A tényfeltárás zavarja a szemle nyugalmát

Bár a filmszemletanács elnöke, Novák Emil és Mészáros Márta, a játékfilmes zsűri elnöke korábban annak a reményének adott hangot, a 40. Magyar Filmszemlén a szakmai problémákat is megvitatják, eddig leginkább csak a filmkritikusokat sikerült bírálni egy-egy alkotónak. Nem hivatalos úton lapunk is megkapta a magáét, amiért annak próbált utánajárni, hogyan működik a magyar filmtámogatási rendszer.

Aktív segítség a hitelfelvételben

Megkérdeztük azt is, miért támogat a közalapítvány olyan alkotók által benyújtott pályázatokat, akiknek előző filmjük sem forgalmazási, sem fesztiválsikereket nem ért el. Erre megjegyezték, a művészetben senki életútját nem lehet másnak lezárni. – Ha a benyújtott pályázat ígéretes, mindenki kaphat egy új esélyt. Természetesen nehezebb helyzetben van, akinek előző filmje sikertelen volt. Egy-egy új pályázat esetében figyelembe vesszük a pályázó alkotó személyiségét, elsősorban az adott pályázatban rejlő lehetőségeket nézzük – áll a közalapítvány sajtófőnökének válaszában. Amikor a támogatás fő szempontjairól érdeklődtünk, a pályázati kiírásukra hivatkoztak. – Jelen pályázat keretében az MMKA azon magyar filmalkotások létrejöttét támogatja, amelyek hozzájárulnak a magyar, az európai és az egyetemes filmkultúra gazdagításához, megvalósításuk célja kulturális értékteremtés, és amelyek esetében valószínűsíthető, hogy a filmalkotás költségvetése a forgalmazáskor nem térül meg. Három fő szempontunk van: a forgatókönyv, tehát tartalmi megítélés, a pályázó rendező szakmai múltjának figyelembevétele, valamint a producer gazdasági múltja, a film finanszírozási háttere, vagyis megvalósíthatósága – mutatott rá Oláh Katalin.
Rákérdeztünk arra is, előfordult-e, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány hitelből finanszírozott egy produkciót, amire egyértelmű nemmel válaszoltak. – 2006-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium indítványozására vezette be a pályázók banki finanszírozását. A nemzetközi elvárásoknak megfelelően alakítottuk át rendszerünket utófinanszírozóvá. Minden pályázó 10 millió forint feletti támogatás esetében banki hitelezéssel juthat a támogatáshoz. A hitel felvétele részletekben történik. Amikor elszámol a produkció egy egységgel, akkor kaphatja meg a következő részletet. Az MMKA természetesen aktív segítséget nyújt a hitelfelvételekben – hangsúlyozta a sajtófőnök, hozzátéve: a produkciók hitelfelvételénél támogatják a felmerülő banki költségeket.

A problémák feltárása

A filmszemlét megelőző sajtótájékoztatón végül kezdett körvonalazódni, mi is a baj: az Index internetes lap nem szereti a magyar filmet – jelentette be Szomjas György, a filmművészek szövetségének főtitkára. Január 31-én a film és a filmkritika viszonyáról szóló fórumon Dettre Gábor, a háromezres nézőszámot felmutató Tabló rendezője, a szemletanács tagja már arról beszélt, hogy az újságírók többségéből süt az utálat, ez a negatív hozzáállás pedig a ma legfontosabb művészeti ágat, a filmet sújtja. A rendező szerint a filmes újságírók többsége műveletlen, felkészületlen és lelkiismeretlen. Mindezt Sós Mária filmrendező, szintén a szemletanács tagja azzal toldotta meg: a kritikusok is felelősek azért, hogy a magyar film rossz helyzetben van. Kissé áthallásos kijelentések: nemcsak lapunk, hanem többek között az internetes orgánum is „túl sokat” foglalkozott a filmipart érintő kényes kérdésekkel.
Figyelembe véve a nem hivatalos válaszokat is, lehet, hogy „lelkiismeretlenek” vagyunk, ha most arról számolunk be, két év alatt a magyar filmek 1,296 millió nézőt veszítettek. Miközben a filmterjesztésre szánt kerettámogatás a 2005-ös és 2006-os 800-800 millió forintról 2007-ben 503,5 millió forintra apadt, s ez az összeg a múlt évben 515 millió forint volt – a két dolog között lehet összefüggés. Nem biztos, hogy az MMKA támogatási politikája minden tekintetben eredményes: hiszen olyan filmeket is támogatott, amelyek hosszú évek óta nem készülnek el, vagy ha elkészültek, arról a moziközönség mit sem tudhat. Az elmúlt tíz évben legalábbis számos olyan produkció, forgatókönyv kapott 300 ezer forinttól több tíz millió forintig terjedő támogatást az MMKA-tól, amelyekről leginkább semmit sem hallani, vagy néha az alkotó arról nyilatkozik, nehézségekbe ütközött. (Utóbbira példa Enyedi Ildikó Szelíd interface című filmje, amely 2002 óta készül, s eddig százmilliót kapott a közalapítványtól. A 2000-ben a közalapítvány által ötvenmillióval dotált Feleségem története című művéről azóta se hallani.)
Az MMKA kimutatásait felhasználva rendkívül nehéz követni, hány évig készülhet egy film, azok mindegyikét bemutatják-e, s a támogatási összegek nagyságát mi alapján döntik el. Például mi alapján ítélt a közalapítvány százmilliós támogatást a Gát György producer nevével fémjelzett, kritika és a nézettség szempontjából is megbukott, a korábban szerzői jogvitákat is kiváltó Kis Vuknak? Azt is csak a számvevőszéki jelentésekből, 2006-ig tudtuk kiolvasni, hogy a támogatási keretösszegekből ténylegesen mennyit fizetett ki a közalapítvány, s hogy egyes években a megítélt támogatások összege mennyiben lépte túl a tényleges keretet.

