Kormánykampány közpénzen

Az ország gazdasága megroggyant, a jogállam, a jogbiztonság, a közbiztonság megrendült, a társadalmi kohézió megszűnőben van. Ezek után voltaképpen érthető, hogy Gyurcsány Ferenc úgy tesz, mintha saját kormányának ellenzéke volna: korrekciókat, reformokat hirdet, és összefogásra szólít fel

Jókor tette meg javaslatát a Fidesz, amikor egy héttel ezelőtt ötpárti egyeztetést kezdeményezett az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztása előtt. A polgári párt úgy véli, a június elején esedékes voksolást rövid és olcsó kampánynak kell megelőznie. A költségek csökkentését az eddigi információk szerint azzal szeretné elérni, hogy jogszabályba foglalnák: a pártok kampányszámlán tüntessék fel kiadásaikat. A kereskedelmi televíziókban ne reklámozhassák tevékenységüket. Másik elképzelésük az, hogy a kormány ne folytathasson pártpropagandát. Ezt követően, a Nemzetközi Valutaalap vezetőjének budapesti látogatása után, Gyurcsány Ferenc nagy sebességre kapcsolt, új elképzeléseket jelentett be. Látnivaló, hogy ismét hatalmába kerítette a rá eddig is jellemző, időszakonként visszatérő ötletroham. Részben kényszerűségből, részben pedig kampánycélból Veres János pénzügyminisztert új gazdasági-pénzügyi javaslatok kidolgozására szólította fel. A tárcavezetőnek záros határidőn belül kell letennie terveit. A kormányfő azonban nem várja meg a dokumentációt, hanem már most pedzegeti, hogy áfaemelésre kerülhet sor. A 2006-os választás előtt ő maga rendelte el az áfa csökkentését. Reményei szerint most a korábbival ellentétes döntés fogja segíteni hatalmának megőrzésében.
A miniszterelnök – szintén a kampány részeként – a kabineten belül válságkezelő grémiumot hoz létre. Ez nyilván gyors reagálású hadtestként működik majd a túlmozgásos, emiatt munkaképtelen miniszterelnök felügyelete alatt. Gyurcsány Ferenc eddig is semmibe vette az államszervezet alkotmányos felépítését, mostani ötlete azonban a korábbiakhoz képest is megdöbbentő. Nem egyéb, mint a dilettantizmus és az önkény tökéletes ötvözete. Elfuserált ötletekből régen sem volt hiány. A szocialista pártelnök-miniszterelnök a 2006- os választásokat követően megszüntette a szakmai kérdésekért felelős közigazgatási államtitkár posztját, majd a minisztériumok jogköreit elvonva, összekuszálva kulturális, gazdasági és közigazgatási csúcsszerveket helyezett a tárcák fölé. Magyar Bálint a szellemi élet, Bajnai Gordon a gazdaság s az uniós források, Draskovics Tibor pedig az államszervezet reformjáért viselt senki által nem kontrollálható, névleges felelősséget. Belépett a képbe a rózsaszín álmokat dédelgető Szetey Gábor is, azzal a feladattal, hogy a multicégek irányításának gyakorlatát átültesse a közigazgatásba. Szetey később Spanyolországba távozott, ahol mellesleg megengedett a melegek házasságkötése. Magyar Bálint egy uniós innovációs szervezet egyik vezetője lett. Bajnai és Draskovics pedig egy-egy miniszteri bársonyszéket kapott jutalmul.
Az ide-oda szervezgetés, az állam és a jog természetének figyelmen kívül hagyása megbosszulta magát. Az ország gazdasága megroggyant, a jogállam, a jogbiztonság, a közbiztonság megrendült, a társadalmi kohézió megszűnőben van. Ezek után voltaképpen érthető, hogy Gyurcsány Ferenc úgy tesz, mintha saját kormányának ellenzéke volna: korrekciókat, reformokat hirdet, és összefogásra szólít fel. Ennek jegyében január 29-re az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását javasolta. Lendvai Ildikó frakcióvezető és más szocialista politikusok azóta elhangzott nyilatkozatai szerint nemcsak a gazdaságot szeretnék talpra állítani, hanem hozzákezdenének az államigazgatás reformjához is. Ehhez pedig a Fidesz támogatását kérik. A frakcióvezető úgy véli, a közigazgatás átalakításához kétharmados többség kell. Ez nincs így, minősített többséget csak az önkormányzatok átalakítása igényel. Nem baj, a lényeg ugyanis az, hogy virtuálisan mindig meglegyen az éppen kívánatos többség.
