A magyar törvényeknek megfelelően Mladen Pejkovics, a társaság ügyvezető igazgatója hétfőn szándéknyilatkozatot juttatott el a régió munkaügyi központjának igazgatójához, ugyanakkor ezt a levelet a Diósgyőri Acélművek (DAM) 2004 Kft. szakszervezeti, szakmai vezetői is megkapták. A vállalkozás első embere 878 dolgozó elbocsátását helyezte kilátásba, azonban Szabó József, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ vezetője állította: semmilyen értesítést nem kaptak, amely a DAM bezárásáról szólna. Azt azonban megerősítette, hogy hétfőn délelőtt Mladen Pejkovics csoportos létszámleépítés tervéről írt levelet a hivatalnak. Ebben közölte, amennyiben nem képesek vevőpartnereik felülkerekedni gazdasági nehézségeiken, sajnos Miskolcon 878 dolgozó elbocsátására kényszerülnek a 894-ből két lépcsőben.
Ugyanakkor Szabó József hangsúlyozta, ettől a számtól lefelé el lehet térni, fölfelé viszont nem, ráadásul megismételte, a cégvezető levele tájékoztató jellegű szándéknyilatkozat, miután a bajba jutott társaságok munkaügyi problémáinak bejelentési kötelezettségéről törvény rendelkezik. A főigazgató szerint ha nem sikerül az üzleti partnereknek nagyobb teljesítményt produkáltatni saját cégeikkel, akkor áprilisban első lépésként 771 alkalmazott kapja meg felmondólevelét, a többiek pedig májusban távoznak a kohászati művektől.
– A feltételezett bezárásig persze el kell jutni – állítja Szabó főigazgató –, s én azt mondom: van még idő áprilisig. Bármely irányba eldőlhet a kohászat sorsa, s a munkáltató akár napokon belül megváltoztathatja álláspontját. Átmenetileg semmilyen állítást nem szabad készpénznek venni, én például számtalan esetről tudnék beszámolni, amikor létszámleépítésről beszéltek, mégis sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Úgy gondolom, Mladen Pejkovics ügyvezető igazgató mindent megtesz a gyárért, de jóslatokba semmiképp sem bocsátkozom.
Ágotai József szakszervezeti elnök úgy véli, még nem kellene temetni a gyáróriást, amely szerinte egy éven belül újraindul. Az ukrán Donbass konzorcium érdekeltségi körébe tartozó Diósgyőri Acélművek 2004 Kft. a jelenlegi helyzetben nem képes biztosítani a folyamatos munkát a 230 éves múltra visszatekintő gyárban – közölte a DAM érdek-képviseleti vezetője. Lapunk kérdésére Ágotai József úgy fogalmazott: hazai, és főleg nyugat-európai vásárlók az autó, valamint a vasúti járműalkatrészek gyártásának mértékét csökkenteni kényszerültek, amit a gazdasági válság hatásaival magyaráznak a felettesei. Azt mondta, a diósgyőriek hiába termelnek világszínvonalú vasötvözeti szerkezeteket, s hiába halmoztak fel a DAM-ban hatalmas mennyiségű alapanyagot, egyelőre marad a november óta tartó leállás, ráadásul a bezárás réme ugyancsak fenyegeti a céget. A rém valós, noha a felmondásig a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak megkapják alapfizetésüket. Ennek összege személyenként nettó 80–90 ezer forint. Emlékeztetett: a múlt héten döntés született, miszerint legkésőbb egy év múlva ismét beindulhatnak a gépek, csak kérdéses, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megteszi-e azt a munkahelymentő gesztust, amit a BorsodChem esetében megtett. A nyugdíjhoz közel állók távoznak a vegyi üzemből, mialatt a kormány nyilván anyagi támogatással nyújt segítséget.
Ágotai úgy fogalmazott, a sajtó gyakran tájékoztatja félre a közvéleményt, időnként félreérthetően állítanak dolgokat. Most ez újra megismétlődött, mert a valóban 894 alkalmazottból semmiképp sem küldenek, nem küldhetnek el szinte mindenkit. Felhívta a figyelmet, hogy nagyüzemről lévén szó, milliárdos értékek védelme a feladat, nem beszélve a fagy- és gázveszélyről. Műszakonként körülbelül ötven ember dolgozik, s ha a helyzet úgy hozza, akár egy nap alatt beindulhat a teljes üzemi kapacitás, hiszen a gépek indítása azonnal megtörténhet, s alapanyagból sincs hiány. Ágotai kijelentette: ha Kazincbarcikán megmenekült mintegy félezer ember, akkor a DAM sorsa miért ne alakulhatna hasonlóan? Akarat kérdése az egész. Kérdés, vajon van-e politikai akarat a DAM 2004 Kft. megmentésére. A DAM tulajdonosa egyben a dunaújvárosi kohászatnak ugyancsak működtetője, így az a cég sem mehet tönkre, amely világszínvonalú termékeket gyárt a borsodi megyeszékhelyen. A járműipar csak időlegesen nem képes eredményesen termelni, járművek nélkül nincs modern élet. A szakszervezeti vezető elárulta: a diósgyőri kohászat az első fél évben nyereséget produkált a molibdén-, króm-, nikkelacél-ötvözet alkatrészeivel, a második fél év mérlege még nem ismert.
