Viszonylag friss élményeket őrizhetnek a győriek a román és a montenegrói bajnokkal kapcsolatban is, hiszen előbbivel a tavalyi BL-középdöntőben is összekerültek – itthon nyertek, idegenben kikaptak –, utóbbiakkal szemben pedig podgoricai döntetlen után, favoritként maradtak alul a 2006-os KEK-döntőben. Ha e pillanatban latolgatjuk az esélyeket, a román válogatott zömét felvonultató, a két magyar mellett most már három ukrán légióst is bevető Oltchim az ETO-val közel egyenértékű alakulatnak tűnik, a komoly délszláv erőket egyesítő, Kindl Gabival és az orosz Mocsalinával kiegészülő Buducsnoszt pedig talán egy hajszállal gyengébbnek.
De hogyan számoljunk a mai ellenféllel, a Ljubljanával, amely öszszességében is a mérleg nyelve lehet? A 2001-es és 2003-as BL-győztes kerete a közelmúltban jelentősen átalakult, érdemi nemzetközi tétmérkőzésen jó ideje nem láttuk a szlovén élklubot – mit él-, az egyetlen valamirevaló klubot! –, kiindulási alapként annyit tudunk, hogy a legjobb 16 között csoportmásodikként zárt a Viborg mögött, a Metz és a Nürnberg előtt. További érdemi információkat a magyar válogatottat, a Vasast és a Debrecent is megjárt, még mindig csak 22 esztendős kapustól, Triffa Ágnestől kértünk és kaptunk: „A Gyerepaszko-, Freser-féle generáció tagjai nagyrészt abbahagyták vagy eligazoltak, a régi nagycsapatból Bodnyeva, Vergeljuk és Oder maradt. Mivel az elmúlt két-három évben a Ljubljana nem ért el kiugró eredményt a BL-ben, az elsődleges cél idén a nyolc közé jutás volt, amit metzi győzelmünkkel teljesítettünk, de itthon megvertük a Viborgot is. Elsősorban az akaratunknak, küzdőszellemünknek köszönhettük mindezt, mert még fiatal a társaság, igazán nem álltunk össze, kiforrott játékunk sincs. A környezetünk szinte elájult attól, hogy a középdöntőben milyen erős csoportba kerültünk, de úgy kell játszanunk, ahogy a Fradi tette a Győr ellen múlt vasárnap. Görcsöktől mentesen, bátran vállalkozva, mindent beleadva. Éppen otthon voltam, így láttam ezt a mérkőzést, és alig akartam hinni a szememnek, az ETO fásultnak tűnt, a BL-ben egészen más arcát mutatja. Az Oltchim Valceát is ismerem, és nem tartom annyira meggyőzőnek, talán túlságosan is erőlteti a hagyományos román stílust. Természetesen sok a kiváló játékosa, és a napokban igazolt még kettőt, de az azért nem úgy megy, hogy tegnap jöttem, ma már be is ugrottam, és mindjárt nyerő ember vagyok.”
Triffa Ágnes sem lett egyik pillanatról a másikra az. A múlt nyáron érkezett Debrecenből, ha úgy tetszik, övé a jövő, poszttársáé, a 35 éves Stefanisiné a múlt, így ketten osztoznak a jelenen. A magyar kapus ezt így élte, éli meg: „Kezdetben elég sokat szenvedtem. A külfölditől itt azonnal extra teljesítményt várnak, nincs türelmi idő, előfordult, hogy hiába éreztem úgy, jól védek, szó nélkül lehívtak a pályáról. A hazai kapus pedig kapott egy félidőben húsz gólt, mégis maradhatott. Nehezíti a helyzetet, hogy csak a BL-ben játszhatunk igazán komoly mérkőzéseket, egyébként edzünk, edzünk és edzünk, és így nem könnyű felpörögni. Ha ugyanis nincs bennünk az a tudat, hogy két nap múlva jön a nagy meccs, akkor valamit mindig ki kell találni fásultság ellen. Most persze nem, mert várjuk a Győrt.”
Méghozzá ma 17.45-re, míg a II. középdöntő csoport másik összecsapását holnap 18 órától vívja Podgoricán az Oltchim. Az I. kvartettet Németh András, Tóth Tímea és Kirsner Erika együttese, az osztrák Hypo, a horvát Podravka Koprivnica (Bulath Anita), valamint két dán csapat, az Ikast (Kovacsicz Mónika) és a Viborg alkotja. Mindkét négyesből ketten jutnak tovább az elődöntőbe.
A KEK nyolcaddöntőjének 1. mérkőzésén a DVSC holnap 15 órakor fogadja a román Otelul Galati-ot (Borbély Zsanett, Jenőfi Katalin), az EHF Kupa hasonló fázisában a Fehérép-Alcoa ma 18 órakor a szintén román Rulmetul Brasovot (Juhász Gabriella). Ugyanebben a kupában a Budapest Bank-FTC feladta pályaválasztói jogát, jövő szombaton és vasárnap az orosz Dinamo Volgograd otthonában lép fel.
origo.hu
Korábbi álláspontjára emlékeztették Magyar Pétert
