
A rémálomszerű döntő
A Párduc becenévre hallgató Pádár Ildikót arra is megkértünk, hogy 25 esztendő távlatából tekintsen vissza a sydney-i olimpiai döntőre, amelyet 6 gólos vezetésről veszített el a dánokkal szemben a magyar női kézilabda-válogatott.
Veszélyt csak akkor éreztem, amikor már egyre jobban csökkent az előnyünk. Éreztük, hogy ebből nagy baj lehet, de nem is tudtuk, hogyan reagáljuk le. Olyan gyorsan történt minden, kevés is volt hátra, és annyira ránk jöttek és elkapták a ritmust, amit mi már nem tudtunk felvenni.
Annyira sok összetevője van, hogy így alakul egy mérkőzés. Sokat jelentett, hogy még ugyanabban az évben megnyertük a romániai Európa-bajnokságot. Az a csapat akkor a csúcson volt, és ahonnan felkapaszkodott a magyar női kézilabda, az az év a történelmünk egyik legjobbja. Az Eb-arany kicsit kárpótolt az olimpiai ezüstért. Kinevettem volna, ha valaki azt mondja, hogy két olimpián játszhatok egyszer, és az egyikről éremmel térek haza. Persze amikor az embernek félig ott van a kezében az arany, úgy nehéz elviselni.
Pálinger Katalin büszke
Pádár Ildikó az ezredfordulón együtt szerepelt a válogatottban a nála nyolc évvel fiatalabb Pálinger Katalinnal. Az immár jó ideje sportvezetőként tevékenykedő kapust nem kavarja fel az elbukott olimpiai döntő emléke.
Nincsenek sebeim! A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja is vagyok, és szinte csak olimpiai bajnokok ülnek körülöttem. Gondolkodtam rajta, milyen jó lenne, ha én is az lennék, de nem lennék boldogabb ember. Ki merem jelenteni: teljesnek érzem a pályafutásomat és az életemet, megtaláltam a számításaimat. Boldog családanya vagyok két gyerkőccel, a sportágnak pedig igyekszem valamit visszaadni. Ha jön hozzánk valaki, mindig szeretné megnézni az olimpiai ezüstérmemet, amit büszkén mutatok meg
– nyilatkozta lapunknak Pálinger Katalin.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!