Rászedték a melegeket

Az élettársi kapcsolat ügye csak reklámcélból foglalkoztatta őket. Rohammal kívánták bevenni e területet is. Mi volt a baj a jogalkotással? Főként az, egy kalap alá vették a külön nemű párok és a homoszexuálisok együttélését.

Csúnyán becsapta homoszexuális és leszbikus híveit, jobban mondva alattvalóit a kormány. Nem csak őket csapta be persze, viszont őket nagyon. Azzal kecsegtette mindannyiukat, hogy lépéseket tesz úgynevezett egyenjogúsításukért. Törvényt dolgoz ki, s fogad el, hogy emancipálja őket, hogy felszabadítsa az erre vágyakozó személyeket a szerinte hátrányos megkülönböztetés alól. Lehetővé teszi, hogy regisztrált élettársi kapcsolat formájában gyakorlatilag házasságot kössenek hasonló felfogású, identitású párjukkal. A kormány ezt természetesen nem a szocialista párt sürgetésére iktatta jogszabályba. Az SZDSZ szorgalmazta a jogegyenlőség ilyesfajta kodifikálását. A jogalkotás folyamata arra az időre esett, amikor a koalíció még sértetlen volt, s a liberális párt önbizalma nem ismert határokat. Tobzódott a feledhetetlen triumvirátus, Magyar Bálint, Horváth Ágnes, Kóka János agresszivitása. Még csak ezután következett a népszavazás. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt 2007 decemberében szavazta meg az Országgyűlés, s a rendelkezések most, 2009. január 1-jével léptek volna hatályba. A tartósan együtt élő meleg párok – a külön nemű élettársakhoz hasonlóan – elsétálhattak volna az anyakönyvvezetőhöz, hogy a hatóság jegyezze be kapcsolatukat. Ez a kötelék is felbontható lett volna természetesen, mégpedig könnyített formában. Ha a főbb kérdésekben, például a vagyonról, a lakásról és a gyermek elhelyezésről előzetesen megállapodtak, a közjegyző is megszűntté nyilváníthatta volna az együttélést.
Sokáig keringett a nyilvánosságban az a tévhit, hogy nagy jótétemény érte volna a kapcsolatuk regisztrálását kérő melegeket. Az orvos – állították – nem tagadhatta volna meg a regisztrált élettárs kórlapjainak, egészségügyi dokumentumainak kiszolgáltatását a másik fél részére, és a hitelfelvétel is könnyebbé válhatott volna. Mindez természetesen nem igaz, hiszen most sincs akadálya, hogy a magánszemélyek képviselhessék egymás érdekeit, érvényre juttassák közös szempontjaikat. Egyedül az örökbefogadás lehetetlen, de ez az lett volna akkor is, ha a homoszexuálisok regisztrált, hivatalosan elismert párkapcsolatra lépnek. Az egy évvel ezelőtt elfogadott törvény a közös név viselését zárta volna még ki. Ám ez csupán látszólagos korlát, mert minisztériumi engedéllyel most is mód van a névváltoztatásra.
Miért mondhatjuk azt, hogy a szocialista–szabad demokrata koalíció, de legfőképpen az SZDSZ kegyetlenül rászedte az általa szavakban erősen támogatott melegeket? Azért, mert – mint az Alkotmánybíróság (AB) december 15-én elfogadott megsemmisítő határozatából kiderül – nem voltak hajlandók szakszerűen kidolgozni a jogszabályt. Az élettársi kapcsolat ügye csak reklámcélból foglalkoztatta őket. Rohammal kívánták bevenni ezt a területet is. Mi volt a baj a jogalkotással? Az AB döntéséből ítélve főként az, hogy egy kalap alá vették a külön nemű párok és a homoszexuális emberek együttélését. Nyilvánvalóan azért választották ezt a megoldást, mert úgy vélték: ha rendezik a férfiak és a nők gyakori élettársi kapcsolatát, azonos szabályok beiktatásával elfogadtathatják a melegek együttélésének szabályait is. Ugyanakkor két abszolút különböző dologról van szó. Az alkotmánybírák rögzítették: az azonos neműek házassághoz hasonló regisztrált kapcsolata alkotmányos, tehát megengedhető, a külön nemű pároké viszont nem. Mivel azonban a jogszabály a homoszexuálisok, illetve a férfiak és a nők együttélésére ugyanazokat a szabályokat állapította meg, az egész törvényt meg kellett semmisíteni.
