Bár egykor a magyar zene szimbóluma és az egyik legnépszerűbb hangszerünk volt a tárogató (a kuruc korban történeti változata, bő száz éve pedig reformált típusa), ma már sokszor magyarázni kell, hogy mit is takar ez a kifejezés. Sokat tettek a Habsburgok is azért, hogy elfelejtsük, akik a Rákóczi-szabadságharc leverése után elégették, és a kommunisták is, akik irredenta bélyeget próbáltak rásütni és ezért tiltották, de tulajdonképpen ma sincs másként, hiszen a tárogató megmaradt jelképnek: ki ezt, ki azt látja bele, és világnézetétől függően viszonyul hozzá. Pedig a tárogató is csak egy hangszer, amelyik sajátos hangszínével széles körben használható, ráadásul éppen a rárakódott aszszociációk miatt sokat tehet bizonyos stílusok magyar megfelelőinek kialakításában – ezt bizonyította a tárogatóünnep.
Az ötletgazda Barvich Iván együttese, a Trió Tárogató kezdte a műsort. Érdekes kérdés, létezik-e és ha igen, mi is az a „reneszánsz gregorián népzene”, és hogy a többszólamú éneklés, amely különböző okokból más országokkal ellentétben nem nyert polgárjogot a magyar zenetörténetben, mennyire húzható rá azokra a dallamokra, amelyek még más műfajokban sem nagyon maradtak fenn, de az eredmény beszédes. Ezek a dallamok ugyanis kellemesek a fülnek, úgy-ahogy a reneszánsz stíluson belül marad a feldolgozás, befogadható a tárogató hangszínén, hát miért ne? Ráadásul a Trió Tárogató precízen és szívből fújja.
A reformtárogató perspektíváját a kortárs komolyzene is növelheti, és bár hárfával való párosítása kevésbé szól jól, mint ha cimbalom kísérné, kétségtelen, hogy azért is alakították át a XIX. század végén klarinétszerűvé, hogy bővítsék lehetőségeit. És Kiss Gy. László kellő tudással és érzékenységgel muzsikál. A tárogató–cimbalom kettőse, „Krasznahorka büszke vára…” sem maradt el, játszott román és magyar népzenét a Matocsáv együttes, ahogy különleges színt vitt a műsorba a kuruc kor nótáiból és a reneszánsz kor magyar táncaiból álló történeti tárogatón előadott csokor, és megható volt a záró Szózat is. Mégis, a csúcsot Agócs Gergely népzenei tárogatózása jelentette, virtuozitását és jól alkalmazott hangszínkavalkádját senki nem tudta megközelíteni. Még a Kiskun Tárogatósok ragtime-ja sem, amelyik pedig éppen a hangszínekkel játszott. Agócs Gergely a tárogató egyik, ha nem éppen a legnagyobb virtuóza. Hallottam, ahogy valaki azt mondja: látszik, hogy szerelemből zenél.
(Tárogatóünnep, Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, március 14., 19.30.)
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
