Kohászok parkolópályán

Damoklesz kardja lebeg a miskolci Diósgyőri Acélművek 2004 Kft. fölött, egyelőre ugyanis kétséges, vajon a cégvezetés bezárja-e a gyárat vagy sem a vásárlók hiánya miatt. Az emberek november óta nem dolgoznak, akinek pedig még van munkája, fél az elbocsátástól. A tulajdonos, a borsodi megyeszékhely önkormányzata, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ, valamint a kormány a megoldást keresi.

Tolcsvai L. László
2009. 03. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A magyar törvényeknek megfelelően Mladen Pejkovics, a társaság ügyvezető igazgatója hétfőn szándéknyilatkozatot juttatott el a régió munkaügyi központjának igazgatójához, ugyanakkor ezt a levelet a Diósgyőri Acélművek (DAM) 2004 Kft. szakszervezeti, szakmai vezetői is megkapták. A vállalkozás első embere 878 dolgozó elbocsátását helyezte kilátásba, azonban Szabó József, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ vezetője állította: semmilyen értesítést nem kaptak, amely a DAM bezárásáról szólna. Azt azonban megerősítette, hogy hétfőn délelőtt Mladen Pejkovics csoportos létszámleépítés tervéről írt levelet a hivatalnak. Ebben közölte, amennyiben nem képesek vevőpartnereik felülkerekedni gazdasági nehézségeiken, sajnos Miskolcon 878 dolgozó elbocsátására kényszerülnek a 894-ből két lépcsőben.
Ugyanakkor Szabó József hangsúlyozta, ettől a számtól lefelé el lehet térni, fölfelé viszont nem, ráadásul megismételte, a cégvezető levele tájékoztató jellegű szándéknyilatkozat, miután a bajba jutott társaságok munkaügyi problémáinak bejelentési kötelezettségéről törvény rendelkezik. A főigazgató szerint ha nem sikerül az üzleti partnereknek nagyobb teljesítményt produkáltatni saját cégeikkel, akkor áprilisban első lépésként 771 alkalmazott kapja meg felmondólevelét, a többiek pedig májusban távoznak a kohászati művektől.
– A feltételezett bezárásig persze el kell jutni – állítja Szabó főigazgató –, s én azt mondom: van még idő áprilisig. Bármely irányba eldőlhet a kohászat sorsa, s a munkáltató akár napokon belül megváltoztathatja álláspontját. Átmenetileg semmilyen állítást nem szabad készpénznek venni, én például számtalan esetről tudnék beszámolni, amikor létszámleépítésről beszéltek, mégis sikerült úrrá lenni a nehézségeken. Úgy gondolom, Mladen Pejkovics ügyvezető igazgató mindent megtesz a gyárért, de jóslatokba semmiképp sem bocsátkozom.
Ágotai József szakszervezeti elnök úgy véli, még nem kellene temetni a gyáróriást, amely szerinte egy éven belül újraindul. Az ukrán Donbass konzorcium érdekeltségi körébe tartozó Diósgyőri Acélművek 2004 Kft. a jelenlegi helyzetben nem képes biztosítani a folyamatos munkát a 230 éves múltra visszatekintő gyárban – közölte a DAM érdek-képviseleti vezetője. Lapunk kérdésére Ágotai József úgy fogalmazott: hazai, és főleg nyugat-európai vásárlók az autó, valamint a vasúti járműalkatrészek gyártásának mértékét csökkenteni kényszerültek, amit a gazdasági válság hatásaival magyaráznak a felettesei. Azt mondta, a diósgyőriek hiába termelnek világszínvonalú vasötvözeti szerkezeteket, s hiába halmoztak fel a DAM-ban hatalmas mennyiségű alapanyagot, egyelőre marad a november óta tartó leállás, ráadásul a bezárás réme ugyancsak fenyegeti a céget. A rém valós, noha a felmondásig a kényszerszabadságra küldött alkalmazottak megkapják alapfizetésüket. Ennek összege személyenként nettó 80–90 ezer forint. Emlékeztetett: a múlt héten döntés született, miszerint legkésőbb egy év múlva ismét beindulhatnak a gépek, csak kérdéses, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megteszi-e azt a munkahelymentő gesztust, amit a BorsodChem esetében megtett. A nyugdíjhoz közel állók távoznak a vegyi üzemből, mialatt a kormány nyilván anyagi támogatással nyújt segítséget.
