Fiume helyett itthon

Lehet, hogy hosszú évek után az idei lesz az első olyan magyar férfi vízilabda-bajnokság, amely után a felsőház mindegyik tagja úgy érezheti: elégedett. A bronzmeccs már vasárnap véget ért, és a harmadik helyet a Honvéd szerezte meg a Ferencváros előtt, az elsőségért zajló párviadalt pedig ma kezdi meg a Vasas és az Eger.

Bajnoki cím 2006-ban, ezüstérem 2007-ben, bronz 2008-ban – és bronz 2009-ben is. A Domino Honvéd idén úgy állította meg a lassú süllyedést, hogy tavalyhoz képest hiányzott a keretéből dr. Kiss Gergő, Fodor Rajmund, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs és Bárány Attila is, Szivós Márton ellenben maradt, és 70 találatával az alapszakasz gólkirálya lett. Méltányolandó produkció, mint ahogyan az összkép is az. A nyáron érkezett vezetőedző, Vad Lajos teljes komfortérzetét legfeljebb az Egerrel szemben, a lehető legrövidebb úton, három mérkőzésen elveszített elődöntő rongálhatta, amiről a tréner így beszélt: „Talán túlságosan is jó eredményt értünk el azzal, hogy másodikként zártuk az alapszakaszt, és ez ütött vissza. Az egész szezonban kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtottunk, balszerencse, hogy éppen az elődöntőben nem tudtuk hozni ezt a formát. De a rossz szériát az FTC ellen szépen és eredményesen feledtettük.”
Az Eger bezzeg örömest folytatná a maga remek sorozatát, amely egyáltalán nem következett az előzményekből. A Honvédot sorrendben 10-5-re, 10-7-re és 10-4-re legyalulni nem akármi, de Gerendás György, a hevesiek mestere szokásához híven ezúttal sem okoskodta túl a történteket, amikor érdeklődésünkre azt mondta: „Igen, azt hiszem, amióta itthon dolgozom edzőként, az eredményeket tekintve ez volt a legsimább elődöntőnk. Ha most igazán jól menedzselném magam, azt mondanám, ez aztán a formaidőzítés. Mert eddig nemhogy gyengén, hanem borzalmasan gyengén játszottunk, aztán egyszer csak összeálltunk. Remélem, most már így is maradunk.”
Ha igen, akkor meccsenként tíz lőtt góllal bizony bajnokságot lehet nyerni. Akár az öt olimpiai bajnokot felvonultató Vasassal szemben is. Ettől persze még a címvédő számít esélyesnek, és övé a pályaelőny is, azaz a valamely fél három győzelméig tartó fináléban először, harmadszor és ötödször játszhat otthon, a Komjádi uszodában. (Az időpontok: május 22, 24, 27, 29, 31.) A piros-kékek számára a helyszín egyébként csak másodlagos, hiszen az alapszakaszban felléphettek bárhol, egyszer sem kaptak ki; egyetlen pontot hullajtottak el, március 13-án hazai vizeken, a Szeged elleni 9-9 alkalmával. Az Egert 10-6-ra és 10-8-ra verték – más kérdés, hogy a Magyar Kupa tavaly novemberi döntőjében, hosszabbítás után 9-8-ra alulmaradtak vele szemben –, az elődöntőben a Ferencvárost 8-5-re és 13-7-re intézték el. A Vasas alapszakaszbéli gólkülönbsége is bámulatos: 282-141, tehát minden kapott gólra kettő esett be válaszul.
Vargáéknak ma nem is a „Komiban” kellene medencébe csobbanniuk, hanem Fiuméban, ahol az Euroliga négyes végjátékát rendezik, de a Pro Recco ezt megakadályozta. Kérdés, a „Pro Eger” mire megy.