Filmvagyon és mozaikkockák

A filmszemle alatt lassan, mozaikszerűen kezdett összeállni a kép, hogyan és miért is lehetett sürgős három állami filmstúdió privatizálása. Októberben az elképzelést támogatta a Filmszakmai Kerekasztal. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) november 18-án a három állami filmstúdió értékesítésére 11-11 millió, valamint 30 millió forint minimáláron írt ki pályázatot. A kulturális minisztérium a filmszakmai szervezetekkel egyeztetve juttatta el javaslatait az MNV Zrt.-nek, amely ennek alapján írta ki a pályázatot a három állami stúdió privatizálására, amelyekből a nemzeti filmvagyont már kivonták. S mint azt az Index kiderítette: az Objektív privatizációjánál pluszpontokat jelentett volna az Oscar-díj is, amelyet eddig Rófusz Ferenc és Szabó István filmrendező mondhat a magáénak.
Az állami stúdiók magánosítása azonban több szempontból is vitatott volt. Nem csupán amiatt, hogy e stúdiók alapítói jogokkal rendelkeznek az MMKA-ban, hanem egy 2006-os kormányrendelet miatt is, amely szerint a cégek jogutódjai majdan előnyt élvezhetnének az 1948 és 1987 között készült játékfilmek, az úgynevezett nemzeti filmvagyon forgalmazói, hasznosítási jogainak megszerzésére kiírandó pályázaton. A nemzeti filmvagyon a digitális televíziózás, a tematikus filmcsatornák elterjedésével ugyanis felértékelődhet, egyes becslések szerint akár 16-20 milliárd forintot is érhet majd. Igaz, ezt a becslést most sokan illúziónak tartják. Többek között Gyürey Vera, a nemzeti filmarchívum igazgatója is e véleményt hangsúlyozta a kulturális bizottság ellenőrzési albizottsága előtt.
Az MNV Zrt. a parlament kulturális bizottsága ellenőrzési albizottságának decemberi ülését követő napon, december 12-én visszavonta a pályázatát. A Filmszakmai Kerekasztal január 20-án már amellett tette le egységesen a voksát, hogy a Hunniát, az Objektívet és a Budapest Filmstúdiót ne privatizálja az MNV Zrt., hanem inkább végelszámolással szüntesse meg. Mert úgymond nem szerencsés, ha e stúdiók magáncégként alapítói jogokat gyakorolhatnak az MMKA-ban.
E történetnek több szépséghibája is akad: az MMKA-ban jelenleg is rendelkezik több magáncég alapítói jogokkal. A mozgóképtörvény szerint a nemzeti filmvagyont a Nemzeti Filmarchívumnak kell kapnia. Gyürey Vera pedig Szabó István felesége, s bár a Nemzeti Filmarchívum igazgatói posztjára 2005 végén pályázatot kellett volna kiírni, ám ezt az akkori kulturális miniszter, Bozóki András szerint Szabó István végül sikeresen megakadályozta vezető MSZP-s politikusok, valamint maga a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc segítségével. „Viszolygás fog el, ha a februári filmszemle nyitónapjára gondolok, ahol még kulturális miniszterként vettem részt. Ekkor már tudtam, hogy a Kongresszusi Központban a Rokonok díszbemutatóján az egykori politikustársaim által lelkesen ünnepelt Szabó saját felesége, Gyürey Vera esetében éppúgy járt el, mint filmbéli hősei: kibulizta, hogy az asszony még egy időre ott maradhasson a filmarchívum élén. Hogy ne kelljen pályáznia. Mi több: hogy ne legyen pályázat. Aki azt is elérte, hogy a már kiírt pályázatot a miniszterelnök visszavonassa a kedvéért” – emlékezett vissza később Bozóki András a blogjában. Az egykori kulturális miniszter helyzetértékelésében sem finomkodott: „Mivel az elosztható források szűkösek, továbbá mindenki mindenkit ismer – és féltékenyen figyel –, össznépi normává vált az állami javadalmakhoz való hozzáférés érdekkijárással, mutyizással való bebiztosítása.” A volt miniszter nem nevesítette, kire, mire gondol, de az biztos, vannak névre szóló pályázatok is a magyar filmszakmában. „Pályázat a Szomjas György rendezésében készülő 1956 – A Nap utcai fiúk című játékfilm megvalósítására” – jelent meg 2006 szeptemberében az MMKA honlapján, kétséget sem hagyva, e pályázatot ki nyerheti meg. A 342 millió forint közalapítványi támogatást kapott film operatőre egyébként Grunwalsky Ferenc volt. Korábban az MMKA elnöke Jancsó Miklós Ede megevé ebédem című filmjét még összeférhetetlenség miatt nem fotografálhatta. Úgy látszik, később sikerült áthidalni az ilyen problémákat.
A filmszemléről részletek a 14. oldalon