Parlamenti felszólalásában több olyan gyilkosságot is említett, amelyek áldozatai cigányok voltak. Ön mindezek ügyében a kisebbségi és etnikai jogokat védő országgyűlési biztosként tartotta fontosnak megszólalni. Ennek nem az az üzenete, hogy a cigányok halálát a többségi-kisebbségi viszony rovására írja? Egyszerűbben fogalmazva: nem azt sugallja ön, hogy ha cigány az áldozat, azért a magyarok felelősek?
– Talán követte a nyilatkozataimat. Ha igen, akkor az is kiderülhetett az ön számára, hogy a veszprémi gyilkosság kapcsán is megszólaltam, pedig akkor nem lett volna kötelességem.
– Miért ne lett volna kötelessége? Az etnikai jogok védelme az jelenti, hogy csak a kisebbségben lévő etnikumért kell kiállnia? A többségi társadalomnak nincs etnikai hovatartozása?
– Most egy bonyolult előadást tarthatnék arról, hogy a kisebbségi etnikumokat a nemzetközi jogi megfogalmazások miképpen határozzák meg. Nekem a kisebbségeket kell védenem. A többségi társadalom védelméért egy egész politikai rendszer dolgozik.
– Magyarán azt elismeri, hogy vannak etnikai konfliktusok Magyarországon. Olvas például roma honlapokat? Látja azt, hogy ott milyen súlyosan rasszista megnyilvánulások olvashatók a magyarokkal szemben? Hallotta már egyes roma popzenészek dalszövegeit? Vagy említhetném például Kolompár Orbán OCÖ-elnök minapi rádiónyilatkozatát, amelyben azt mondta, a magyarság a hetedik bőrt is lenyúzná a cigányságról. A kisebbség részéről megfogalmazott, a többséget gyalázó fajgyűlölet föltűnt önnek?
– Nem találkoztam olyan példákkal, amelyeket említett. De ha vannak ilyenek, azon egyáltalán nem csodálkozom.
– Ugye nem haragszik, ha ezt a kijelentését nem kommentálom? Beszéljünk inkább arról, hogy ön szerint mi az oka a cigány– magyar szembenállásnak!
– A hetvenes években a cigányság lassan elkezdett integrálódni a többségi társadalomba, de ez a folyamat megszakadt a rendszerváltáskor. Tömegek maradtak munka nélkül, és ezek nagyrészt egy népcsoportból kerültek ki. Az elmúlt húsz évben viszont, köszönhetően a politikának, e tömegek képtelenné váltak arra, hogy önerőből felemelkedjenek.
– Amit most elmondott, abból az következik, hogy a romák szociális helyzete öszszefüggésben van etnikai hovatartozásukkal?
– Lehet, hogy van összefüggés, inkább így fogalmaznék. De ennek van egy történelmi gyökere, amiről nem szabad megfeledkezni.
– Ez miben áll?
– Többször volt már integrációs törekvés a többségi társadalomban, de ez különböző okok miatt rendre kudarcot vallott. A cigányság maradt az egyetlen látható kisebbség, mert a többség integrációs, beolvasztó szándéka sikertelen maradt. Az asszimilációs elvárások ugyanis nem párosultak teljes társadalmi befogadással. Az ebből eredő feszültségek fennmaradtak, és például most, egy gazdasági válság idején még hatványozottabban jelentkeznek.
– Akkor ezzel lehet összefüggésben az, hogy – amint Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke fogalmazott – 90-95 százalékos a roma munkanélküliség?
– Igen. Egyes térségekben valóban ilyen mértékű a romák munkanélkülisége.
– Azt azért árulja el, kérem, hogy mindezt honnan lehet tudni. Jelenleg ugyanis a jog nem engedi meg annak nyilvántartását, hogy például a segélyjogosultak vagy éppen a munkanélküliek, munkakeresők hány százaléka roma.
– Furcsa módon sokfelé tudják, én magam sem tudom, hogy honnan. De úgy vélem, ezen a téren kell előrelépést tenni, mert nem megoldás az elhallgatás. Ha azt feltételezzük, hogy a leszakadó rétegekben a romák vannak többen, akkor az ebből fakadó társadalmi, illetve kisebbségi problémákat csak akkor tudjuk kezelni, ha pontosan megnézzük, valóban igaz-e ez a megállapítás. Ezért új alapokra kell helyezni a jogszabályokat, hogy ilyen típusú adatgyűjtést, nyilvántartást is lehessen végezni.
– Ha már itt tartunk, akkor beszélhetnénk arról is, hogy a bűnözési statisztikákban hogyan jelennek meg a cigányok. Akár azt tekintve, hogy az elítéltek hány százaléka cigány, akár azt, hogy a cigányok hány százaléka bűnöző. Ez sem pusztán csak kriminalisztikai kérdés, hanem társadalmi is. Nem?
– Meg lehet nézni ezt is, ha úgy érzik, hogy mindez releváns a bűnelkövetés szempontjából. Bár idézhetném Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét, aki azt mondta, hogy a cigánybűnözés emlegetése egyet jelent a kollektív bűnösség kijelentésével. De akkor legyünk következetesek: térképezzük föl azt is, hogy milyen a politikai szereplők vagy az újságírók körében a bűnözés.
– E tekintetben a szívemből beszél. De visszatérve: csak akkor beszélhetünk etnikai hovatartozásról, ha az áldozat tartozik egy kisebbséghez, amikor az elkövető, akkor nem?
– Nem elviccelni akarom ezt a kérdést, csak azt mondom, hogy ha van egy leszakadó réteg, amelyben igen magas arányban reprezentált egy népcsoport, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy itt megnövekszik a bűnelkövetések száma is.
– A szociális helyzet felmentés lehet?
– Nem. Ha azt tapasztalják, hogy a romák körében nagyobb a bűnelkövetések száma, akkor az nyilván egy társadalmi probléma. Soha nem álltam a bűnelkövetők pártján. Meggyőződésem, hogy a roma bűnözők felbecsülhetetlen károkat okoznak a saját közösségüknek. Egyrészt az általuk elkövetett cselekmények kivetülnek a tisztességes, békében élni akaró cigányokra is, másrészt az uzsorázás például legnagyobbrészt éppen magukat a szegény cigányokat sanyargatja.
– A társadalom többségének normája szerint a szegénységből csak egyetlen törvényes és tisztességes út vezet ki, a munka. Ismét idézem Kolompár Orbán figyelemre méltó rádióinterjúját: az OCÖ-elnök szerint aki azt mondja, hogy szeret dolgozni, az hazudik. Dolgozni csak az fog, aki – szó szerint így mondta – úgy érzi, szükséges.
– Kolompár Orbán kijelentéseiért nem vállalok felelősséget. De az alapján, amit elmondott, én bizony hazudok. Szeretek dolgozni.
origo.hu
Szokatlan keresztnevek hódítanak: így változik a névadási trend
