Gótikus templom Sülysápon

Ludwig Emil
2009. 02. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sülysáp hét és fél ezer lakosú nagyközség a főváros közelében, a Pestről keletre vezető 31-es főút mentén, ahol a Sápi-patak belefolyik az Alsó-Tápióba. 1950-ben, majd 1970-ben kétszeri nekifutással egyesítették a középkori alapítású (Tápió-)Sáp és (Tápió-)Süly községeket, így lett a nevükből Sülysáp. A régi Süly házai a település déli felén, a jászberényi országút két oldalán sorakoznak, szintén itt található a környék egyetlen középkori műemléke, a katolikus plébániatemplom.
Első írásos adatunk 1259-ből maradt fenn a Sul helynévről, jelentése az akadémiai etimológiai szótár szerint a sünnel azonos – csak az nem világos, hogyan és miért lett a tüskés disznóból falunév?
Süly a honfoglaló Kartal nemzetség ősi birtoka volt. 1263 táján a Kartal nembeli Uza fia Ferencet említette egy oklevél a környék földesuraként, unokája, Etele – a sülyi Etele família valószínű névadója – az 1329 és 1338 közötti iratokban szerepelt. A település az 1400-as években Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. A XV. század második felében az Etele és Borsvai családok előkelő tagjai mellett a Nagylucseiek tűntek fel Süly birtokosaiként: 1484-ben Nagylucsei Orbán egri püspök, Mátyás király kedvelt embere előbb adományt nyert az uralkodótól, azonban valami miatt gyorsan el is veszítette, s csak 1490-ben szerezte vissza, már Corvin Jánostól. A templom középkori tornyába befalazott, 1498-as évszámmal megjelölt kő nem kevesebbet bizonyíthat, mint az építtető főúr személyét.
Az országút déli oldalán lévő meredek domboldalon találjuk a szóban forgó műemlék épületet. Nyugati oldalához csatlakozik a jó arányú, sarkain haránttámpilléres harangtorony. Emeletein kőkeretes ablakok figyelhetők meg egymás fölött, az előcsarnok és a hajó közötti íves bejárat azonban másodlagosan került a helyére, feltehetően egy korábbi, szintén gótikus periódus nyomán, de még a XV. század vége előtt. Az épület legrégebbi része az északi kereszthajó, amelynek faragott részletei az 1300-as évekre utalnak. Az érett csúcsíves korszak emléke fél nyolcszöggel záródó, támpilléres szentély, amelyet ugyan XIX. századi egyenes mennyezet borít, a padlástérben előkerült késő gótikus profilú bordarészletek azonban az eredeti boltozat maradványai.
Mindezek a 2000 és 2002 között az épületen régészeti kutatást végző Nagy Veronikának és Bozóki Lajosnak a Műemlékvédelem című folyóiratban közzétett beszámolójában olvashatók. A régebbi helytörténeti forrásokból és a plébánia historia domusából tudható, hogy a templom a török háborúk idején csaknem teljesen rommá lett, 1699-ben a maradék falakhoz építették az új, Szűz Mária születésének felszentelt egyházat a régi építőanyagokat felhasználva. 1823-ban nagyobb renoválására került sor, a déli kereszthajót az 1937. évi felújításkor toldották az épülethez. Feljegyezték, hogy 1876-ban értékes szent edényeket loptak el a templomból (azóta sem kerültek elő), az északi falon elhelyezett vörösmárvány táblán ellenben az olvasható szépen metszett betűkkel, hogy Bajáky József 4 és 3 hold földet, Kátsor János 1300 négyszögöl szőlőt, Sőtér Éva száz ezüstforintot hagyományozott az egyház fenntartására. Íme, régen sem voltak egyformák az emberek, volt, aki lopott, volt, aki adott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.