A kisebbségi kormányt decemberben az SZDSZ segítette hozzá, hogy feles többséggel törvénybe iktassák az általuk most erősen kritizált költségvetést. Jelenleg pedig a válságra hivatkozva, a közelgő választás előkészítéseképpen Gyurcsány a kétharmadot szeretné felmutatni. A kormányfő így demonstrálhatná, hogy – a külföldi hitel felvétele után – valóban ő a megmentő, a válságkezelő, miként azt már Őszödön is megmondta. Ő majd megmutatja ennek a k… országnak, hogy a haladás útjára téríti. Először, Medgyessy távozása után másfél évig ezért nem csinált semmit, később pedig a pénzügyi és az energiaválság leküzdését látta feladatának. Most újabb, immár teljes és minden irányú, globális válságkezelésbe kezd, ezt akarja tudomásunkra hozni a rendkívüli ülésszakkal. Áttekintve ugyanakkor eddigi pályafutását, nyilvánvaló, hogy Gyurcsány Ferenc csak a kályhától tud elindulni. Maradt, aki volt: a gátlástalanság és a felelőtlenség miniszterelnöke. A 2004-es puccs előtt Medgyessy Péter az ő tanácsára állt elő azokkal az elképesztő javaslatokkal, amelyek az államszervezet mély és azonnali átalakítását tűzték ki célul. Medgyessy a bukása előtt kétkamarás Országgyűlést javasolt, a köztársasági elnök közvetlen választását látta szükségesnek, és azt indítványozta, hogy a pártok közös listán indítsák jelöltjeiket az európai parlamenti választásokon. Ehhez fogható a Lendvai Ildikó által említett mostani közigazgatásireform-javaslat is. Nem véletlenül rögzítette legutóbbi jelentésében az Állami Számvevőszék, hogy a 2006 óta bevezetett államreform nem hozott érdemi eredményeket. Ahhoz ugyanis sem előzetes, sem utólagos hatástanulmány nem kapcsolódott.
Még csak a kezdet kezdetén vagyunk, jól látható azonban, hogy a Fidesz javaslata nagyon is aktuális. Szabályozni kellene, hogy ezekben a válságos időkben milyen összeget fordíthatnak a pártok az európai parlamenti választás kampányára. Az 1997-ben az MSZP és az SZDSZ kétharmados többségével elfogadott választójogi törvény sajnálatosan csak a jelöltet állító pártokat és jelöltjeiket tekinti a választási eljárás résztvevőinek. A kormányt nem. A kabinetre tehát nem érvényes, hogy tartózkodnia kell a mögötte álló pártok reklámozásától. A kormányfő a rendkívüli rendezvények összehívásával, a különleges, soha nem volt testületek felállításával korlátlanul népszerűsítheti saját pártját. Nem csodálkozhatunk azon sem, ha a különféle hatóságok – például a rendőrség s az adóhivatal – már most hirdetésekben közli, hogy idehaza ügyfélbarát, szolgáltató állam működik, és véd bennünket akkor is, ha a tapasztalat mást mutat.
Az MSZP és az SZDSZ egyelőre nem mond kereken nemet a kampánykiadások mérséklésére, de valójában nem támogatja azt. Úgy vélik, könnyű a Fidesznek, mert reklám nélkül is sokan támogatják. Ez természetesen nem érv, hiszen a mandátumokért mindenkinek nagyon meg kell küzdenie, aki komolyan veszi a választást. Érdekes ugyanakkor, hogy az SZDSZ már a ferencvárosi időközi képviselő-választás előtt úgy nyilatkozott: a kopogtatócédulákat kauciónak kellene felváltania. Az induló pártok letehetnének biztosítékként bizonyos összegeket. No igen, akinek van pénze, befizethetné a beugrót a jelöltjéért akkor is, ha támogatói nincsenek. Nyilván nem ez a megoldás. Korrekt, átlátható szabályozás kell, hogy a választást ne árnyékolja be a korrupció gyanúja. Ne legyen újabb Tocsik-ügy, Zuschlag-per, esetleg erzsébetvárosi ingatlanpanama vagy csepeli véres leszámolás. Ne az igazságszolgáltatásnak kelljen tisztáznia, hogy a szereplők vajon csupán a politikai tőkéjüket kamatoztatták, vagy a közpénzt, mondjuk az uniós támogatást s a külföldi hitelt fordították a politikai hatalom megszerzésére, megtartására.