Vízágyú

Eddig úgy tudtuk, hogy a rendészeti tárca által vásárolt izraeli gyártmányú vízágyúkat EU-pénzből vettük. Erre most kiderült, füllentett a hatalom: nemzeti forrásból szereztük be a vasmonstrumokat, méghozzá több mint háromszázmillió forintért. Bajnai Gordon, aki abban az időben önkormányzati miniszter volt, azt hazudta a sajtónak, hogy határőrizeti szempontból van szükség a vízágyúkra. Vagyis ezekkel fogjuk majd megakadályozni az országba behatolni akaró idegen erőket abban, hogy elfoglalják a hazát. Bornírtabb butaságot ritkán hallani… Ehhez képest hamarosan az Operaháznál tüntető tömeg ellen vetették be a „határőrizeti” vízágyúkat. Vagyis közpénzből vásárolt vízágyúkkal lövették az adófizető lakosságot. (Közben odabent, a dalszínházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezét tördelve önfeledten nézte a darabot.)
A vitának azonban még nincs vége. Néhány napja Jacques Barrot igazságügyért, szabadságjogokért és biztonsági kérdésekért felelős EU-biztos is kijelentette, nem a schengeni alapból vásárolta a magyar állam a vízágyúkat, hanem nemzeti forrásból. Másnap a kormányszócső, Budai Bernadett finomított – őt ezért fizetik. Megszólalt az ügyben Avarkeszi Dezső, a rendészeti tárca államtitkára is, zavaros beszédéből végül kiderült: a vásárlás célja a Készenléti Rendőrség (a brutális, feketeruhás gumibotozók) felkészítése és felszerelése volt.
Mindez újabb adalék arra, mennyire fél a porondon lévő hatalom, ez a szánalmas rezsim, amelynek csak arra van esze, hogy ismét rendőrállamot csináljon az országból, arra viszont már nincs, hogy épkézláb költségvetést hozzon össze (a mostani két hét alatt megbukott – világrekord). Vannak viszont vízágyúink, innen, a Közel-Keletről.