Nem megoldás az elhallgatás

Ha van egy leszakadó réteg, amelyben igen magas arányban reprezentált egy népcsoport, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy itt megnövekszik a bűnelkövetések száma is – vélekedett lapunknak adott interjújában Kállai Ernő. A kisebbségi ombudsman ugyanakkor kijelentette: a nehéz szociális helyzet senkit nem hatalmazhat fel bűnelkövetésre. A biztos nem ellenezné, ha a segélyre jogosultakat és a munkanélkülieket akár etnikai hovatartozásuk alapján is lajstromba vennék.

Bodacz Balázs
2009. 03. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Parlamenti felszólalásában több olyan gyilkosságot is említett, amelyek áldozatai cigányok voltak. Ön mindezek ügyében a kisebbségi és etnikai jogokat védő országgyűlési biztosként tartotta fontosnak megszólalni. Ennek nem az az üzenete, hogy a cigányok halálát a többségi-kisebbségi viszony rovására írja? Egyszerűbben fogalmazva: nem azt sugallja ön, hogy ha cigány az áldozat, azért a magyarok felelősek?
– Talán követte a nyilatkozataimat. Ha igen, akkor az is kiderülhetett az ön számára, hogy a veszprémi gyilkosság kapcsán is megszólaltam, pedig akkor nem lett volna kötelességem.
– Miért ne lett volna kötelessége? Az etnikai jogok védelme az jelenti, hogy csak a kisebbségben lévő etnikumért kell kiállnia? A többségi társadalomnak nincs etnikai hovatartozása?
– Most egy bonyolult előadást tarthatnék arról, hogy a kisebbségi etnikumokat a nemzetközi jogi megfogalmazások miképpen határozzák meg. Nekem a kisebbségeket kell védenem. A többségi társadalom védelméért egy egész politikai rendszer dolgozik.
– Magyarán azt elismeri, hogy vannak etnikai konfliktusok Magyarországon. Olvas például roma honlapokat? Látja azt, hogy ott milyen súlyosan rasszista megnyilvánulások olvashatók a magyarokkal szemben? Hallotta már egyes roma popzenészek dalszövegeit? Vagy említhetném például Kolompár Orbán OCÖ-elnök minapi rádiónyilatkozatát, amelyben azt mondta, a magyarság a hetedik bőrt is lenyúzná a cigányságról. A kisebbség részéről megfogalmazott, a többséget gyalázó fajgyűlölet föltűnt önnek?
– Nem találkoztam olyan példákkal, amelyeket említett. De ha vannak ilyenek, azon egyáltalán nem csodálkozom.
– Ugye nem haragszik, ha ezt a kijelentését nem kommentálom? Beszéljünk inkább arról, hogy ön szerint mi az oka a cigány– magyar szembenállásnak!
– A hetvenes években a cigányság lassan elkezdett integrálódni a többségi társadalomba, de ez a folyamat megszakadt a rendszerváltáskor. Tömegek maradtak munka nélkül, és ezek nagyrészt egy népcsoportból kerültek ki. Az elmúlt húsz évben viszont, köszönhetően a politikának, e tömegek képtelenné váltak arra, hogy önerőből felemelkedjenek.
– Amit most elmondott, abból az következik, hogy a romák szociális helyzete öszszefüggésben van etnikai hovatartozásukkal?
– Lehet, hogy van összefüggés, inkább így fogalmaznék. De ennek van egy történelmi gyökere, amiről nem szabad megfeledkezni.
– Ez miben áll?
– Többször volt már integrációs törekvés a többségi társadalomban, de ez különböző okok miatt rendre kudarcot vallott. A cigányság maradt az egyetlen látható kisebbség, mert a többség integrációs, beolvasztó szándéka sikertelen maradt. Az asszimilációs elvárások ugyanis nem párosultak teljes társadalmi befogadással. Az ebből eredő feszültségek fennmaradtak, és például most, egy gazdasági válság idején még hatványozottabban jelentkeznek.
– Akkor ezzel lehet összefüggésben az, hogy – amint Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke fogalmazott – 90-95 százalékos a roma munkanélküliség?
– Igen. Egyes térségekben valóban ilyen mértékű a romák munkanélkülisége.
– Azt azért árulja el, kérem, hogy mindezt honnan lehet tudni. Jelenleg ugyanis a jog nem engedi meg annak nyilvántartását, hogy például a segélyjogosultak vagy éppen a munkanélküliek, munkakeresők hány százaléka roma.
– Furcsa módon sokfelé tudják, én magam sem tudom, hogy honnan. De úgy vélem, ezen a téren kell előrelépést tenni, mert nem megoldás az elhallgatás. Ha azt feltételezzük, hogy a leszakadó rétegekben a romák vannak többen, akkor az ebből fakadó társadalmi, illetve kisebbségi problémákat csak akkor tudjuk kezelni, ha pontosan megnézzük, valóban igaz-e ez a megállapítás. Ezért új alapokra kell helyezni a jogszabályokat, hogy ilyen típusú adatgyűjtést, nyilvántartást is lehessen végezni.
– Ha már itt tartunk, akkor beszélhetnénk arról is, hogy a bűnözési statisztikákban hogyan jelennek meg a cigányok. Akár azt tekintve, hogy az elítéltek hány százaléka cigány, akár azt, hogy a cigányok hány százaléka bűnöző. Ez sem pusztán csak kriminalisztikai kérdés, hanem társadalmi is. Nem?
– Meg lehet nézni ezt is, ha úgy érzik, hogy mindez releváns a bűnelkövetés szempontjából. Bár idézhetném Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét, aki azt mondta, hogy a cigánybűnözés emlegetése egyet jelent a kollektív bűnösség kijelentésével. De akkor legyünk következetesek: térképezzük föl azt is, hogy milyen a politikai szereplők vagy az újságírók körében a bűnözés.
– E tekintetben a szívemből beszél. De visszatérve: csak akkor beszélhetünk etnikai hovatartozásról, ha az áldozat tartozik egy kisebbséghez, amikor az elkövető, akkor nem?
– Nem elviccelni akarom ezt a kérdést, csak azt mondom, hogy ha van egy leszakadó réteg, amelyben igen magas arányban reprezentált egy népcsoport, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy itt megnövekszik a bűnelkövetések száma is.
– A szociális helyzet felmentés lehet?
– Nem. Ha azt tapasztalják, hogy a romák körében nagyobb a bűnelkövetések száma, akkor az nyilván egy társadalmi probléma. Soha nem álltam a bűnelkövetők pártján. Meggyőződésem, hogy a roma bűnözők felbecsülhetetlen károkat okoznak a saját közösségüknek. Egyrészt az általuk elkövetett cselekmények kivetülnek a tisztességes, békében élni akaró cigányokra is, másrészt az uzsorázás például legnagyobbrészt éppen magukat a szegény cigányokat sanyargatja.
– A társadalom többségének normája szerint a szegénységből csak egyetlen törvényes és tisztességes út vezet ki, a munka. Ismét idézem Kolompár Orbán figyelemre méltó rádióinterjúját: az OCÖ-elnök szerint aki azt mondja, hogy szeret dolgozni, az hazudik. Dolgozni csak az fog, aki – szó szerint így mondta – úgy érzi, szükséges.
– Kolompár Orbán kijelentéseiért nem vállalok felelősséget. De az alapján, amit elmondott, én bizony hazudok. Szeretek dolgozni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.