem, mint bárki más ellen.
– S ugyanúgy készült, mint amikor még nem a világbajnoki öv volt a tét?
– Edzésmunkában, mennyiségben igen, de azért még jobban odatettem magamat minden egyes gyakorlatnál, hiszen mégiscsak magasabban van a léc.
– Mégis, milyen magasan? Inkint a legtöbben úgy jellemzik, hogy szakmailag mindent az átlag felett tud, de semmiben sem extraklasszis.
– Ez jó jellemzés róla. Kemény, rakkolós bunyós, nagyon kellemetlen a stílusa. Dinamizmussal és ütőerővel szeretném őt felülmúlni, viszonylag nagy iramot mennék az elején, hátha elfárad. Minden egyéb az első néhány menet után derül majd ki.
– Mentálisan hogyan készült fel karrierje eddigi legnagyobb megméretésére?
– Érdekes módon nyugodtabb vagyok, mint szeptemberben voltam a sérülésem előtt. Akkor nem volt ott Fritz Sdunek sem mellettem, most több idő jutott a felkészülésre. Tücsi (Balzsay felesége, Reubl Tünde – a szerk.) is rengeteget segít, motivál, nem csak elém teszi a meleg kaját két edzés között. Ha nem is tanácsokat ad, de egy mozdulattal, egy mondattal mindig megerősít, nem hiába tornázott tizenhét évet, pontosan tudja, mi kell ilyenkor.
– Gondolom, Erdei Zsolt segítségével is hasonló a helyzet, hiszen ő már a 11. címvédésére készül, talán van mit mondania önnek.
– Korábban szóba került közöttünk egy-két szakmai dolog, de mi szinte soha nem beszélünk bokszról egymással. Erről szól az életünk, ne kelljen már a magánéletben is mindig ezzel foglalkozunk. Bőven elég erőt és motivációt ad, hogy együtt edzünk, együtt dolgozunk.