Miskolc politikusai – pártállástól függetlenül – féltik a kohászatot, s remélik, hogy a kormány támogatásával újraindíthatók az üzemsorok. Gúr Nándor, az MSZP megyei elnöke tárgyalásokat kezdeményez a parlamentben, s eközben a Fidesz vezetése szintén azt hangoztatja, hogy a DAM leépítése Miskolc és Borsod megye haláltusájának kezdete lenne. Ódor Ferenc, a borsodi megyegyűlés fideszes elnöke tragikusnak nevezte a helyzetet, az 1929 és 1933 közötti nagy világgazdasági válságot emlegette rossz példaként. Azt hangoztatta, itt és most nincs helye a sajnálkozásnak, kötelező feladat azonnal megkezdeni a cégmentő akciót.
Káli Sándor, Miskolc polgármestere a bezárás híréről értesülve azonnal tárgyalásba kezdett a diósgyőri acélgyártó cég menedzsmentjével, miután a múlt hétfő reggeli híradások a diósgyőri kohászat végleges megszüntetéséről és – tizenkilenc kivétellel – az összes dolgozó elbocsátásáról szóltak. Káli Sándor már tárgyalt Mladen Pejkovsiccsal, a DAM 2004 Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a polgármesternek elmondta: Diósgyőrben nem szűnik meg az acélgyártás, de a nehéz gazdasági helyzet miatt a cég a következő hónapokban szüneteltetni kívánja a termelést. Így egyes kósza hírekkel ellentétben a gépeket sem szerelik le és nem viszik el a városból.
A kft. ügyvezetője a polgármesternek megígérte, a következő napokban részletesen tájékoztatják a közvéleményt döntésükről és terveikről, annyit pedig máris tudni lehet, hogy az említett egy év az a maximális idő, amíg áll a DAM.
Káli az elmúlt hét elején úgy döntött – a korábbi évek sikeres megoldásaira építve –, ismét összehívja a Kohászati Krízis Munkacsoportot, ahová a szakértők és közgazdászok mellett most a térség és a város munkaügyi szakemberei szintén meghívást kaptak. A krízis munkacsoport megoldást keres a nehéz helyzetbe jutott gyár megsegítéséhez, de a polgármester szerint elsőként a munkahelyüket elvesztőkről fognak tanácskozni.
Kozma József esztergályos 31 éve dolgozik a cégnél, sok mindent megélt, most arról beszél, mi lesz a hitelével, mihez kezd 51 éves fejjel.
– Hol szükséges esztergályos, ki akar nagyapát az életerős fiatalok helyett? Eddig még csak-csak boldogultunk, noha nem hiszem, hogy munkanélkülivé válással képes volna megélni a családom. Félek, nagyon félek. Mindazonáltal még a szerencsésebbek közé tartozom átmenetileg, minthogy ügyeleti feladatokat látok el három műszakban. Így a 100–110 ezer forintot még mindig hazaviszem százötven hasonló sorsú társammal együtt. Bár nem azt a feladatomat látom el, amire annak idején szerződtettek, ám legalább van jövedelmem.
Úgy gondolja: Fazola Henrik, a 230 évvel ezelőtti kohászat megalapítója bizonyára forog a sírjában az acélmű sorsa miatt, noha azt sem hihette az őskohó megépítésekor, hogy ennél a cégnél az 1980-as évek végéig 30 ezren dolgoznak majd. Most itt a baj, viszont a rendszerváltás óta annyi rosszat túlélt a DAM, ami szinte hihetetlen. Hátha most is így lesz…
A diósgyőri Bárdos Ferenc szintén a fenntartásért, vagyonvédelemért felelős társaság tagja, de roppant elkeseredett, mivel ma dolgozik, de lehet, hogy holnap azt mondják neki: nem kellesz, megszűnt az állásod. Panyi András felsőzsolcai hengerész viszont nem tartozik a szerencsésebbek közé, ő már november óta nem dolgozik. A múlt héten volt ötvenhat éves. Tizenkilenc volt, amikor belépett – még a Lenin Kohászati Művekbe. A feszültség kiült arcára, de úgy véli, nagy hiba volna, ha otthon dühöngene a kényszerű semmittevés miatt.
Szijjártó Péter: Közel kilencszáz új munkahelyet teremt a kínai Xinzhi nagyberuházása Hatvanban