Új világ vár! – hirdeti Feke Pál legújabb lemeze, amely ránézésre is minden szempontból profi és tudatosan felépített munka. Az énekes számára valóban elérkezett az új világ, és ahogy a címadó dalban énekli is, az élete csak most kezdődik igazán el, hiszen István királyként lassan a Kárpát-medence minden szegletében ismert a neve és a hangja. Ezért aztán sokszorosan érdekes, hogy amikor bandát alapít, és a saját zenei világát képviseli, vajon mit alkot.
Néhány számhoz nem kapták meg az autorizációs engedélyt, ezért nem fordíthatták le magyarra, ezek angolul szólnak, mint az I can go the distance, az Open arms és a You know my name, viszont magyar szöveggel megy az Elton John-szám, a Circle of Life (Az élet az úr!), a Robin Hood slágerré vált filmzenéje, Bryan Adams Everything I do című száma (Végtelen csend), vagy az All right now (Érezz!). Ezek sajátos felfogásai az eredetieknek, miközben persze a zenében semmi sem változik, de mégis átitatódnak Feke Pál lassan névjeggyé váló egyéniségével, kissé karcos, erőteljes énekhangjával, ami sohasem válik sem erőlködővé, sem giccsesen melankolikussá. Az arányok nagy erényei, és ez jól hallatszik.
A számok egy részét szimfonikus kísérettel vették föl, az Óbudai Danubia Zenekarral, a műfajban rendkívül jártas After Crying-os Pejtsik Péter vezényletével, és ez rengeteg új hangszínt jelent, amellett, hogy az élő hangzás is érvényesül, Feke Pál pedig kihasználja a szimfonikus hangszínek játékát, és ráerősít a saját énekhangjának különböző árnyalataival. Ebben is érződik a rutin, hiszen közel egy évtizedes múlttal rendelkezik e téren is. Az persze, hogy nem a szintetizátor keveri be a vonósokat, hanem élőben húzzák, önmagában kevés, itt azonban olyan a zenekar, ami valóban kitágítja a horizontot. A nem szimfonikus felvételeknél is kreatív a hangszerelés, és általában véve virtuóz és összehangolt a hangszerjáték, legyen szó gitárokról, ütősökről vagy éppen fúvósokról. A vokál erőteljes és kifejező, és ebben oroszlánrésze van Jamie Winchesternek, aki a legtöbb számban maga is vokálozik.
A múlt azért kísért, a musicalek világát Feke Pál le sem tagadhatná, különösen az angolszász dallamvilág erőteljes jelenléte miatt, de ezt a rutint érezzük a hajlításokban, az improvizált díszítésekben és általában a hangképzésben is, és nemcsak a filmzenékben, a nemzetközi slágerekben, hanem a saját számokban is. Nincs is ezzel semmi baj, az egész magyar könnyűzenei palettát nézve is nagyítóval kell keresni a hazai ízt, bár kétségtelen, a magyar popzenei élet hosszú távon igazán csak akkor lesz életképes, ha némiképp különbözik a sablonos, nemzetközi sztenderdtől. Ezt pedig Feke Páltól, aki a szokványos dallamfordulatok mellett olyan Szörényi-művek énekszólamaival is sikerrel birkózott meg, mint az Atilla, Isten kardjának csöppet sem könynyű Csaba-szerepe, vagy az Árpád népe Levente hercege, legalább jelzésképpen, egy-egy szám erejéig szinte elvárná az ember. Ez a közhiedelemmel ellentétben nem válna a népszerűség rovására, gondoljunk csak a Nox tragikusan amatőr népdalfeldolgozásainak az eurovíziós dalfesztiválig menetelő sikerére, vagy éppen a kispálos Lovasi András és a Csík zenekar felfelé ívelő együttműködésére. Persze a dalait nem ő írja, hanem többségét a Nagy Gergely–Varga Zoltán-páros, de ezen mindenképp érdemes lenne elgondolkozni.
(Feke Pál: Új világ vár!. Zikkurat Produkció, Tomtom Records, 2009.)
origo.hu
Több helyen is tüntettek Magyar Péter ellen a felháborodott nyugdíjasok