Első látásra különösnek tetszhet, hogy az azonos nemű emberek regisztrált párkapcsolata hasonlíthat a házassághoz. Az AB szerint ez azért van így, mert ők nem köthetnek házasságot. Az alkotmányból következően ugyanis a házasság csak férfi és nő hivatalosan elismert együttélése lehet. Az alaptörvény úgy rendelkezik: az állam védi a házasság és a család intézményét. Ez úgy értendő, hogy a házasság a gyermekek születését és felnevelését lehetővé tévő kötelék. Azonos nemű pároknak nyilvánvalóan nem születhet gyermekük. Az AB ebből az általa eddig is hangoztatott okfejtésből kiindulva fogalmazta meg mindenképpen újdonságnak tekinthető mostani álláspontját: az azonos neműek hatóság által regisztrált élettársi kapcsolata elfogadható, csak megfelelő paragrafusokat kell alkotni róla.
Mindez az emberi méltóság jogából, a szexuális identitás megválasztásának lehetőségéből következik. Férfiak és nők ugyanakkor a döntés szerint nem kérhetik a hatóságtól, hogy hivatalosan ismerje el, regisztrálja élettársi kapcsolatukat. Ha a jog ezt megengedné, voltaképpen azt tenné lehetővé, hogy a párok házasság helyett azonos tartalmú más kapcsolatra lépjenek. Ez megkettőzné a házasság intézményét. A házasság és a regisztrált kapcsolat konkurál egymással, csak nevében különbözik. Látható: a kormány becsapta a megsemmisített jogszabállyal a különböző nemű párokat, a házasságon kívül együtt élő férfiakat és nőket is. Olyan köteléket ígért számukra, amely a házasság összes előnyét garantálni tudja, miközben a hátrányokkal nem terheli őket. Közös fedél alatt élünk, amíg jónak látjuk, majd felkeressük a közjegyzőt, és elválnak útjaink.
Pereskedni nem kell. A családosokat megillető juttatásokat felvesszük, a kötelességeket lerázzuk magunkról. Szép, liberális elv ez. Ha már itt lenne a kommunizmus, jól ellennénk. Mindenki képességei szerint teljesítene, és szükségletei szerint részesülne a javakból. Kérdés, hogy ki állítaná elő a javakat? Bragyova András, az AB SZDSZ által jelölt bírája különvéleményében mindenki egyforma szabadságáról beszél. Szerinte a törvényt át kellett volna engednie a bírói testületnek. Úgy fogalmazott: „Ha az alkotmány a körte alkotmányos védelmét írná elő, az őszibarack körtével azonos védelme nem sérthetné a körte alkotmányban előírt védelmét.” Tehát a körte, vagyis a házasság, s az őszibarack, azaz a melegek regisztrált kapcsolata nyugodtan megfér egymás mellett, s persze a férfiak és a nők hivatalosan nyugtázott életközösségének sem lehet akadálya. Mindenki úgy él, ahogy neki tetszik. Erre most Bragyova szerint azért nincs mód, mert a jog, az AB preferálja a házasságot. Ez a forma, helytelenül, előnyben részesül. A szabadelvű Bragyova érveiből kiindulva Gyurcsány Ferenc elítélően nyilatkozott az ítéletről. A kormányfő az Alkotmánybíróság konzervativizmusáról beszél, és a különvéleményt továbbgondolva – primitív módon – az egyházi házasságkötés visszaállításáról vizionál. A közvélemény természetesen mit sem tud arról, hogy Bragyova más összefüggésben szintén hivatkozott az egyházi és az állami házasságkötés elkülönítését megteremtő 1895. évi törvényre.
A miniszterelnökhöz csatlakozott elítélő nyilatkozatával a volt személyügyi államtitkár, Szetey Gábor is, aki a botrányos budapesti melegfesztivál idején nyíltan vállalta eltérő identitását. Most idejétmúlt felfogásról és paternalizmusról beszélt. Kettejük megnyilatkozása jól mutatja, milyen mélyre süllyedt a kabinet. Bárkinek a jogait hajlandó áruba bocsátani. Az MSZP és az SZDSZ bukott ötlete egyelőre elodázta, hogy a kormány – az érintettek félrevezetésével – mozgalommá szélesítse a társadalom alapintézményének felszámolását, magának a társadalomnak a további bomlasztását.