Már a nemzetközi sajtó is behatóan foglalkozik a még 2007. december elején hivatalába beiktatott Cristina Fernández de Kirchner argentin államfő ruhatárával. Még a BBC Mundo is kiemelt helyen tárgyalta ki Argentína első megválasztott elnök asszonyának kirívó szokásait. Nem utolsósorban az évi 350 ezer dollárra becsült „ruhapénz” szúrt szemet a cikkírónak. Egyenesen Párizsból repül például Buenos Airesbe a Dior képviselője, hogy Cristina kényelmesebben dönthesse el, milyen új ruhakölteményeket választ. A külföldi utak során még szembetűnőbbek ezek a szokások. Sokat tudnának mesélni ezekről a csúcstalálkozók résztvevői, akiknek már többször kellett várniuk Kirchnerre. Legutóbb példának okáért novemberben, a washingtoni G20-as csúcson. A szóbeszéd szerint ugyanis az elnök aszszony azért hozta kényelmetlen helyzetbe több vendéglátóját is, mert megváratta őket az átöltözés gyakorisága miatt. Cristina Kirchner azzal védekezik, hogy elnöki posztja miatt nem öltözhet szegényesen. Férje, és egyben elődje, Néstor Kirchner ugyanakkor ebben majdnem tökéletes ellentéte. Öltönyei mindig nagyok rá, s többnyire fésületlen is.
A most 55 éves Cristina valószínűleg példaképe, Evita Perón stílusát kívánja utánozni, de bírálói szerint a hatalmas összegű ruhapénz azért is elgondolkodtató, mert Cristina jövője főleg a szegények szavazataitól függ. Cristina Kirchner 45 százalékos népszerűséggel győzött a választásokon, de a főbb közvélemény-kutató irodák felmérései szerint az eltelt alig több mint egy év alatt már csak 28–35 százalékos az elfogadottsága. Férje egykor éppen fordított irányban haladt, mert míg 2003-ban csak a lakosság 22 százaléka tartotta megfelelő elnöknek, addig négy évvel később már 70 százalékra tornázta fel magát. És ha Cristina nem változtat sürgősen valamit jelenlegi politikáján, a rá leselkedő két legnagyobb mostani veszély, a pénzügyi világválság és a gazdák újabb sztrájkja miatt elvesztheti maradék népszerűségét is.
Esernyő nélkül ma kockázatos elindulni