A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Önzetlenség-díjának átvételekor azt mondta, az önzetlenséget ellentétpárja, az önzés hívja életre. Hisz abban, hogy előbbi győzelmet arathat az utóbbi felett?
– Biztosan tudom, hogy a nemzetélményt, a nemzeti felelősségtudatot és igazságérzetet nem lehet véglegesen elfojtani. Erre predesztinált a családom, hiszen édesapámnak, aki Nagyvárad utolsó várparancsnoka volt, a párizsi békeszerződés után távozni kellett Romániából, Hajdúböszörményben pedig egy volt katonatársának önzetlensége segített bennünket meggyökerezni. Ez vezérelt 1956 októberében is, amikor örömmel vállaltam, hogy összegzem, formába öntöm az egyetemi oktatók és hallgatók által megfogalmazott forradalmi követeléseket, és tárgyalok ezek kinyomtatásáról az akkori hajdú-bihari párttitkárral, Komócsin Zoltánnal. Ez mozgatott, amikor alapítóként, majd elnökként részt vettem a határon túli alkotóknak is teret adó hajdúböszörményi nemzetközi művésztelep és a Tokaji Írótábor megszervezésében. A nemzeti igazságérzet és felelősségérzet véglegesen soha nem számolható fel, a szellemi kötelékeket még akkor is ápolni kell, ha olyan szörnyűségeket kell megélni, mint amilyen a határon túli magyarság állampolgári jogait megtagadó népszavazás volt. Hiszem, hogy a felelős gondolkodás közösségekben születik, közösségi kérdéseket feszeget, a politika dolga pedig nem az igazságtalanságok egymás mellé sorjázása, hanem éppen ellenkezőleg, az igazságtalanság kiküszöbölése. A közíróé meg az, hogy ezen közösségi értékek érvényesülését a legjobb tudása szerint szolgálja.
– Nemzet és rendszerváltozás című, 2007-ben kiadott könyvében Antall József 1989-es programbeszédét idézi, amely a rendszerváltáskor, a változásokba vetett hit idején született, manapság viszont mindenki félrecsúszott rendszerváltozásról beszél. Ön hogyan látja ezt?
– Magam sem mondhatok mást, így van, a rendszerváltáskor megálmodott emberarcú demokrácia helyett értékvesztett, kisiklott országban vagyunk kénytelenek élni. Tudom, ebben magam is felelős vagyok, hiszen a rendszerváltáskor, illetve azt követően az MDF egyik vezetője – a választmány elnöke – voltam. Annál inkább vallom, hogy a magam eszközeivel részt kell vállalnom a dolgok helyrebillentésében, részt kell vennem a határon inneni és túli magyarság szellemi egészségének helyreállításában.
– Ön – bár nagyváradi gyökerű családból származik – Magyarországon látta meg a napvilágot, életét pedig Debrecen, Nagyvárad és Hajdúböszörmény vonzásában élte és éli ma is. A két határ közeli nagyvároshoz fűződő kötelékeiről a Debreceni Napló Erdélyről című kötetében vall, hajdúböszörményi élményei pedig legutóbb az Egy darab föld című drámában öltöttek testet. Miért pont a földet választotta a darab központi témájának?
– Valóban, a darabban apa és fia konfliktusát követhetjük nyomon, attól a pillanattól, ahogy a felnőtt fiú a családi örökség eladásán, a vagyon korszerű befektetésén erősködik, egészen addig, amíg megérti, a föld az, ami miatt ő otthon van, és mindig is otthon lesz szűkebb hazájában, parasztpolgári városában. Talán ez a döntés jelent számára némi lemondást. Akkorát azonban biztosan nem, mint amekkorát Bocskai István vállalt, amikor a magyarság érdekeinek védelmében visszaküldte a töröknek a koronát. Ám akkorát talán mégis, amekkorát minden olyan embertől elvárhatunk, aki ebben az országban képzeli el a maga és utódai életét.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
