Végveszélyben a mexikói hadsereg

Miközben az állam és polgárai együttesen kerültek Mexikóban a kartellek embereinek célkeresztjébe, a hadseregről kiderült, hogy a neoliberális modell szinte halálos csapást mért az állam eme fontos pillérére.

Magánháború. A kábítószerpiacért vívott háború miatt Mexikó északi része háborús övezetnek számít, Sinaloa állam a drogügyletek központja, az ottani kartell volt a legkomolyabb bűnszövetkezet már a nyolcvanas évek óta. A kartellt vezető Joaquín „El Chapo” Guzmán fejére ötmillió dollár vérdíjat tűztek ki, s 2001 januárja óta szökésben van. A véres leszámolások következtében egyetlen nagyon komoly ellenfelük maradt, az Öböl-kartell. Az ezt vezető Osiel Cárdenas 2003 márciusa óta egy börtön lakója, s bár onnan is irányítja bűnszervezetét, a Sinaloa-kartell mégis megpróbálta elfoglalni a megüresedett pozíciókat. Az Öböl-kartell által felbérelt Los Zetas magánhadsereg fegyveres harcot indított a Sinaloa-kartell ellen. A Zéták egyébként azokból a katonákból állnak, akik korábban a drogbárók ellen harcoltak egyenruhában, de leszerelésük után egykori ellenségük zsoldjába szegődtek. (S. L. S.)

Vészjósló jelentést közölt a mexikói védelmi minisztérium a szövetségi hadsereg helyzetéről, amely, mint kiderült, külső támadás esetén csak 12 napig tudná tartani magát jelenlegi fegyverzetével és lőszertartalékával. A páncélos hadosztályok vannak a legrosszabb helyzetben, mert az ő muníciójuk kilenc nap alatt elfogyna, és a Wikipedia adatai szerint a 237 ezer főre becsült tényleges állomány – valamint a félmillió tartalékos – jelenleg csak valamivel több mint 150 ezer kézifegyverrel rendelkezik. Ugyanez a forrás megállapította, hogy a 107 milliós ország szám szerint akár 38 millió fegyverre fogható katonát is ki tudna állítani a 18–49 éves korosztályokból, és ennek a létszámnak mintegy a fele biztosan alkalmas katonai szolgálatra. A hadsereg létszáma azonban folyamatosan apad. A kormány pénzszűkére hivatkozik, de a gazdasági és lélektani nyomás is megteszi hatását, s ebből a helyzetből a kartellek jönnek ki jól. A védelmi minisztérium egy hónapja kiadott jelentésében döbbenetes számokat lehetett olvasni. Az elmúlt nyolc évben 150 ezer katona lépett ki a testületből, csupán tavaly 18 ezren, köztük az elit egységek sok tagja.
A mexikói állam még 2006 decemberében, Felipe Calderón elnökké választásának szinte másnapján indított nyílt háborút az egyre erősebb kartellek ellen a szövetségi hadsereg alakulatainak bevetésével, de vagy későn, vagy hiába. A kábítószer-kereskedelemből élő maffiák ugyanis nem gyengültek meg, hanem ellentámadásba lendültek.
Ez a helyzet rávilágít arra is, hogy visszájára fordult a neoliberális állam költséghatékonyságot szajkózó alapelve, amelynek a minél kisebb állam az egyik eszménye. Mexikó 1994-ben az Egyesült Államok nyomására csatlakozott az észak-amerikai szabadkereskedelmi szerződéshez Kanadával együtt, s az erőforrásaitól megfosztott, de jobb sorsra érdemes ország most már képtelen megvédeni saját állampolgárait is. Az elnök így hiába egyezett bele a kartellek elleni összehangolt terv kidolgozásába, lehet, hogy már elkésett.