Szerdán Lord Rothermere helyett Alekszandr Lebegyev lett London 181 éves és sokáig legnépszerűbb esti lapjának tulajdonosa. A megállapodást megelőző hosszú folyamat nem volt titkos, így a végleges bejelentés nem keltett akkora feltűnést, mint amikor először vált valószínűvé, hogy a Rothermere család leveszi a kezét az Evening Standardről. Rothermere csoportja, a DMGT (Daily Mail és General Trust) megtartja ugyan a tulajdonjog 24,9 százalékát, de a lappolitika irányítása elsősorban Lebegyevé lesz.
Vagyis egy volt KGB-ügynöké.
Bármekkora feltűnést keltett az Evening Standard eladása, nem volt meglepetés, és nem váltott ki különösebb érzelmi reakciót. A Standard, ahogy minden londoni nevezi, az utolsó a metropolis egykori tizennégy esti lapja közül, azok után, hogy évekkel ezelőtt végleg kiszorította legfőbb vetélytársát, az Evening Newst a piacról. Az esti lapok a burjánzó ingyenes kiadványok áldozatai lettek, amelyeket kizárólag a hirdetők tartanak fenn. Ugyancsak hűséges olvasó, aki hazafelé sietve megáll a metró vagy vasútállomás előtt az újságárusnál, hogy előkotorja a pénzét, és megvegye a Standardet, miután már a kezébe nyomtak egy ingyenes lapot, amelyben megtalálja ugyanazokat a híreket, tévé-, mozi-, színházműsort, keresztrejtvényt, mint a Standardben.
A gazdát cserélt lapnak jó néhány éve reggeli ellenfele támadt, mégpedig éppen a tulajdonos kiadócsoport, a DMGT részéről: az ingyenes Metro. A korán reggel munkába menők már ott találják az állomásokon felhalmozva, és sokan magukkal viszik. További útjukon elolvassák a híreket, hazafelé pedig nekigyürkőznek a többféle rejtvénynek, vagy végigböngészik a tévéműsort. Igaz, hogy legkésőbb délelőtt tizenegykor összeszedik a megmaradt Metro-példányokat, mielőtt a Standard az utcára kerül, de a Metro azért veszedelmes ellenfél maradt.
Az Evening Standard tehát veszteséges lap lett, sőt egyre veszteségesebb. Tavaly a DMGT mintegy tízmillió fontot veszített rajta (habár, mivel a nyomdaköltségek megoszlottak közötte és a többi Rothermere-lap között, ez az összeg valójában kisebb volt), s az előrejelzések azt mutatták, hogy az idén a Standard vesztesége meghaladhatja a havi egymilliót is.
Sokan azt hitték, nagy felháborodást vált ki, hogy orosz kézbe kerül a népszerű londoni lap – elsőnek a brit sajtótermékek közül. Nem így lett. A közvélemény különösebb ellenérzés nélkül vette tudomásul, hogy a Standard orosz oligarcha tulajdona lett. Nem is akármilyené, hanem olyané, aki egykor Vlagyimir Putyinhoz hasonlóan alezredesi rangot viselt a KGB-ben, és kémtevékenységét épp Londonban folytatta kereskedelmi attasénak álcázva.
Az általános közöny részben érthető: a mai globális világban gyakori a külföldi laptulajdonos. A brit sajtó legpatinásabb képviselője, a Times is az ausztráliai Rupert Murdoch kezében van. London hozzászokott az orosz oligarchákhoz, elvégre a főváros egyik legnépszerűbb labdarúgócsapata, a Chelsea is az orosz Abramovics tulajdona, a város legelőkelőbb negyedében az ékszerészek orosz nyelvtudású kiszolgálókat vesznek fel, és a legdrágább iskolák elé golyóálló üvegű és karosszériájú Rolls-Royce-ok szállítják az orosz csemetéket.
Aztán meg Alekszandr Lebegyev nem a kémtörténetekből ismert tipikus szovjet spion, sem a disszidensekre vadászó KGB-ügynök tipikus megtestesítője. A 49 éves multimilliárdos, akinek vagyonát több mint hárommilliárd fontra becsülik, és aki ezzel a világ 358. leggazdagabb embere, már a gorbacsovi időkben, a szovjet hatalom alkonyán lett a KGB tagja. A londoni orosz követségen nem titkolta sem munkatársai, sem brit kapcsolatai előtt, hogy „nem a kommunizmust, hanem Oroszországot szolgálja” – habár erről soha senki sem győződhetett meg. Annyi bizonyos, hogy mindmáig szoros barátságot ápol Gorbacsovval, és a szovjet rendszer bukása óta a kapitalizmus lelkes bajnoka és haszonélvezője, aki azonban tudatosan elkülöníti magát a „harácsoló, csak a luxusnak élő” oligarcháktól. Ügyesen egyensúlyoz Putyin és a liberális ellenzék között, és személyes barátság fűzi az orosz miniszterelnökhöz.
