Cortina szójátéka: Hungary és hungry

A korai keléstől, a hat óra húsz perces indulástól fáradtan érkezett meg tegnap kora délután a magyar jégkorong-válogatott Rigába, az olimpiai selejtezőtorna helyszínére. Az esti edzésen azonban már mindenki a megfelelő fordulatszámon pörgött, s ma otthoni idő szerint este hattól igyekszik megmutatni, hogy a világ elitjéhez tartozó Lettország ellen is van esélye a csapatnak.

2009. 02. 14. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Riga)

Frankfurtban, a rigai átszállásra várakozva Pat Cortina szövetségi kapitány élvezettel kortyolta a kávét. Megfelelőnek tűnt a pillanat, hogy megkérdezzem: valóban feszült és ideges?
– Az vagyok. Mert tényleg nem tudom, mire számíthatok ezen a tornán. S azt sem tudom pontosan, hogy kétségeimet miként és milyen mértékben osszam meg a fiúkkal.
– Attól fél, hogy Lettország átrohan rajtunk, és legyőz minket öt-hat góllal?
– Igen. S nemcsak Lettország, hanem akár Olaszország és Ukrajna is.
– Ukrajnát tavaly legyőztük.
– Igen, de az tavaly volt.
– Az ukránokat nem ismerjük pontosan, tegyük fel, változatlan erőt képviselnek. A mieink visszaestek volna?
– Tudom, a magabiztos siker miatt sokan azt gondolják, feleslegesen aggályoskodom, de a novemberi előselejtezőn messze nem A csoportos szinten játszottunk.
– Februárt írunk. Javult a helyzet?
– A csapat egyik felét tekintve mindenképpen.
– A volánosokra gondol?
– Igen. Novemberhez képest sokkal jobb formában, ráadásul feljövőben vannak.
– És a többiek?
– Szembe kell nézni a tényekkel. A magyar bajnokság nem az osztrák liga, s Holéczyvel együtt öt válogatott játékos hagyta el a Volánt.
– És a franciaországi légió, Vas János?
– Sajnos éppen két meghatározó ember, Ladányi és Vas János nem játszik rendszeresen a klubjában.
– Ha vannak kétségei, miért nem hívott be másokat?
– Nagyon nehéz kérdés. Alapvetően azért, mert bízom ezekben a srácokban. Másrészt tartozom is nekik azzal, hogy a tavalyi siker után megadom nekik az esélyt. Arra, hogy ott legyenek az A csoportos világbajnokságon. Ha lenne ügynököm, biztosan lebeszélne erről, de nem dönthetek csakis professzionális szempontok alapján.
– A rigai torna tehát nem csak az olimpiára selejtez?
– Ezért is van nehéz dolgunk. Egyrészt ez felkészülési állomás a vb-re. Másrészt nem feledhetjük, hogy bár nem mi vagyunk az esélyesek, mégis kijuthatunk az olimpiára. De hiba volna erre kihegyezni a szereplést. Ha például csak az olimpiával motiválom a fiúkat, s ne adj’ isten, simán kikapunk Lettországtól, akkor hogyan tüzeljem fel őket a következő két mérkőzésre?
– A válogatási nehézségek abból is fakadnak, hogy utoljára novemberben látta a játékosokat?
– Igen. De azt is mérlegelnem kellett, hogy három nap alatt az új fiúk nem tudják elsajátítani azokat a taktikai elemeket, amelyek a többiek kisujjában vannak.
– A háromnapos felkészülés mire volt elég?
– Mindenekelőtt arra, hogy ráálljunk egymás hullámhosszára. Szerencsére ez nem ment nehezen. S arra, hogy kicsit felrázzam a fiúkat. Más okból, de tavaly ilyenkor hasonló állapotból indultunk. Az A csoport hatalmas álmuk volt, amiért éveken át hihetetlenül keményen dolgoztak. Ám amikor 2007 tavaszán elbuktunk Szlovéniában, azt hitték, ez volt az utolsó esély, amitől kicsit a kedvüket vesztették. Tavaly viszont megkönnyebbültek attól, hogy lám, mégis sikerült. Mindkettő természetes érzés. Az újabb feladatoknak viszont mindig csak harcra készen lehet nekivágni.
– Mire számít Lettország ellen?
– Nagyon nehéz mérkőzésre. Attól tartok, nehezebbre, mint a játékosok. Ők talán még nem tudják, egészen más szint az, ami most vár rájuk, mint amelyen eddig megállták a helyüket. Lettország tizenegy éve folyamatosan az A csoportban szerepel. Ez nem véletlen. A magyar válogatottnak az az erőssége, ha tud játszani. Mert igenis vannak olyan embereink, akik nagyon technikásak, magas a játékintelligenciájuk. Ám egészen más, amikor korong nélkül kell hokizni. S tartok tőle, ma ez a feladat vár ránk.
– És az egész tornát tekintve mivel lenne elégedett?
– Ha három olyan mérkőzést játszanánk, amit végighajtunk, s akkor sem adnánk fel a küzdelmet, ha esetleg már nincs esélyünk a győzelemre. De persze eleve nem mondok le a csodáról sem. Ezek a srácok nagyon büszkék arra, hogy a hazájukat képviselhetik, s már többször bebizonyították, együtt, a válogatottban képesek erőn felül teljesíteni. Legpontosabban a közismert angol szójátékkal fejezhetem ki a vágyamat. Legyünk egyszerre Hungary, tehát Magyarország és hungry, azaz sikerre éhesek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.