A Galileót a szövetségesektől is védeni kell

Az Európai Uniónak nincs katonai űrprogramja, de működik egy biztonsági rendszer, amely a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést segíti elő – nyilatkozta lapunknak Peter Hulsroj. Az Európai Űrügynökség jogi és külkapcsolati igazgatója szerint a jelenlegi űrverseny legnagyobb veszélye, hogy a versenytársak rendszerei még lehallgathatják az európai navigációs program, a Galileo kommunikációs csatornáit.

Hogy megértsük és értelmezni tudjuk az Európai Unió csúcstechnológiai fejlesztéseinek új kihívásait és irányvonalait, felmerül a kérdés, vajon miért fontos az EU számára az űrkutatás? S mindebből mit profitálhatnak maguk az uniós állampolgárok?
– Az Európai Unió számára az űrkutatás több szempontból is kulcskérdés, amely elsősorban a telekommunikációs fejlesztéseket, a Föld tanulmányozását elősegítő megfigyeléseket érint. De a legfontosabb talán az, hogy letisztázzuk, stratégiailag megtervezzük ezeket a tevékenységeket. Ezek közül kiemelném a Föld megfigyelését célzó programunkat, amely olyan dolgokat segít megérteni és kezelni, mint az egyre égetőbbé váló klímaváltozás, de ugyancsak fontos számunkra az emberi űrrepülés kérdése is. A világűr tanulmányozása emellett segít nekünk egy korszerű technológiákat alkalmazó társadalom megvalósításában. Ez az egyénre lebontva azt jelenti, hogy az uniós állampolgárok még könnyebben tudják használni mobiltelefonjaikat, a helymeghatározáson alapuló navigációs rendszereket. Ezek a fejlesztések ugyancsak segítenek a televíziózásban és az internethasználatban is. Az EU űrpolitikája ezeket a csatornákat kívánja elősegíteni, és azt, hogy egy átlagos uniós állampolgár megértse, mindez mennyibe is kerül. Összességében, az unió jelenlegi célja, hogy partneri kapcsolatot építsen ki az űrverseny többi résztvevőjével.
– Ha már az együttműködést említette, az Európai Űrügynökség (ESA) egyik legfontosabb célkitűzése a globális európai navigációs rendszer, a Galileo kiépítése. Ugyanakkor tudjuk, hogy mind az oroszoknak (GLONASZSZ), mind az amerikaiaknak (GPS) van már saját rendszerük. Ennek tükrében, kialakítottak-e bármiféle együttműködést ezekkel a programokkal, mondjuk az adatmegosztás területén?
– A Galileo jelenleg kísérleti stádiumban van, és most teszteljük, hogyan is működik. Ugyanakkor tárgyalásban állunk mind az oroszokkal, mind az amerikaiakkal. Természetesen rajtuk kívül vannak még néhányan, így az indiaiak vagy a kínaiak, akik ugyancsak kiaknáznák az űrben rejlő lehetőségeket. Emiatt az EU különösen érdekelt saját rendszerének védelmében, így adatmegosztásról nem beszélhetünk. Másrészről keressük az együttműködés lehetőségét, de a műholdas navigáció kifejezetten érzékeny terület az együttműködés szempontjából…
– Érzékeny területről beszél. Ezzel összefüggésben, az új generációs európai navigációs műholdakban van-e bármiféle önvédelmi vagy önmegsemmisítő rendszer, amely egy esetleges külső támadás, illetve rendszerfeltörés esetén megvédené magát a Galileót?
– Túl sokat kér tőlem… Azt azonban elmondhatom, nem tudok semmiféle beépített önmegsemmisítő rendszerről. Ebbe egyelőre még nem tudunk beavatkozni. Jelenleg az a legnagyobb kérdés, miként tudjuk irányítani a műholdakat, és hogyan vagyunk képesek az adatokat lehívni. Azt szeretnénk, hogy a lehetőségekhez képest csökkentsük a veszélyeket, épp ezért dolgozunk azon, hogy partnereinkkel elfogadtassuk az ESA űrirányítást segítő védelmi programját (SSA). A legnagyobb problémát ugyanis az jelenti, hogy más rendszerek lehallgathatják a kommunikációs csatornáinkat. Ez ügyben ugyanis kicsit a sötétben tapogatózunk, mert annak ellenére, hogy kapunk információkat az amerikaiaktól, nekünk elsősorban saját, jelentős költségeket felemésztő rendszereinket kell megvédenünk. Ehhez pedig üzembe kell helyeznünk az SSA-t, és megtalálni az esetleges veszélyek forrásait.
– A veszélyforrások felkutatása céljából van-e bármiféle katonai, az európai biztonságpolitikát és a határellenőrzést is elősegítő programja az ESA-nak?
– Nincsenek katonai programjaink, hiszen az ESA nem bocsáthat az űrbe katonai műholdakat. Ugyanakkor 2002-től elindult egy programunk, amely a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelést segíti elő. Az eddig közel 100 millió eurót felemésztő GMES sokat segít az adatvédelemben és a határellenőrzésben is. Az ESA ugyanis érdekelt az uniós biztonságpolitikában, ami nem keverhető össze a katonai tevékenységgel. Ugyancsak érdekeltek vagyunk abban is, hogy mindezen eredményeket, adatokat a jövőben megosszuk az EU valamennyi állampolgárával. Még akkor is, ha biztonsági szempontból káros az, amit csinálunk.