Ágotai úgy fogalmazott, a sajtó gyakran tájékoztatja félre a közvéleményt, időnként félreérthetően állítanak dolgokat. Most ez újra megismétlődött, mert a valóban 894 alkalmazottból semmiképp sem küldenek, nem küldhetnek el szinte mindenkit. Felhívta a figyelmet, hogy nagyüzemről lévén szó, milliárdos értékek védelme a feladat, nem beszélve a fagy- és gázveszélyről. Műszakonként körülbelül ötven ember dolgozik, s ha a helyzet úgy hozza, akár egy nap alatt beindulhat a teljes üzemi kapacitás, hiszen a gépek indítása azonnal megtörténhet, s alapanyagból sincs hiány. Ágotai kijelentette: ha Kazincbarcikán megmenekült mintegy félezer ember, akkor a DAM sorsa miért ne alakulhatna hasonlóan? Akarat kérdése az egész. Kérdés, vajon van-e politikai akarat a DAM 2004 Kft. megmentésére. A DAM tulajdonosa egyben a dunaújvárosi kohászatnak ugyancsak működtetője, így az a cég sem mehet tönkre, amely világszínvonalú termékeket gyárt a borsodi megyeszékhelyen. A járműipar csak időlegesen nem képes eredményesen termelni, járművek nélkül nincs modern élet. A szakszervezeti vezető elárulta: a diósgyőri kohászat az első fél évben nyereséget produkált a molibdén-, króm-, nikkelacél-ötvözet alkatrészeivel, a második fél év mérlege még nem ismert.
Miskolc politikusai – pártállástól függetlenül – féltik a kohászatot, s remélik, hogy a kormány támogatásával újraindíthatók az üzemsorok. Gúr Nándor, az MSZP megyei elnöke tárgyalásokat kezdeményez a parlamentben, s eközben a Fidesz vezetése szintén azt hangoztatja, hogy a DAM leépítése Miskolc és Borsod megye haláltusájának kezdete lenne. Ódor Ferenc, a borsodi megyegyűlés fideszes elnöke tragikusnak nevezte a helyzetet, az 1929 és 1933 közötti nagy világgazdasági válságot emlegette rossz példaként. Azt hangoztatta, itt és most nincs helye a sajnálkozásnak, kötelező feladat azonnal megkezdeni a cégmentő akciót.
Káli Sándor, Miskolc polgármestere a bezárás híréről értesülve azonnal tárgyalásba kezdett a diósgyőri acélgyártó cég menedzsmentjével, miután a múlt hétfő reggeli híradások a diósgyőri kohászat végleges megszüntetéséről és – tizenkilenc kivétellel – az összes dolgozó elbocsátásáról szóltak. Káli Sándor már tárgyalt Mladen Pejkovsiccsal, a DAM 2004 Kft. ügyvezető igazgatójával, aki a polgármesternek elmondta: Diósgyőrben nem szűnik meg az acélgyártás, de a nehéz gazdasági helyzet miatt a cég a következő hónapokban szüneteltetni kívánja a termelést. Így egyes kósza hírekkel ellentétben a gépeket sem szerelik le és nem viszik el a városból.
A kft. ügyvezetője a polgármesternek megígérte, a következő napokban részletesen tájékoztatják a közvéleményt döntésükről és terveikről, annyit pedig máris tudni lehet, hogy az említett egy év az a maximális idő, amíg áll a DAM.
Káli az elmúlt hét elején úgy döntött – a korábbi évek sikeres megoldásaira építve –, ismét összehívja a Kohászati Krízis Munkacsoportot, ahová a szakértők és közgazdászok mellett most a térség és a város munkaügyi szakemberei szintén meghívást kaptak. A krízis munkacsoport megoldást keres a nehéz helyzetbe jutott gyár megsegítéséhez, de a polgármester szerint elsőként a munkahelyüket elvesztőkről fognak tanácskozni.
Kozma József esztergályos 31 éve dolgozik a cégnél, sok mindent megélt, most arról beszél, mi lesz a hitelével, mihez kezd 51 éves fejjel.
– Hol szükséges esztergályos, ki akar nagyapát az életerős fiatalok helyett? Eddig még csak-csak boldogultunk, noha nem hiszem, hogy munkanélkülivé válással képes volna megélni a családom. Félek, nagyon félek. Mindazonáltal még a szerencsésebbek közé tartozom átmenetileg, minthogy ügyeleti feladatokat látok el három műszakban. Így a 100–110 ezer forintot még mindig hazaviszem százötven hasonló sorsú társammal együtt. Bár nem azt a feladatomat látom el, amire annak idején szerződtettek, ám legalább van jövedelmem.
Úgy gondolja: Fazola Henrik, a 230 évvel ezelőtti kohászat megalapítója bizonyára forog a sírjában az acélmű sorsa miatt, noha azt sem hihette az őskohó megépítésekor, hogy ennél a cégnél az 1980-as évek végéig 30 ezren dolgoznak majd. Most itt a baj, viszont a rendszerváltás óta annyi rosszat túlélt a DAM, ami szinte hihetetlen. Hátha most is így lesz…
A diósgyőri Bárdos Ferenc szintén a fenntartásért, vagyonvédelemért felelős társaság tagja, de roppant elkeseredett, mivel ma dolgozik, de lehet, hogy holnap azt mondják neki: nem kellesz, megszűnt az állásod. Panyi András felsőzsolcai hengerész viszont nem tartozik a szerencsésebbek közé, ő már november óta nem dolgozik. A múlt héten volt ötvenhat éves. Tizenkilenc volt, amikor belépett – még a Lenin Kohászati Művekbe. A feszültség kiült arcára, de úgy véli, nagy hiba volna, ha otthon dühöngene a kényszerű semmittevés miatt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.