(lesz-e félvér a szerecsenből )

Én nem tudom, hogy azok, az erkölcsi értelemben egyenszabású urak, akik valamely párt perifériáján vagy holdudvarában, különösebb feltűnés nélkül, mintegy jelentéktelenségbe burkolózva tevékenykednek a „haza javára” és önmaguk hasznára, valójában mit képviselnek. Számukról, mennyiségükről nincs tudomásunk, csak minőségüket ismerjük, amikor egy-egy nagyobb szabású csirkefogásra sor kerül. A haszonlesés, politikának vagy ideológiai elkötelezettségnek álcázva, egyszerű gazemberség, s az eléggé aggasztó, hogy az emberek döntő többsége szívesebben helyezkedik el a tűz közelében, mint bizonyos hűvös távolságot tartva. Természetesen maguk a pártok sem idegenkednek a körülöttük sertepertélőktől, hiszen a hatalomért folytatott harcban inkább számít a tömeg, mint a minőség. A Fidesz úgynevezett árulói is ezt bizonyítják, nem beszélve az MDF és az SZDSZ egy gyékényen áruló eszme- és üzletköréről.
Igaz, nehéz az emberek lelkébe látni, bár a lélek torzulásait néha híven kifejezi a vagyonosodás mértéke. Ha e tekintetben körülnézünk és eltekintünk az úgynevezett vagyonnyilatkozatoktól, amelyeknek igazságtartalmát jól példázza Gy. F. fél tulajdonrésze egy pápai szerény méretű lakásban, arra a következtetésre juthatunk, hogy a vakondtúrásokat látjuk ugyan, de a vakond maga, ritkán kerül a szemünk elé. (Kínosan kerülöm a „jéghegy csúcsa” kifejezést, ezt az agyonkínzott zsurnalisztikai közhelyet, amiről már minden bőrt lenyúztak.) Mert miféle csúcs például Gál, az erzsébetvárosi SZDSZ-es mágus? Vakondnak sem nevezném, mivel oly orcátlanul túrt a közvagyonban, hogy ötszáz négyzetméteres, úszómedencés luxuslakását és Jaguarját szinte közszemlére tette. A közszemle persze balvégzetűvé válhat, ezért az igazi vakondok oly mélyen túrnak a pártok holdudvarában vagy magában a pártban, hogy a felszínen egyáltalán nem hagynak nyomot. Túrásuk oly agyafúrt, hogy már-már jogszerű. S ha nem, kapcsolatrendszerük valahol összefonódik a joggal, a törvénnyel, vagy a törvény hivatásos őrzőivel. Ha Gyurcsány és az MSZP jelenlegi országlása, hogy most egy bevált közhellyel éljek, valójában a szemtelenség csimborasszója, akkor Gál György Garay téri tetőpanorámájával egy Csomolungma, amelyet serpák segítsége nélkül nem könnyű megmászni.
A központi főügyészség gyanúja szerint Gál György önkormányzati képviselő, a gazdasági bizottság elnökeként a kunczei „Lop Stop!” szellemében túrt bele a közvagyonba, majd gyanúsítottként hozzá csatlakozott Kardos Péter, a pénzügyi bizottság elnöke is. Úgy látszik, a hetedik kerületben volt sok túrnivaló. Hogy milyen szerteágazók a járatok, azt csak sejteni lehet, például abból, hogy az önkormányzat lapja, az Erzsébetváros így kezdi az esetről szóló ismertetőjét: „A gyanú nem vád, a gyanúsítottak nem vádlottak. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet… Így cikkünkben mi is ehhez tartjuk magunkat…” A kerületi lap hangsúlyozza: „Gál György érdemi vallomást tett, amelyben elmondta, hogy az önkormányzati ingatlanok értékesítése szabályszerű volt, a kerületet nem érte kár ezek által.” Ilyen egy érdemi vallomás.
Beszappanozták már a szerecsent? Hunvald György (MSZP) polgármester emígy int bennünket óvatosságra: „…Vonjunk a tények alapján mérleget, és tegyük helyére a dolgokat. Ne hagyjuk összezavarodni a dolgokat, mert most ez a városunk érdeke. Eredményt az eredmény mellé, ha van hiba, azt a hiba mellé…” Ismerik önök a „dodonai” kifejezést? Pedig H. Gy. fiatal, nem valószínű, hogy ezt a stílt a béljósoktól vagy az MSZP pártiskolán tanulta. Verók hatodik kerületi MSZP-s polgármester szemtelenebb ennél, odáig merészkedik, hogy be akarja perelni a „Fidesz terrorizálta” ügyészséget.
Persze az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Hogy a szerecsenekből miképpen lesz minimum félvér, én nem tudom…