(Riga)
Frankfurtban, a rigai átszállásra várakozva Pat Cortina szövetségi kapitány élvezettel kortyolta a kávét. Megfelelőnek tűnt a pillanat, hogy megkérdezzem: valóban feszült és ideges?
– Az vagyok. Mert tényleg nem tudom, mire számíthatok ezen a tornán. S azt sem tudom pontosan, hogy kétségeimet miként és milyen mértékben osszam meg a fiúkkal.
– Attól fél, hogy Lettország átrohan rajtunk, és legyőz minket öt-hat góllal?
– Igen. S nemcsak Lettország, hanem akár Olaszország és Ukrajna is.
– Ukrajnát tavaly legyőztük.
– Igen, de az tavaly volt.
– Az ukránokat nem ismerjük pontosan, tegyük fel, változatlan erőt képviselnek. A mieink visszaestek volna?
– Tudom, a magabiztos siker miatt sokan azt gondolják, feleslegesen aggályoskodom, de a novemberi előselejtezőn messze nem A csoportos szinten játszottunk.
– Februárt írunk. Javult a helyzet?
– A csapat egyik felét tekintve mindenképpen.
– A volánosokra gondol?
– Igen. Novemberhez képest sokkal jobb formában, ráadásul feljövőben vannak.
– És a többiek?
– Szembe kell nézni a tényekkel. A magyar bajnokság nem az osztrák liga, s Holéczyvel együtt öt válogatott játékos hagyta el a Volánt.
– És a franciaországi légió, Vas János?
– Sajnos éppen két meghatározó ember, Ladányi és Vas János nem játszik rendszeresen a klubjában.
– Ha vannak kétségei, miért nem hívott be másokat?
– Nagyon nehéz kérdés. Alapvetően azért, mert bízom ezekben a srácokban. Másrészt tartozom is nekik azzal, hogy a tavalyi siker után megadom nekik az esélyt. Arra, hogy ott legyenek az A csoportos világbajnokságon. Ha lenne ügynököm, biztosan lebeszélne erről, de nem dönthetek csakis professzionális szempontok alapján.
– A rigai torna tehát nem csak az olimpiára selejtez?
– Ezért is van nehéz dolgunk. Egyrészt ez felkészülési állomás a vb-re. Másrészt nem feledhetjük, hogy bár nem mi vagyunk az esélyesek, mégis kijuthatunk az olimpiára. De hiba volna erre kihegyezni a szereplést. Ha például csak az olimpiával motiválom a fiúkat, s ne adj’ isten, simán kikapunk Lettországtól, akkor hogyan tüzeljem fel őket a következő két mérkőzésre?
– A válogatási nehézségek abból is fakadnak, hogy utoljára novemberben látta a játékosokat?
– Igen. De azt is mérlegelnem kellett, hogy három nap alatt az új fiúk nem tudják elsajátítani azokat a taktikai elemeket, amelyek a többiek kisujjában vannak.
– A háromnapos felkészülés mire volt elég?
– Mindenekelőtt arra, hogy ráálljunk egymás hullámhosszára. Szerencsére ez nem ment nehezen. S arra, hogy kicsit felrázzam a fiúkat. Más okból, de tavaly ilyenkor hasonló állapotból indultunk. Az A csoport hatalmas álmuk volt, amiért éveken át hihetetlenül keményen dolgoztak. Ám amikor 2007 tavaszán elbuktunk Szlovéniában, azt hitték, ez volt az utolsó esély, amitől kicsit a kedvüket vesztették. Tavaly viszont megkönnyebbültek attól, hogy lám, mégis sikerült. Mindkettő természetes érzés. Az újabb feladatoknak viszont mindig csak harcra készen lehet nekivágni.
– Mire számít Lettország ellen?
– Nagyon nehéz mérkőzésre. Attól tartok, nehezebbre, mint a játékosok. Ők talán még nem tudják, egészen más szint az, ami most vár rájuk, mint amelyen eddig megállták a helyüket. Lettország tizenegy éve folyamatosan az A csoportban szerepel. Ez nem véletlen. A magyar válogatottnak az az erőssége, ha tud játszani. Mert igenis vannak olyan embereink, akik nagyon technikásak, magas a játékintelligenciájuk. Ám egészen más, amikor korong nélkül kell hokizni. S tartok tőle, ma ez a feladat vár ránk.
– És az egész tornát tekintve mivel lenne elégedett?
– Ha három olyan mérkőzést játszanánk, amit végighajtunk, s akkor sem adnánk fel a küzdelmet, ha esetleg már nincs esélyünk a győzelemre. De persze eleve nem mondok le a csodáról sem. Ezek a srácok nagyon büszkék arra, hogy a hazájukat képviselhetik, s már többször bebizonyították, együtt, a válogatottban képesek erőn felül teljesíteni. Legpontosabban a közismert angol szójátékkal fejezhetem ki a vágyamat. Legyünk egyszerre Hungary, tehát Magyarország és hungry, azaz sikerre éhesek.
origo.hu
Orbán Viktor: Szerdán csak jó hírek lesznek! - videó
