Egyenes beszéd Mándokon

Mándokon – a helységnévtábláján magát európainak hirdető szabolcsi városkában – osztálya szeme láttára néhány hete brutálisan megvertek egy fiatal tanítónőt. A két erőszaktevő cigány nő – F. A.-né és kisegítő iskolában végzett, 18 éves lánya – azért esett neki a negyedikesek osztályfőnökének, mert az hiányzásai miatt nem tudta szerepeltetni F.-né kisebbik lányát, a 11 éves Alexandrát a farsangi műsorban. Az eset óriási felháborodást váltott ki a térségben, polgármesterek, pedagógusok és szülők követelik, történjen már végre valami az iskolát is elérő erőszakhullám megfékezése érdekében – derült ki ottjártunkkor.

Két gyerekkel tizenöt évesen

Az egyik, anyjával együtt élő, tizenöt éves, szép, ámde szellemileg retardált tarpai cigány lány immár második gyermekét várja. A polgármester az első szülés után meglátogatta, s látva a néhány négyzetméteres putrit, ahol immáron harmadmagával él, arra próbálta rávenni, védekezzen a terhesség ellen. A lány anyjával együtt ezt meg is ígérte, ám néhány hónap múlva jelentkeztek a hivatalban: a lány újra terhes, segíteni kellene a lakáshoz jutásban. A polgármester rámutatott: Tarpán a gyermekkorúak hatvan százaléka cigány, s mintegy felük mentálisan sérült, vagy ilyen környezetben kénytelen felnőni.
Rácz Sándor országgyűlési képviselő, maga is romaember, visszakanyarodik az összejövetel apropójához: szégyenkezik a két cigány asszony tanítónő elleni támadása miatt. Úgy látja, a cigányságon belül igen jelentős és – az elhibázott segélyezési politika, a munkahelyek hiánya, a cigány telepek szegénysége, az uzsoraveszély miatt – egyre csak duzzad az a réteg, amelyik viselkedésével kirekeszti magát a társadalomból. Azt mondja, jog szerint felelősek azért, amit elkövetnek, ám tetteik súlyát nem tudják felmérni, így pszichés értelemben nem tekinthetők felelős felnőttnek. Nem így látja Daróczy Pál barabási polgármester. Ő úgy tapasztalta, a cigányság túlnyomó hányadának nagyon is van esze, ha a jogai érvényesítéséről van szó.
Jóni Dezső nyírmadai önkormányzati képviselő, cigány kisebbségi vezető emelkedik szóra. Termetes öregember, megfontoltan beszél. Azt mondja, igaz, hogy meg kell fékezni az erőszakot az iskola kapuja előtt, ám ehhez sok minden kell – például munkahely. – Húsz éve alig volt cigányprobléma, mert volt hol dolgozni a romáknak – mondja. – Mi Nyírmadán úgy csináljuk, hogy két romavezető minden héten megkérdezi az igazgatót, van-e valami probléma. Ha van, elbeszélgetünk a problémás gyerekkel, a szüleivel. Ennek és csak ennek van eredménye – állítja.
Lakatos András mádoki kisebbségi vezető is az eredeti apropóval kezdi mondandóját. Megtudjuk, meglátogatta F. A.-nét, aki állítólag azt mondta, megbánták, hogy megverték a tanítónőt, és készek bocsánatot kérni tőle. (Szerettük volna ezt a saját fülünkkel is hallani, ám a kisebbségi vezető tájékoztatása szerint F. A.-ék visszatértek Budapestre.) Majd arról beszél, hogy együttműködnek az iskolával, a polgármesteri hivatallal abban, hogy pszichológus foglalkozzon a verést végignéző, a tanítót védeni próbáló osztály tanulóival.

A munka a legjobb terápia

Lakatos azt is elmondja, a munkát maga is a legjobb terápiának tartja, ezért rendszeres kapcsolatban van olyan cégekkel, amelyek tudnak szakképzetlen munkaerőt foglalkoztatni. Az a baj, hogy van Mándokon tizenöt család, ahol hiába próbálkozik. Csak a segélyt lesik, sorra születnek a gyerekek.
A cigányság beilleszkedési zavarainak megoldásához törvénymódosítások szükségesek – sommázza az elhangzottakat Comba Sándor országgyűlési képviselő. Elsősorban a szociális törvényhez kell hozzányúlni, tágítani kell azoknak a körét, akik kötelesek a felajánlott munkát elvállalni, nem választhatják helyette a segélyt. De hozzá kell nyúlni a büntető törvénykönyvhöz is – véli. Hazafelé indulunk, ám kis vargabetűvel a „Kanoda”, vagyis a cigányok lakta városrész felé indulunk. Cigány gyerekek mennek hazafelé a napköziből. Vidámak, maszatosak, kedvesek. Gyerekek. Kár értük…