A most napvilágot látott könyv a cívis – vagyis a parasztpolgári – létben gyökerező debreceniség szellemi hagyományait bemutató sorozat harmadik darabja. A szerző – amint azt maga is megvallotta – Csűri Bálint neves tanítványa, Imre Samu ösztönzésére fordult e sajátos nyelvi zamatokat, letűnt életformát, gondolkodásmódot tükröző szellemi néprajzi kincs felé. Először az anekdotákat feldolgozó Cívis beszélgetések Debrecenről című munkával jelentkezett, majd 2005-ben megjelent hiánypótló munkája, a Cívis szótár, 2009 elején pedig a több mint nyolcszáz szólást, szóláshasonlatot, illetve közmondást felvonultató legújabb gyűjtemény. A mű, ami a jelenleg fellelhető kiadványok közül a legteljesebb képet adja, a cívis világban született, vagy annak sajátosságait magán viselő, másutt is élő szólásoknak és közmondásoknak, utolsó pillanatban jött mentési kísérletnek tekinthető. Olyan adatközlő ugyanis, aki nemcsak magát az évszázadok óta élő frázist ismeri, de eredetéről is van tudása, ma már alig-alig él a városban. Kálnási igen jelentős mértékben egy idős polgárasszony, a 99 éves Ménes Andrásné közléseire támaszkodva rögzítette az értékes anyagot. Az enyészettől megmentett nyelvi kincsek sokfélék, a napi élettapasztalatból leszűrt bölcsességek csakúgy helyet kaptak benne, mint a cifra káromkodások, vagy a vaskosabb kifejezések.
A pásztorvilághoz kötött lét miatt érthetően az ide köthető szócikkek – például ló, kutya – igen terjedelmesek. A gyűjteményben számos ma is használt, ám homályos eredetű szólás, közmondás eredete világosodik meg a könyvet lapozgató olvasó előtt. Az ellenkező, kötekedő beszédre alkalmazott „botra beszél” szólás mögött például Kálnási szerint a pásztorszólások között élő „botra ugat” frazéma búvik meg. Ez utóbbi arra utal, hogy a betanításkor a terelő kutya még nem tudta, hogy arra kell a jószágot terelni, amerre a bot mutat, és ahelyett, hogy elvégezte volna a dolgát, csak ugatta a botot.
Nagyon érdekes, jeles napokkal kapcsolatos kettős időhatározó a címben idézett szólás. A „Holnapután, kiskedden, bornyúnyúzó pénteken” alakzatban a kiskedd a húsvét harmadnapjára utal, a bornyúnyúzó péntek pedig nagypéntekre, arra a napra, amikor még a reformátusok is böjtöt tartanak. Ezen a napon tehát senki nem evett húst, vagyis a szólás arra utal, hogy az, amit valaki vár, az sohanapján sem fog bekövetkezni.
(Kálnási Árpád: Debreceni cívis szólások és közmondások. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.)
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