Mindezek mellett társtulajdonosa a Novaja Gazeta című moszkvai ellenzéki lapnak, és 25 millió rubelt ígért annak, aki kézre keríti egykori vakmerő munkatársának, Anna Politkovszkajának a gyilkosát. Anglomán lévén, a brit ellenzék mintájára a Putyin-kormány „lojális ellenzékének” mondja magát és munkatársait. Amikor egy másik ellenzéki lap, a Moszkva Koreszpondent, amelynek szintén társtulajdonosa volt, azt a pletykát röpítette világgá, hogy Putyin viszonyt tart fenn Alina Kabajeva olimpiai bajnok tornászlánnyal, és titokban elvált feleségétől, hogy elvehesse, Lebegyev arra kényszerítette a szerkesztőket, hogy vonják vissza állításaikat, majd megvonta támogatását az újságtól, amely rövidesen meg is szűnt. Ugyanakkor erejét nem kímélve jelen volt a posztkommunista orosz politikai élet főáramában. Jelentős szerepet játszott a dumában, és 2003-ban jelöltette magát a moszkvai polgármesteri tisztségre, de a választáson mindössze 13 százalékot kapott, így vereséget szenvedett a Kreml-hű Luzskovtól.
Lebegyev számára tehát nem lesz újdonság, hogy tulajdonosi minőségben kapcsolatba kerül azzal a londoni esti lappal, amely hosszú évekig elkeseredett ellenzék gyanánt ostorozta Ken Livingstone-t, London korábbi szélsőbaloldali főpolgármesterét, aki a maga részéről lefasisztázta a patinás lapot. Livingstone és Luzskov között, ha nem is baráti viszony, de kölcsönösen ápolt kellemes ismerősi kapcsolat alakult ki, ami viszont Boris Johnsont, London jelenlegi konzervatív főpolgármesterét és az Evening Standard új tulajdonosát állítja egymás mellé. Boris Johnson valószínűleg számíthat a lap jóindulatára, ami hasznos lehet a legközelebbi londoni polgármester-választás idején.
Lord Rothermere és Alekszandr Lebegyev tavaly kezdett tárgyalni az Evening Standard adásvételéről, de akkor abbamaradtak a tárgyalások az orosz gazdaság hirtelen visszaesése miatt. A kapcsolatot az eddigi és az új tulajdonos között Geordie Greig – a Tatler című folyóirat, az elegáns brit társadalom pletykamagazinjának szerkesztője – teremtette meg, aki jó barátságba került Jevgenyij Lebegyevvel, az orosz mágnás fiával. Kezdetben Jevgenyij folytatta a megbeszéléseket apja megbízásából. Úgy tudni, hogy Lebegyev most majd Greignek ajánlja fel az Evening Standard főszerkesztői posztját. A szerkesztőbizottság tagjai között lesz Mihail Gorbacsov és Tony Blair. Az olvasók tehát nem panaszkodhatnak, hogy a nagypolitika berkeiben járatlan kezekbe kerül kedvenc lapjuk.
Az ügyletet bonyolulttá tette két akadályozó körülmény. Lord Rothermere ragaszkodott ahhoz, hogy az új tulajdonos cég, amelyet Jevgenyij Lebegyev alapított Evening Press néven – és amely a lap háromnegyede fölött gyakorolja a tulajdonjogot Rothermere-ék Associated Newspapers nevű leányvállalatának negyedrészes tulajdonjoga mellett –, tiszteletben tartja az Evening Standard kötelezettségeit az alkalmazottakkal szemben, beleértve az igen előnyös nyugdíjjogosultságot, ami nagyon értékes a jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetben. A másik nehézség személyes jellegű: a közvetítők között szerepel Matthew Freud reklámkonzultáns, aki viszont Rupert Murdoch médiamágnás veje. Murdoch a DMGT-vel versengő News Corporation elnök-igazgatója – a Times tulajdonosa. Ilyen kicsi a világ!
Lebegyev, a színház- és művészetkedvelő, „rendhagyó” oligarcha kezében az Evening Standard aligha lesz elkötelezett nemzetközi vagy belpolitikai téren. A Londont közvetlenül érintő kérdésekben, például a Heathrow-i repülőtér erősen vitatott kibővítési tervének ügyében viszont várhatóan a bővítést elkeseredetten ellenző Boris Johnson és a konzervatív párt mellett száll majd síkra. Az is valószínűtlen, hogy a Kapitalista-idealista című blog szerzője feltűnően kapitalizmus- és szabadpiac-ellenes szerkesztői politikát tűrne meg lapjában. Az általános várakozás az, hogy az új Evening Standard pletykásabb, színesebb, sokkal inkább bulvárlap jellegű lesz, de széles teret biztosít filmnek, színháznak, művészetnek, és aligha fogja ócsárolni a Putyin-kormány energiakiviteli politikáját. Még olyan epés megjegyzések is el-elhangzanak, hogy a lapvásárlás mögött angol bátorítás húzódik meg. Nem mintha túl nagy áldozatot hozna a milliárdos oligarcha az Evening Standardért kifizetett összeggel, ami pontosan egy font (igaz, a tetemes veszteségeket is finanszíroznia kell).
Az újságárusnál ennyiért a lap két példányát lehet megvenni.
origo.hu
Megsértette Magyar Pétert, megbuktatták a Tisza Párt operatív vezetőjét - videó
