Szélhámossági Oscar-díj jár Veres Jánosnak

Három évtizedre visszamenően azonos ismertetőjegyek alapján azonosítható a magyar baloldal gazdaságpolitikája. Legfontosabb ismertetőjel a pénzérték tudatos rombolása. Legutóbb a jegybank elnöke azt mondta, hogy neki nincs árfolyamcélja, a héten pedig a Gyurcsány-csomag hírére verte le a forintot 310-es euró/forint árfolyamig a hazánkból hanyatt-homlok menekülő tőke. Mindketten a nemzeti valutát rombolják. Simor András és Gyurcsány Ferenc felelősség nélkül pókereznek, mindannyiunk kárára. Ugyanakkor ha a körülmények kedveznek a pénzérték-stabilitásnak, a balliberális gazdaságpolitikusok megtalálják a módját, hogy az inflációt karbantartsák. Nem azzal vannak elfoglalva, hogy miként lehet többet termelni vagy több értéket létrehozni, ehelyett fő terepük az értékek újraelosztása. Ehhez unalomig ismételt kisszótárt is szerkesztettek.
Racionalizálnak, átalakítják a struktúrákat, reformálnak, átcsoportosítanak és újabban még igazságosabbá teszik az elosztási rendszert. A költségvetésben alultervezik a kiadásokat, túltervezik a bevételeket, alultervezik az inflációt, folyvást azon erőlködnek, hogy kiadásokat a hivatalos költségvetésen kívülre bújtassanak.
Rendszeresen manipulálják az állampénzügyi statisztikákat. Késleltetik a költségvetési évek zárszámadását, néha arra csak a következő év derekán kerül sor. A tárgyév eldugnivalóit viszszacsomagolják a megelőző évbe, remélve, hogy arra már senki sem figyel. Diadalt ülnek olyan esetben, ha a naptári hatás egy-két nappal az időszaknak kedvez. Ha jók a számok, azoknak eltúlzott jelentőséget tulajdonítanak. Mindenekelőtt és -fölött eszük ágában sincs világosságot teremteni a legfontosabb mutató, a társadalom által megtermelt javak összértéke (GDP) és az azok értékesítése után keletkező hazai tulajdonú jövedelmek (nemzeti jövedelem) kérdésében. Azt kívánják láttatni, hogy a nemzet jóléte a megtermelt terméktömegtől, és nem attól a jövedelemtől függ, ami ennek értékesítése után a magyar zsebekben és bankszámlákon lecsapódik.
Az ellentmondásra a rendszerváltás után először a hírhedt Bokros-csomag idején döbbenhetett rá tömegesen a magyar társadalom. A GDP-növekedés 1995–96-ban 1,5 százalék körülire apadt, miközben a reálbérek súlyos százalékokkal csökkentek. A magyar jövedelmek döntő hányada viszont bérekben és béralakuláshoz kötött járandóságokban (nyugdíjak) jelenik meg. Másodszor ezt a keserű igazságot brutális formában Gyurcsány ismertette meg a honlakókkal. A 2006-os „példabeszéd” után a GDP-növekedés is már csak 1,1 százalékos értéken végzett 2007-ben, de ennél sokkal drasztikusabb volt a magyar reáljövedelmek (bérek, nyugdíjak, járadékok) zuhanása. A magyar vállalkozói jövedelmek alakulását pedig a világrekorder csőd- és felszámolási mutató jelzi a valóságnak megfelelően. A költségvetést ugyanúgy, mint Bokros, a hazai jövedelmek kurtítására (újabb és újabb elvonások) és a nemzetközi tőke jövedelmeinek növelésére (megemelt kamatok, kiemelkedő profitok, letelepedési támogatások) használják. Mindezek a magyar közönség számára három évtizede szabadalmaztatott és sikerrel bevetett szélhámosságok eltörpülnek az új bűvészmutatványok mellett, amit a kormány a 2009-es év tervezésében színpadra vitt. Okulva Bokros csomagjából, ami végül választási vereséghez vezetett, a kormány a népnek azt mondta, hogy 2009-ben három százalék lesz a gazdasági növekedés, remélve, hogy ebből azt a hamis illúziót szűrik majd le, hogy egy kicsit majd jobban fog menni. „Beindultunk!” szlogenekkel plakátok is megjelentek. Remélték, hogy ez a GDP-mese még mindig eladható. Azt, hogy nagy baj van, ők már régen tudták, jóval azelőtt, hogy Gyurcsány Őszödön megtartotta példabeszédét. Ezért mondta 2006-ban, hogy elb…tuk, nem kicsit, hanem nagyon.
Szakértői szemmel ez már 2003 őszén látható volt, amikor az árfolyamsávot a kormány és a jegybank közös bölcselettel eltolta, azaz a forintot leértékelte. Gyurcsány azonban majd három évig őrizte a titkot. 2003 és 2006 között nemzetközi szervezetektől (IMF, OECD, EU) számtalan figyelmeztetést kaptak, a hitelminősítők zsinórban tették az országot egyre rosszabb hitelezői besorolásba. A finanszírozás pedig jó 3-4 százalékkal került többe a normálisnál. Azt megelőzően, hogy a kormány a háromszázalékos növekedésre alapozott költségvetést beterjesztette, már hét egymást követő negyedévben csökkent az ország teljesítménye, GDP-ben mérve is. Az éves növekedés a 2006-os 4,1 százalékról 2007-re 1,1 százalékra esett, és a visszaesés 2008-ban is hónapról hónapra nőtt. Az év utolsó negyedében már 2,1 százalékos volt. Nos, ebből a helyzetből silabizálta ki Veres János és szakértő csapata a háromszázalékos növekedést 2009-re. Ez mindenképpen megérne egy szélhámossági Oscar-díjat, ha volna ilyen.
A világgazdasági pénzügyi válság ugyanis rosszul időzített, nem Vereshez igazította az óráját. 2008 őszére megérkezett, és Veresék itt maradtak álcatakaró nélküli hazugságaikkal. Látható előjelei ellenére létét is tagadták. Amit meg az IMF a vert helyzetben és késve nekik segíteni tudott, az édeskevés. Ők már ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább 0,9 százalékos visszaeséssel készüljön a költségvetés. A lóláb azonban itt is kilóg. Ez a költségvetés még a január közepét sem érte meg. Közben a hazugok kommunikációs lovat cseréltek. Most már ők mondják, hogy fene nagy baj lesz, munkahelyek ezrei fognak megszűnni. Tavaly októberben még azt fújták, nálunk nincs válság… Fonnyadt áruként szállítják a rossz híreket, ahelyett, hogy a bajt orvosolni kezdenék. Az új kommunikációs nyereg alatt új trükkök is puhulnak. Ilyen az önfinanszírozásra való áttérés. Magyar nyelven ez azt jelenti, hogy belátható ideig nekünk a kutya sem fog hitelezni, így az államnak a honi jövedelmeket kell tovább kurtítani. Sokszor fogják még az idei költségvetést átírni.
A legfrissebb csemege pedig a „patrióta jellegű” gazdaságpolitika. Remélni tudom csak, hogy senki nem látja Gyurcsányt és Verest álmában fogyasztóvédők hada élén, amint hipermarketeket vegzálnak, hogy azok kormánysegítséggel zsíros sápot húznak azért, hogy a magyar termék eljusson a magyar fogyasztóhoz… Remélni tudom csak, hogy odvas hazugságok nem válnak igazsággá újra pusztán azáltal, hogy sokszor ismétlik azokat.

A szerző közgazdász