Vasdarabok vagyunk a fogaskerékben – érzékelteti a játéktér fölé helyezett hatalmas, leginkább húsevőnek tűnő fémgép. Felemelkedik a hullámpalát idéző függöny, kezdődik az előadás, s a színre három hízósúlyban lévő sertés szalad ki: Mangalica úr (Bicskei István), Cornwall úr (Hodu József) és Yorkshire (Reiter Zoltán). A félmeztelen szereplők meglepve veszik észre, hogy üres az etető, mint ez – ahogy őket erről a kiskocákat váró, időközben megjelenő EMeSE (Kara Tünde) felvilágosítja – vágás előtt szokás. A három bádogtálca ugyan üres, de az etetés más értelemben nem marad el: a darab menetét rendszeres időközönként korunk leggagyibb reklámszövegeiből desztillált aljanyelvi hirdetések szakítják félbe. Gyanúsan jó konstrukciókkal hitelfelvételre buzdít néhány igen fiatal, szemrevaló leányzó, hogy aztán – ez már csak a néző elméjében megszülető gondolat – a Dimitrov téren edződött lelketlen pénzügyérek, hasonlóan a darabbeli disznóöléshez, számon kérjék a „népen”: miért adósodik el? Olykor kissé túlzóan is karikírozott reklámszövegek kerülnek terítékre tévéshoposan hangszerelve, de megszólal sajátos halandzsanyelvén korunk jellegzetes, leginkább a gátlástalan demagógiában jeleskedő politikustípusa is. A hatalmi harc aztán a halál árnyékában először forradalomra, majd a győzelem utáni osztozkodásra készülő disznók között is kitör. Vitáik legalább olyan súllyal bírnak, mint korunk némely látszathatalommal rendelkező, valójában talán a körülményektől rángatott közéleti személyiségének a szemétdomb legzsírosabb falataiért vívott komoly küzdelme. Egyikük király akar lenni, a másik köztársasági elnök, de a harmadik likvidálásában egyetértenek. A szituáció nyilván hátborzongató, hiszen rövidesen mindannyian elbúcsúzhatnak életüktől.
Az elgondolkodtató előadásnak különösen a befejező része megrázó. EMeSE közli a disznóölésben legutoljára maradt Cornwall úrral, hogy terhessége csupán látszat, párnával oldotta meg, fogamzásgátlót szed, hiszen erre a világra egyáltalán nem érdemes gyereket szülni. A darab zárása ugyanakkor fordulatot hoz, s immár életének egyetlen értelmét az anyaságban látja.
A legkiemelkedőbb színészi teljesítményt Kara Tünde és Bicskei István nyújtja, de a többiek is megfelelnek a malacság nyújtotta kihívásoknak. Talán erőteljesebb hatást gyakorolna a színpadi játék, ha a cselekményt rövidebbre fogta volna a rendező, s elsősorban a reklámbetétekből húzott volna.
(Czakó Gábor: Disznójáték. Békéscsabai Jókai Színház. Rendező: Fekete Péter.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
